A parlagfű Magyarországon nem őshonos növény, rohamos hazai terjedése kevesebb mint száz évre tehető.
A PARLAGFŰ
A parlagfű Magyarországon nem őshonos növény, rohamos hazai terjedése kevesebb mint száz évre tehető.
Miután nincs természetes biológiai ellensége nálunk, a klimatikus viszonyok (télen a fagymentes napok alacsony száma, később a meleg, száraz időjárás) nem gátolják növekedését a legtöbb kultúrnövényünkkel szemben; illetve a művelésből kivont, gazdátlan, elhanyagolt földterületeken vagy településrészeken megfelelő viszonyokat talál: gyors terjedése nemcsak érthető, de -megfelelő ellenakciók nélkül – várható, hogy Magyarország teljes területén magas „fertőzöttség” lesz néhány éven belül.
A mentesítésre több lehetőség is van, de nincs egyetlen, mindenütt eredményesen használható eljárás.
A biológiai módszerek (olyan növény- vagy állatfajok betelepítésével, amelyek bármilyen úton, de gátolják növekedését, szaporodását) jelenleg nem jönnek szóba, többek között bizonytalan eredményük és hosszú távú kiszámíthatatlanságuk miatt sem.
A vegyszeres irtás elsősorban nagyobb, összefüggő területeken költséghatékony, nagy mennyiségű előzetes, részben koordinált szervező munkát és pénzt igényel, amelyek feltételei várhatóan csak a későbbiekben állnak rendelkezésre. Ez az eljárás természetesen kizárólag szakértő kezekbe való.
A leghatékonyabb, bár élőmunka igénye miatt kisebb területeken érvényesülő mentesítési lehetőség a mechanikai irtás: a gyomlálás, a tövek kihúzása (korábbi időben, kisebb méreteknél. Kesztyűben kell végezni!) vagy a talajszinti, gyökérnyaki sarabolás (ezek a növények nem tudnak újra hajtani), illetve később a kapálás, kaszálás.
A kaszálást a legtöbb helyen legalább egyszer meg is kell ismételni, mert az igen alacsonyan elágazó rügyekből, első oldalhajtásokból, amelyeket éppen a talajhoz való közelségük miatt a kasza nem ér el teljesen, további hajtások fejlődnek. Ezért a már mentesített területek utóellenőrzése is szükséges 3-4 hét múlva. Sűrűbb állományban, amelynek virágportermelő képessége meghaladja a ritkább állományú parlagfüves területekét , szintén ez a célravezető mechanikus módszer. A mechanikus módszerek alkalmazásakor megoldandó az eltávolított növények elszállítása és feldolgozása, elsősorban komposztálással.
A parlagfű növény eltávolítására a legalkalmasabbak a pollenszórás megkezdését megelőző napok, hetek lennének, ami nem teljesen egységes dátum országszerte, de a mentesítő akciók közösen, egyidejűleg szervezve érik el a legnagyobb hatást.
Hazánkban a tél erejétől, hosszától függően általában március végén indul meg a parlagfű kelése, amely április-májusban éri el a csúcsát, de kisebb intenzitással egészen az őszi fagyokig tarthat. Ezért, ha az eltávolítás túl korán történik, újrakelés és a növény rendelkezésére álló idő hosszától függően akár újabb növénypor szórás is várható már egyszer mentesített területen. Intenzív növekedése júniusra, július elejére tehető, az első pollenszemcsék július közepe táján várhatók a csapdákban.
A virágzás megkezdése után a pollenek hatásának már koncentráltan, fokozottan lesz kitéve az, aki a mentesítést végzi. Különösen a kézi mentesítés (egészen közel a pollentartalmú porzós részekhez) járhat azzal a veszéllyel, hogy ismert tüneteket súlyosbít, vagy ki is válthat friss tüneteket olyanokban, akik már kapcsolatba kerültek a parlagfűpollennel, de nem voltak tüneteik. Ebben a helyzetben az arc- (orr-száj) maszk már nem nyújt megfelelő szűrő hatást.
Prof. dr. Nékám Kristóf, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság elnöke
