A “dilibogyóktól” való félelemről…

910

Van mitől tartani?

A depressziót, az állandó idegességet, a tartós szorongást és az ezekből eredő alvászavart nem kell “sorscsapásként” elviselnünk. Nagy számban léteznek a legyőzésüket segítő gyógyszerek, amelyek az utóbbi évtizedekben nagy fejlődésen mentek keresztül. Az is igaz viszont, sokan tartanak attól, hogy rászoknak a használatukra. Melyek ezeknek a szereknek az előnyei és hátrányai? Hogyan tegyünk köztük különbséget? Nem árt tehát, ha kicsit alaposabban megismerkedünk a köznyelvben csak “dilibogyóknak” nevezett gyógyszerekkel.

Valószínűleg sokunknak ajánlották már barátai, hozzátartozói, ha látták rajtunk, hogy tartósan lógatjuk az orrunkat, vagy minden apróságon begurulunk: “vegyél be valamit!” Amikor nem túl nagy a baj, és nem érezzük szükségét az orvosi segítségnek, a házipatikából válogatunk De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy míg számos depresszióellenes gyógyszer, nyugtató létezik, addig hatásmechanizmusuk nagyban eltérő lehet. Anélkül, hogy szakmai kérdésekbe bonyolódnánk, tanácsos többet tudni róluk.

Az ún. pszichotrópok

Ebbe a nagyobb csoportba azokat a gyógyszereket soroljuk, melyek alkalmasak a lelki és szellemi tevékenység befolyásolására. Az elért hatás lehet serkentés, csillapítás, illetve az éberségnek vagy a kedélyállapotnak a felkavarása, “anarchikus” megváltoztatása. A szóban forgó vegyületek felosztása az alábbi táblázatban látható:

 

Mire hatnak? Serkentők Csillapítók “Anarchikus” hatásúak
Az éberségre hangulatjavítók
(régebben: amfetaminok)
altatók
(régebben: barbiturátok)
A kedélyállapotra antidepresszánsok enyhe nyugtatók, erős nyugtatók
(mindkét csoport használható kábítószerként is)
kizárólag illegális
kábítószerek

 

Az antidepresszánsokat, az altatókat és a különböző nyugtatókat pszichotróp gyógyszereknek nevezzük, azonban az illegális drogok – heroin, kokain, LSD, extasy és társaik – szintén a pszichotróp vegyületek családjába tartoznak.

Az itt szereplő gyógyszerek alkalmazása csak orvosi rendelvényre, illetve felügyelet mellett történhet. A szokásos figyelmeztetést pedig illik igenis komolyan venni, és el kell olvasni a mellékhatásokról és kockázatokról szóló tájékoztatót is!

Az altatók

Ezek a gyógyszerek az éberséget csökkentik. Álmatlanság esetében írja fel őket az orvos, és normális alvást tesznek lehetővé, vagyis szedésük esetében megmarad az egészséges alvási ciklus. Igen különböző típusú vegyületek tartoznak ebbe a csoportba, egyes esetekben hozzászokás is kialakulhat. Érdemes megjegyezni, hogy a legrégibb altatókat, a barbiturátokat ma már nem alkalmazzák erre a célra.

Az enyhe nyugtatók

Ezek a gyógyszerek – nevüknek megfelelően – az idegesség és stressz leküzdésére szolgálnak. Nagyobb dózisban altató hatásuk is van, és a szokásos adagban is okoznak álmosságot, ezért például autóvezetés előtt nem szabad bevenni ilyen szereket. A tartós szedésük kerülendő, nehogy függőség alakuljon ki.

Az erős nyugtatók

Súlyos pszichés betegségek, pszichózisok, skizofrénia vagy mániás állapotok kezelésére használhatók. Olyan nyugtatókról van szó, amelyek gátolják az úgynevezett pszichomotoros rendszer működését, leegyszerűsítve: a külső világgal szembeni közömbösséget eredményeznek. Számos nemkívánatos mellékhatásuk ismert, például kóros aluszékonyság, abnormális és kontrollálatlan mozgások, alacsony vérnyomás, elhízás, a mell megnagyobbodása férfiak esetében stb. – de ezekről az orvos úgyis tájékoztatást ad, hiszen szakember felügyelete nélkül ezek az erős nyugtatók úgysem szedhetők.

Az antidepresszánsok

Ebbe a gyógyszercsoportba olyan szerek tartoznak, amelyek javítják a depresszióban szenvedő személy érzelmi és kedélyállapotát. Az első antidepresszánsok megjelenése, 1957. óta nagy előrelépés történt ezen a területen is, például lényegesen sikerült csökkenteni a mellékhatásokat.

A szóban forgó gyógyszerek közös tulajdonsága, hogy megszüntetik a szomorúságot, borongós hangulatot, viszont egyéb tekintetben különböznek egymástól. Egy részük élénkítő, stimuláló hatású (akadályozza a szellemi és fizikai kimerültséget), mások, épp ellenkezőleg, nyugtatólag hatnak. Ez utóbbiak csökkentik a szorongást, és javítják az alvást. Végül vannak olyanok is, amelyek egyszerre rendelkeznek nyugtató és élénkítő hatással is.

Sokkal bővebben természetesen nem kell tájékozódnunk ezekről a szerekről (úgyis az orvos írja fel őket), de ha hajlamosak vagyunk a depresszióra, nem árt, ha ismerjük a depresszió, a tartósan rossz kedélyállapot (nem külső esemény miatt kialakult) okát. A szerotonin nevű anyag az agyban képződik, és valószínűleg részben ez a felelős hangulatunk alakulásáért. Egyes nyugtatók úgy hatnak, hogy megakadályozzák a szerotonin hiányának létrejöttét, ami egyébként depresszió esetében megfigyelhető. Hosszan tartó alkalmazásuk során kialakulhat a hozzászokás; ilyenkor a szedést nem szabad hirtelen megszakítani.

Sokféle gyógyítási lehetőség

Az antidepresszánsok mellett az orvos gyakran felír valamilyen nyugtatót is, mivel a depressziót gyakran kíséri szorongás. A két gyógyszert általában a kezelés első napjaiban kell együtt szedni. Amikor viszont már csökken az idegesség és javul az alvás, a nyugtató elhagyható. Tudni kell természetesen, hogy ez utóbbi orvosság önmagában nem csökkenti a szomorúságot, levertséget, tehát semmiképpen sem gyógyítja meg a depressziót.

Végül fel kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy a depresszió sok esetben gyógyszermentes kezeléssel vagy az életmód megváltoztatásával is megszüntethető. A különböző élénkítőszerek (alkohol, kávé) fogyasztásának mérséklése, a cigaretta elhagyása, a több testmozgás, új életvitel, esetleg egy nagyobb utazás gyakran “csodát tesz”. Az is ajánlott, hogy kezdjük ezzel…

 

Forrás: Galenus