A neuropathia paradoxona

Zsibbadás, égő érzés és érzéketlenség egyszerre

A neuropathia alapvető paradoxona, hogy egyik alapvető összetevője, az érzőideg károsodás részjelenségeként egyrészt kóros tünetek jelenhetnek meg - leginkább az alsó végtagokra lokalizálódó szimmetrikus fájdalom és érzészavar. Az idegrendszeri károsodás egyik fő tüneteként jelentkező fájdalom jellemzően égő jellegű, nyugalomban jelentkezik, típusos módon éjszaka, járás a fájdalmat inkább enyhíti. Mind a fájdalomra, mind a zsibbadásra és bizsergésre igaz, hogy sokszor nem spontán tünetek állnak fenn, hanem a fájdalmat és zsibbadást érintés váltja ki. Jellemző a normálisan nem fájdalmas inger által kiváltott fájdalomérzet. Ilyen lehet például a takaró vagy a hálóing által kiváltott lábfájdalom, melyet a beteg gyakran tűrhetetlennek érez.

A paradoxon másik oldala, hogy - gyakran ugyanazon betegben - az ép, normális, fiziológiás érzetek (fájdalomérzés, hő- és tapintásérzés, egyensúlyérzés) károsodhatnak - ez utóbbit nevezzük az érzőideg károsodás negatív tünetegyüttesének. Utóbbi gyakran tünetmentes és jellemzően neuropathiás károsodás jelei is kimutathatók; e betegekben típusos esetben károsodott a kalibrált hangvillával mért vibrációérzet, nem válthatók ki a sajátreflexek, esetleg talpi (fájdalmatlan, neuropathiás) fekély jelei észlelhetők.

Míg a fájdalmas neuropathia általában az életminőség romlásához, gyakran alvászavarhoz, depressziós tünetek jelentkezéséhez vezet, az objektív eltérésekkel jellemezhető neuropathiás károsodás az életminőségre gyakorolt kedvezőtlen hatáson túlmenően a beteg életkilátásait is számottevően rontja.

Cukorbeteg-láb szindróma

Napjainkban egyértelmű, hogy a diabeteses láb kialakulásának meghatározó kóroki tényezője az idegbántalom. A normális érzetek csökkenése következtében a beteg gyakran nem vesz tudomást az alsó végtagot érő kisebb-nagyobb, részben nyomás által okozott sérülésekről. Ilymódon fájdalmatlan sérülés valamint neuropathiás, tipusosan fájdalmatlan fekély keletkezhet a talpon, mely melegágya a fertőzéseknek. Cukorbetegekben a nem traumás eredetű amputációk 10-45x gyakoribbak, mint nem diabetesesekben és meghatározó többségük neuropathiás eredetű. Napjainkban cukorbetegekben az alsóvégtagi amputációk 85%-át tartják megelőzhetőnek, neuropathiás amputációnak elvben nem is szabadna előfordulnia. A ma egyértelműen a neuropathiás szövődmények sorába tartozó, jellemzően tünetmentes talpi fekély egy éven belül megdöbbentően magas arányban, 15%-ban amputációhoz vezet.

A neuropathia kimutatásának egyik korlátja, hogy alsó végtagi fájdalom esetében általában az orvos és a beteg is elsősorban érszűkületre gondol, miközben az idegbántalom gyakoribb szövődmény, mint a verőérbetegség. Az amputációk megelőzésének fontos összetevője az idegbántalom minél koraibb stádiumban történő kimutatása és megfelelő kezelése. A kezelés alapvető összetevői: a megfelelő szénhidrát-anyagcserehelyzet biztosítása, a rizikófaktorok (magas vérnyomás, zsír-anyagcsere zavar) kezelése, a neuropathia kóroki tényezőire ható, patogenetikai alapon nyugvó, és egyúttal dokumentált fájdalomcsillapító hatással is rendelkező oki kezelés, illetve ha a beteg fájdalma szükségessé teszi, ezt kiegészítő tüneti kezelés.

Dr. Kempler Péter
egyetemi tanár
Semmelweis Egyetem 1. számú Belgyógyászati Klinika

szív- és érrendszeri betegségek