Achilles ín – valóban testünk leggyengébb pontja?

734

A középkorúakat és a visszavonult élsportolókat is fokozottan fenyegeti a rettegett Achilles-ín szakadás! Rettegett, mert legtöbbször operálni kell és hosszú a gyógyulási ideje. Nem árt tehát szót ejteni a kezelés legfontosabb szempontjairól!

A hirtelen terhelésre, irányváltoztatásra létrejövő Achilles-ín szakadás három helyen szokott kialakulni: az ín-vádli izom átmenetnél, a sarokcsonti tapadástól 2-7 cm-re, és közvetlenül a csontos rögzülésnél.

A tünetek jellegzetesek

A sérülés magasságában a bőr besüppedt, ujjunkat befogadó folytonossági hiány tapintható az ín állományában. A sérült lábát a talp felé hajlítani egyáltalán nem, vagy csak alig tudja, lábujjhegyre állni képtelen.

Thompson-teszt

Segít a kórisme felállításában az úgynevezett Thompson-teszt: térdeplő helyzetben az ágy, vagy vizsgálóasztal szélén kissé lelógó lábfejjel ellenőrizzük, mindkét oldalon nyomást gyakorolva az ín-izom átmenetre. Az ép oldalon kiváltható, szakadt ínnál viszont nincs lábhajlítás a talp felé.

Általában műteni kell

A kezelés szinte mindig műtéti, a konzervatív módszert csak kivételes esetben alkalmazzuk. A szakadt ínat speciális öltésekkel egyesítjük, ma több helyen alkalmazzák a fedett varrattechnikát is. A gipszrögzítés általában 6 hét, ebből 3 hét talp felé hajlított helyzetű, terhelés nélkül, majd derékszögű járógipsz további 3 hétre. Megfelelő esetben választhatjuk a gipszet kiváltó műanyag rögzítő sínt is.

Az utókezelés Achilles-ín szakadás esetén is nagyon fontos! Már a gipszrögzítésben végezhetők úgynevezett innervációs (beidegzési) gyakorlatok, a gipszlevételt követően pedig azonnal megkezdődik a fokozatos gyógytorna. Előfordul, hogy a sérült csak későn kerül műtétre, ilyenkor külön erre a célra kifejlesztett plasztikai megoldásokat választunk. Közismert tény, hogy az Achilles-ín szakadás viszonylag gyakori sportsérülés, de a jó hír viszont az, hogy szakszerű ellátással és utókezeléssel jól gyógyul.

Legjobb elkerülni

A sérülés kialakulási valószínűségének csökkentésére Olvasóimnak azt tanácsolom, hogy – bár ezt a sérülést száz százalékban megelőzni nem lehet – sportolás előtt mindig alaposan melegítsenek be! Ha pedig ennek ellenére mégis megtörténne a baj, a szakszerű ellátás érdekében mielőbb forduljanak szakorvoshoz!

Dr. Boross György
drboross@drboross.com
www.drboross.com