Beteg a gyermekem

A beteg, vagy fogyatékossággal élő gyermek különösen nagy feladat családnak. Erősebb, és jobban működő párkapcsolat, kötélidegek és rengeteg türelem kell a neveléséhez. Szülőként gyakran az önvád, az önostorozás az első gondolat. Miért pont az én gyermekem ilyen? Mit rontottam el? S ezt gyakran még tovább tetézi a helyzetet nem értő, ám ítélkező és bántón pletykáló környezet.

Az önostorozás csak nehezebbé teszi az amúgy is hatalmas feladatot. Hiszen a szülőnek mindenféleképpen meg kell tanítani a gyermeknek, hogyan tud boldogan élni, hogyan tud szert tenni az elérhető legnagyobb önállóságra, hogyan tudja kihasználni az előnyöket, vagy éppen előnyt kovácsolni a hátrányokból.

Sokkal könnyebben lehet ezt elérni, ha van kivel átbeszélni a gondokat, ha vannak társak, akik megértik, és alkalmazkodni tudnak a gyermek életéhez.. Ha van egy csoport, ahol a legfontosabb kérdés, az, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy jobban fejlődjön, gyógyuljon, és boldogabb életet éljen a gyermek. És ha a csoportban szégyen nélkül lehet segítséget kérni, és felhalmozódott sok-sok információ az elérhető kezelésekről, terápiákról, nem marad magára sem a gyermek, sem pedig a szülő...