Lelki okok a betegség hátterében

Ma már csaknem minden orvos és szerencsére egyre több beteg is elfogadja a pszichoszomatikus betegségkeletkezés lehetőségét, vagyis azt, hogy a lelki tényezők szerepet játszanak betegségek kialakulásában és súlyosbodásában. Attól azonban még messze vagyunk, hogy általánossá váljon a felismerés: a beteg hitét, személyiségének erőforrásait igenis mozgósítani lehet egészsége visszanyerése érdekében.

Az orvost betegei többnyire testi panaszokkal keresik fel. Elvárásuk irányában, hogy (gondos kivizsgálás után) találja meg számukra azt a csodapirulát, amely a panaszaikat egyszer s mindenkorra megszünteti. Legtöbben úgy gondolják, hogy a gyógyítás olyasvalami, amit velük tesznek, s felelősségük csupán abból áll, hogy időben orvoshoz forduljanak, majd betartsák az utasításokat. Többségük legfeljebb sejti, hogy "idegállapotuk" romlásakor fokozódnak a panaszaik.

Mi a stressz?

Az állatvilágban, de még a primitív emberi társadalmakban is az életben maradás feltétele, hogy az egyén azonnal felismerje a veszélyt és eldöntse: küzd vagy menekül. Veszélyhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer azonnal adrenalint és mellékvesekéreg-hormonokat (kortizolt) mozgósít, s minden szerv működését a küzdés vagy menekülés szolgálatába állítja. Gyorsul a légzés, szaporább lesz a szívműködés, emelkedik a vérnyomás és a vércukorszint, fokozódik az izomfeszülés, és még számos - a vészhelyzet elhárítását szolgáló - élettani változás zajlik le. Ha a stresszhelyzetet testi reakció - küzdés vagy menekülés - követi, akkor a szervezet egyáltalán nem vagy alig károsodik. Akkor sincs veszély, ha a harag, bosszúság, indulat csak átmeneti, könnyen "lereagáljuk", vagy gyorsan túltesszük magunkat rajta. Ha azonban az élettani válasznak - társadalmi következményei miatt - nincs szabad tere, tartós vagy túl gyakran ismétlődik, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri. Ezt nevezik krónikus stressznek, mely felborítja a hormonális egyensúlyt, s végül egy egész sor betegség kialakulását segíti elő.

Nélkülözhetetlen stressz

Egyre több betegség hátterében fedezik fel a károsító lelki tényezőket. De vajon feltétlenül ártalmas a stressz? Biztos, hogy megbetegít? Ha így lenne, minden bizonnyal kihalt volna már az emberiség. Hiszen stresszmentes élet nincs. A stressz hiánya - maga a halál. A stressz mindennapi életünk része, alkotó energiáink forrása, mely cselekvésre ösztönöz, segíti küzdelmeinket. A "jótékony" stressz - kihívás, késztetés. Arra sarkall, hogy meneküljünk a tűz vagy az árvíz elől, vagy elkészüljünk munkánkkal a kitűzött határidőre.

Testünk válaszol

A túlzott, mindent elborító, kontrollálhatatlan "negatív" stressz felmorzsolja energiáinkat, kiégést okoz, tönkreteszi kapcsolatainkat, karrierünket, aláássa önbizalmunkat, végül - de nem utolsósorban - súlyosan romboló hatással van egészségünkre.

A stressz azonban csak előkészíti a talajt a betegség számára, de nem maga a stressz okozza a betegséget. Betegség rendszerint akkor alakul ki, ha az egyén "megbirkózási technikája" hibás, túlzott vagy nem felel meg a megoldandó problémának. Azt a bánatot, sérelmet, amit panasszal, sírással sikerül kifejeznünk, gyorsan elfelejtjük, miközben az elfojtott, néma szenvedés, magunkba zárt feszültség ellenünk fordul, és betegséghez vezethet.

De ha igaz az, hogy a lelki problémák testi betegségeket okozhatnak, akkor kézenfekvő az a következtetés, hogy a gyógyulás érdekében ki kell használni az egészséges lelki öngyógyító mechanizmusokat is. Test és lélek integrált rendszer. A testi beavatkozás nélkülözhetetlen része a betegség elleni harcnak. De a lelki háttér feltárása is rendkívül fontos. Enélkül a testi beavatkozás - különösen krónikus betegségek esetén - hiányos, s ezért gyakran eredménytelen. Sokkal valószínűbb a gyógyulás akkor, ha az egész embert mozgósítjuk egészsége helyreállítása érdekében.

dr. Valló Ágnes
belgyógyász

szemészeti betegségek