A lisztérzékeny csecsemők, amíg nem kapnak ezekből a gabonafélékből, teljesen egészségesek. Csak attól kezdve jelentkeznek a gondok, amikor a lisztes ételeket, a kenyeret, a grízt, a piskótát, illetve a lisztes habarást, rántást kezdik bevezetni az étrendjükbe. A betegség fokozatosan alakul ki, súlyossága az egyes babáknál különböző mértékű lehet.

A lisztérzékenység lényege, hogy a sikér a bélcsatornába jutva, annak nyálkahártyájában kóros elváltozásokat idéz elő. A tápanyagok felszívódásáért felelős bélbolyhok fokozatosan tönkremennek, s ennek következtében az élelmiszerben lévő tápanyagok felszívódása zavart szenved. A széklet megváltozik. Ez lehet tartós hasmenés, de lehet sűrű, nagy tömegű székletürítés is. A széklet halvány színű, emésztetlen ételt tartalmaz, és fényes a benne lévő, fel nem szívódott zsíroktól. Előfordulhat, hogy a nagy tömegű széklet nehezen ürül ki, ilyenkor akár székrekedés is felléphet. A gáztermelés fokozott, ettől a gyerekek hasa felfúvódik, fájdalmas görcsök gyötrik őket.

A tápanyagok csökkent mértékű felszívódása változatos tüneteket eredményez. A zsírban oldódó vitaminok hiánya elsősorban csontfejlődési zavarban (D-vitamin) és fokozott vérzékenységben (K-vitamin) mutatkozik meg. A vas, a cink és a folsav elégtelen bevitele vérszegénységet, hajhullást, ingerlékenységet, rossz közérzetet okoz. A betegségek elleni védekezőképesség csökken, könnyen lép fel hurutos betegség, különféle fertőzés. Ha nem lépünk időben közbe, a gyerek a testi fejlődésében is elmarad kortársaitól. Sovány lesz, kicsi, puffadt hasú és nyűgös.

A betegség előrehaladtával a bélfal annyira károsodhat, hogy már nemcsak a sikér vált ki tüneteket, hanem más élelmiszer, például a szója is. Ez azért jelent problémát, mert a gluténmentes élelmiszerekben sok szóját használnak. Gyakran a tejcukor felszívódása is zavart szenved.

A lisztérzékenységre való hajlam örökölhető, ám a gének pontos lokalizációja teljesen még nem ismeretes. Az utóbbi években fény derült rá, hogy a betegségnek felnőttkori formája is van. Ilyenkor a tünetek annyira szerteágazók, hogy nehéz a diagnózist felállítani, így a betegség jobbára rejtve marad. A gyermekkorban jellegzetes bél-, illetve székelési tünetek gyakran hiányoznak, inkább a tápanyagok elégtelen felszívódásának jelei hívhatják fel a figyelmet a lisztérzékenységre. Gyakori a fejfájás, a gyengeség, a hajhullás, a bőrkiütés, a fogyás, a csontritkulás és a vashiány. Nőknél előfordul, hogy a hormonok elégtelen termelődése miatt egyetlen tünetként a meddőség, illetve a menstruációs zavar jelentkezik.

A gluténérzékenység diagnózisa két vizsgálaton alapul. Az egyik a vérvizsgálat, amelynek során azt derítik ki, van-e a páciens vérében gluténnel szembeni ellenanyag. Ha az eredmény pozitív, bélbiopsziát végeznek, melynek során szövettanilag vizsgálják a bélbolyhokat.

A tudomány jelenlegi állása szerint a lisztérzékenység nem gyógyítható. A tünetek viszont megelőzhetők, illetve részben visszafordíthatók, amennyiben a glutént kiiktatjuk az étrendből. Ezt a szigorú diétát egy életen át kell folytatni. A búza-, a rozs-, az árpaliszt helyett a kukorica-, a rizs-, a burgonya, a köles, a hajdina, a szója-, illetve a sárgaborsóliszt fogyasztható. A nagyobb élelmiszerboltok polcain ma már egyre több gluténmentes áru sorakozik, ám a diéta betartása így is nagyon nehéz. És nem mellékesen drága is.

A lisztérzékenység nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Nemzetközi felmérések szerint minden 1500-2000. szülésre jut egy megbetegedés. Megelőzni ugyan nem tudjuk, de késleltethetjük a fellépését, ha a csecsemőt sokáig, lehetőleg hat hónapos korig kizárólag anyatejjel tápláljuk, és csak 10-11 hónapos kortól adunk neki gabonafélét vagy lisztes ételt.

dr. Nagy János