Gyógyító munka

Betegség: nem érdem és nem is jellemhiba

Az egymillió rokkant, vagy legalábbis rokkantosított országában nem árt tudni, hogy más államokban a betegséget olyan átmeneti problémának tekintik, amelynek megoldását követően az ember visszatér a normális életviteléhez. Ezért aztán nem szokás panaszkodni, és a betegséget nem tartják sem érdemnek, sem jellemhibának. Nem kérkednek vele, de nem is sajnáltatják magukat (nem is lenne vevő rá senki). És főleg nem hajlandók beletörődni, és magukat csökkent értékűnek tartani.

Sokan hagyják el magukat, maguktól mondanak le a teljes életről

Ugye nálunk nem egészen ez a helyzet. Természetesen nem a táppénzcsalókról, és pláne nem a valóban súlyosan károsodott, a legkisebb erőfeszítésre képtelen betegekről beszélek (mindkét csoport igen nagyszámú sajnos), hanem arról az egészséges mentalitásról, amelynek önmagában is (ön)gyógyító ereje van. Azok hozzáállásáról, akik nem hagyják el magukat, akik tudják, hogy csak egy életük van, és azt érdemes teljesen, értelmesen leélni. Hogy magukat kell – még csak nem is hajuknál fogva – kihúzni a bajból.

Dán felmérés: a munkának terápiás hatása lehet

Ez a rákbetegekre is vonatkozik. Egy legutóbbi dán felmérés szerint azon daganatos megbetegedésen átesettek körében – beleértve a nem teljesen meggyógyultakat és a visszaesőket is –, akik a kezelést követően visszatértek a munkájukhoz, hosszabb volt az átlagos túlélési idő. A vizsgálatba bevont pszichológusok pedig egyértelműen bebizonyították, hogy életminőségük is jobban alakult azokénál, akik passzív módon tétlenül, otthonukban várták sorsuk beteljesedését. Kiegyensúlyozottabbak – bizony boldogok, de legalábbis boldogabbak voltak nem dolgozó társaiknál. Nagyobb volt az önbecsülésük, szilárdabb a lelki egyensúlyuk, optimistább a világképük.

A munka – terápia, amely a rákbetegeknek is használ.

Dr. Nemes János

szemészeti betegségek