Nem csak szavakkal kommunikálunk! A kézfej mozdulatai is kifejezik, hogy miként értelmezzük az adott helyzetet, amiben éppen vagyunk, milyen érzéseink keletkeznek a szituációval kapcsolatban, hogyan változik hangulatunk és milyen vágyak élednek bennünk…
A kéz kifejezőerejéről való tudásunkat számtalan nyelvi fordulatban is nyomon követhetjük. Kézbe vesszük sorsunk irányítását, vagy kicsúsznak kezünkből a dolgok. Enyveskezűek, szűkmarkúak, bőkezűek, kezes bárányok, kétbalkezesek, aranykezűek, vasöklűek vagyunk.
Árulkodó kézmozdulataink
- Az ökölbe szorított kéz mindig nagy indulatokat jelez, ugyanakkor azt az elhatározást, elszántságot is, hogy most történjen bármi, nem fogjuk hagyni magunkat. Ha ezt látható formában tesszük, akkor egyértelműen a másik tudtára adjuk szándékunkat, ha a hátunk mögött, akkor szeretnénk váratlanul lecsapni. Ha ülés közben, viszonylag merev testtartás mellett kezeinket az ölünkben tartjuk és görcsösen összekulcsoljuk, akkor bizonytalanságunkat fejezzük ki, illetve azt, hogy éppen fogalmunk sincs arról, mit tegyünk, hogyan döntsünk. Úgy érezzük, a másik fölényben van, és ki szeretnénk törni a helyzetből, de meg sem merünk moccanni.
- Ha két kezünket tarkónkon összekulcsoljuk, fölényhelyzetünket húzzuk alá. A csípőre tett kéz agressziós készenléti állapotot jelez. Az előre dőlő ülés közben térdekre tett kezek pedig a diskurzus lezárására szólítanak fel.
- A beszéd közben magunk felé fordított tenyér a környezettől való elsáncolódást jelzi, az illető nem kíván nyíltabb lenni, és álláspontját különösebb magyarázkodás nélkül óhajtja fenntartani.
- A felfelé álló tenyér kérő, kérlelő mozdulat, a lefelé mutató tenyér pedig inkább utasító, parancsoló gesztus. Ez utóbbi olyan erős felszólító hatással bír, hogy nem is szükséges hangunkat megemelni vagy erőteljesebb szavakat használni. Hasonlít ez ahhoz a nyelvi jelenséghez, hogy a felszólító mód adott esetben kérésként értelmezhető, míg a kijelentő mód parancs. Például az „Ülj le!” esetében akár állva is maradhat az illető, de ha azt mondjuk neki: „Leülni!”, akkor tudni fogja, hogy minden apelláta felesleges.
- A nyitott tenyér általában az őszinteség, a nyíltság jele, de a belső biztonság, stabilitás, hatalom, erő gesztusa is. A nyitott tenyérrel zajló beszélgetést kellemes légkörűnek, oldottnak, bizalomtelinek és általában értelmesnek, eredményesnek szokták elkönyvelni a résztvevők. Ezt a mozdulatot azonban, ha valaki hazugság, ravaszkodás, fondorlat, csalfaság mellett alkalmazza, a többiek rögtön megérzik, hogy „valami nem stimmel”, és gyanút fognak az egyén jellemét illetően.
- A nyitott tenyér erősen visszahat a beszélőre is, vagyis nehezebben fog hazugságokba menekülni, szinte legátlódik az őszintétlenség. A nyitott tenyérrel való kommunikáció jellemformáló hatással bír, mert az ember kezében szuggesztív és önszuggesztív erő rejlik.
Minden metakommunikatív jelzésre, de a kézgesztusokra fokozottan érvényes, hogy csak akkor értelmezhetjük őket helyesen, ha figyelembe vesszük a szituációt, amelyben létrejönnek, és összefüggésbe hozzuk a testbeszéd más megnyilvánulásaival.
Feuer Mária
pszichopedagógus
