Az emésztés során magunkhoz vesszük a külvilág egy részét, elválasztjuk a hasznosat a haszontalantól, a hasznosat befogadjuk asszimiláljuk, míg a felesleges emészthetetlen dolgokat kiürítjük. Mindezt érthetjük szó szerint, hiszen – valóban az emésztő működés lényegét foglaltuk össze – de éppúgy érthetjük átvitt értelemben is.
Az emésztés szimbolikája
A magyar nyelv meglepően „pszichoszomatikus” – számos nyelvi fordulat, szólás, kifejezés tükrözi a pszichoszomatikus történéseket, és jól rávilágítanak az emésztőrendszeri panaszok, betegségek szimbolikus jelentésére. Arra, hogy egyes érzelmi állapotok, emocionális folyamatok milyen szoros összefüggést mutatnak tünetekkel, betegségekkel. Nézzünk néhány példát: Az ember gyakran kénytelen „lenyelni a békát”, van olyan, amit már „nem vesz be a gyomra”, s a környezetében tapasztalt visszásságoktól pedig gyakran „felfordul a gyomra” vagy „hányingere” támad.
Gondolataink, érzelmeink a paraszimpatikus idegrendszeren – főként a vaguson – illetve a gyakran enerális agynak is nevezett kettős fonaton (plexus submucosus Meissneri, plexus myentericus Auerbachi) közvetlenül és direkt módon befolyásolják az emésztőrendszeri működéseket. Nem véletlen, hogy Pavlov feltételes reflex elméletét a nyálelválasztás vizsgálatával igazolta. Erről ugyanis mindenkinek számtalan személyes tapasztalata van. A feltételes reflexek kialakulásához ugyanis nincs szükség előre megtervezett kísérletre. Az evőeszközök csörgése, egy szépen megterített asztal látványa is elindíthatja a nyáltermelést.
Kérem, képzeljenek el egy szép, sárga, félbevágott, illatos citromot. Emeljék képzeletben nyitott szájuk fölé, és lassan, nagyon lassan kezdjék kifacsarni a citrom levét. Figyeljék, amint a halványsárga csepp végigfolyik a citrom felületén, és ajkukra cseppen. Képzeljék el szájukban a savanyú ízt. Ugye, hogy összefutott a nyál a szájukban? Fantáziaképek, gondolatok hatására fokozódott nyáltermelésünk, ugyanúgy az emésztőrendszer más szekretoros működései, illetve motilitása is ki van téve az idegrendszeri hatásoknak.
Hányinger, hányás
A hányinger, a hányás az elutasítás jele lehet. Ha betegünknek tartósan vagy visszatérően hányingere van, ami mögött gondos kivizsgálás ellenére sem sikerül organikus okot, betegséget találni, akkor érdemes fontolóra venni, hogy elutasít valamit, amit nem tud vagy nem akar befogadni.
Cili gimnazista lány. Gyakran napokig hány, fáj a hasa és a feje. Többször kivizsgálták, de szervi elváltozást nem sikerült kimutatni, senki sem tudja, hogy pontosan mi okozza a rosszulléteit. Szülei nagyon féltik, aggodnak érte, szinte mindentől tiltják, állandóan ellenőrzik. Elvárják tőle a kiváló tanulmányi eredményt, még egy négyesért is szidást kap. Állandóan kritizálják baráti társaságát, öltözködését, döntéseit is. Pedig Cili jó kislány. Nem lázad, nem szemtelen, nem mond ellent a szüleinek. Ha nem engedik el egy buliba, csendesen sírva fakad, és bemegy a szobájába. Cili problémáját, a hányást elsősorban az a konfliktusa okozza, hogy szereti a szüleit, nem akarja őket megbántani, és nem is mer ellentmondani. A hányással a korlátok és szabályok elutasítását fejezi ki.
A hasmenés
A hasmenésnek sokféle organikus oka lehet, de nagyon gyakran hasmenést okoz a szorongás, a stressz is.
Gyerekek gyakran hasfájással, hányással, hasmenéssel jelzik, hogy nem akarnak óvodába, iskolába menni. Vigyázat! A gyerek nem szimulál. Miként a szorongás, úgy a fájdalom is valódi. Még akkor is, ha nem kíséri „kézzel fogható” hasmenés.
Felnőtteknél sem ritka, hogy nehéz, megterhelő helyzetekben hasmenés jelentkezik. A leggyakrabban szorongáskeltő helyzetekben fordul elő, amikor az ember úgy érzi, hogy túlzott követelményeknek van kitéve, amelyeknek nem tud megfelelni. Ezt éli át a vizsgázó, különösen akkor, ha elég gyakran ismételgeti magának: „Biztos, hogy meg fogok bukni. Amilyen az én szerencsém, pont azt a tételt fogom húzni, amelyiket a legkevésbé tudom. Hiába tanultam, úgysem fog eszembe jutni semmi. Ott fogok ülni, és egy hang sem jön ki a torkomon”. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal könnyen elérheti, hogy paraszimpatikus idegrendszer túlaktiválódik, és a vizsga napján alig tudja elhagyni a WC körzetét. (Arról nem is beszélve, hogy a negatív hozzáállás, kondicionálás önmagát beteljesítő jóslatként működhet, s így jó eséllyel érheti el, hogy valóban megbukjon a vizsgán.)
Hasonló teljesítmény-szorongás léphet fel munkahelyi felvételt megelőző interjúhelyzetben, és akkor is, ha szerepléshez nem szokott személy – legyen bármilyen nagy tudású, a mindennapi élethelyzetekben határozott egyéniség – előadást kénytelen tartani. A hasmenés hátterében ilyenkor a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzése, a megszégyenüléstől, kudarctól való félelem áll. Bár a nagyfokú lámpalázzal megáldott – pontosabban megátkozott – emberek általában azt hiszik, hogy bajukra nincs orvosság, tudnunk kell, hogy a határozott fellépés, a jó előadó képesség tanulható. Pozitív gondolkodással, némi tréninggel, – veszélytelen helyzetben történő gyakorlással – nemcsak hasmenésüktől szabadulhatnak meg, hanem jóval sikeresebbek is lesznek.
| Cikkünk 2. részét ITT olvashatja. |
Dr.Valló Ágnes
belgyógyász, egészségfejlesztő mentálhigiénikus
