Hazánkban is egyre gyakrabban állapítanak meg az orvosok köszvényt. Férfiaknál 40-50 év között jelentkeznek az első köszvényes rohamok, nők esetében ez 50-60 évre tehető. A betegség gyakori előfordulását támasztja alá, hogy a 65 év feletti férfiak közül átlagosan minden harmadik férfi köszvényes.

A köszvény veleszületett anyagcserebetegség, aminek következtében szervezetünk egyik anyagcsereterméke, a húgysav a vérben és a szövetekben kórosan felszaporodik. Amennyiben a laborlelet emelkedett húgysavszintet mutat, akkor ez két okra vezethető vissza: egyrészt lehetséges, hogy a normálisnál több húgysav képződik a szervezetben; másrészt előfordulhat, hogy a húgysav nem megfelelő mennyiségben távozik a vizelettel, és visszamarad a szervezetben.

Bár egy veleszületett anyagcsere-rendellenességről van szó, a helytelen, bőséges táplálkozás, az elhízás és az alkoholfogyasztás a rizikófaktorok közé tartoznak, amik a betegség kialakulásához hozzájárulnak. Ezek a rizikófaktorok a modern társadalmakban tipikusak, ezért lett gyakoribb betegség az elmúlt években, évtizedekben a köszvény.

A köszvény valamennyi kellemetlen és fájdalmas tünetét a húgysav okozza. A szervezetben kórosan nagy koncentrációban jelenlévő húgysav az ízületekben és a porcokban lerakódik. Leggyakrabban a lábfejekben, a lábujjakban, a kéz és a könyök ízületeiben történik meg a lerakódás, tehát a hidegnek leginkább kitett helyeken, ahol a húgysav kiválásának a valószínűsége a legnagyobb. A lerakódott húgysav rohamszerű, kínzó, görcsös fájdalom kialakulásához vezet, ami gyakran éjszaka jelentkezik. A hirtelen vagy néhány óra alatt fellépő roham a nyomásra és mozgásra fokozódó fájdalom mellett az érintett testrész duzzanatával, felmelegedésével és akár lázzal is járhat. A köszvényes roham kiváltásában a helytelen étrend és az alkoholfogyasztás mellett jelentős szerepe van a hideghatásnak, valamint egyéb gyulladásos betegségeknek. Két köszvényes roham között hosszabb idő is eltelhet, akár néhány hónap is, de fontos tudni, hogy a fájdalommentes időszakban is folytatódik a húgysavlerakódás a szervezetben. A lassú lerakódási folyamat végül a lábfej-, a kéz-, a könyök- és egyéb ízületek deformálódásához is vezethet.

Hogyan kezelhető a betegség?

Könnyen következtethetünk a logikusnak tűnő megoldásra: csökkenteni kell a képződő húgysav mennyiségét, vagy elő kell segíteni a már kialakult húgysav szervezetből történő kiürülését.

Hogyan csökkenthető a húgysavképződés? A húgysav egy purin nevű vegyületből képződik, ami a fehérjékkel kerül a szervezetbe. Étrendi változtatásokkal, diétával elérhető az, hogy kevesebb purin jusson a szervezetbe és kevesebb húgysav képződhessen belőle.

Milyen lehetőségek vannak a húgysav ürülésének a fokozására? A köszvényben szenvedő betegeknek bőséges mennyiségű folyadékot kell fogyasztaniuk, akár napi 2,5 litert is, ezzel elősegítve a húgysav vizelettel való távozását.

Amennyiben a diéta és az életmódbeli változtatások nem vezetnek eredményre, gyógyszeres kezelésre is lehetőség van. A köszvényben alkalmazott gyógyszerek hatása a húgysav anyagcseréjébe való bekapcsolódással a húgysavszint csökkentésére irányul.

Sok esetben a helyesen és következetesen véghezvitt diéta elegendő a tünetmentes állapot eléréséhez: bizonyos ételek, italok mellőzésével a kínzó, köszvényes fájdalmak elkerülhetők. A köszvényben szenvedő betegek számos finomság és ínyenc falat közül válogathatnak, miközben látványos javulás áll be az állapotukban.

Mi az, amit szabad enni és mi az, ami a tiltólistán szerepel?

A diéta purinban szegény ételek fogyasztásából áll. Nemcsak az állati, hanem a növényi eredetű ételek is tartalmazhatnak purint. Legmagasabb a húsok és húskészítmények purintartalma, ezért ezek fogyasztását nagymértékben csökkenteni kell. Ez kifejezetten vonatkozik a zsíros marha- és sertéshúsra. A diétázóknak gépsonkát vagy sovány húsból készített virslit kell választani a szalonna, valamint a hurka- és kolbászfélék helyett. A naponta fogyasztott kismennyiségű (40-80 g) hús elkészítésénél a párolást, főzést kell előnyben részesíteni a zsírban, olajban való sütéssel szemben.

A kevesebb húsfogyasztást ellensúlyozni kell azzal, hogy a diétázók több tejet és tejterméket fogyasztanak. Zsírszegény tejet, tejfölt és alacsony zsírtartalmú sajtokat nyugodtan fogyaszthatnak a betegek és használhatják ezek ételek készítéséhez.

Amennyiben a beteg nem elhízott vagy cukorbeteg, tehát a szénhidrátbevitelt elhízás vagy diabétesz miatt nem szükséges korlátozni, akkor szabadon fogyaszthat kenyeret, süteményeket, tésztákat, kekszeket. A tojás, a liszt, a rizs vagy a burgonya nem okoznak köszvényes rohamot.

A zöldségek és a gyümölcsök az általuk bevihető vitaminok miatt elengedhetetlenül fontosak, és részei kell hogy legyenek a táplálkozásnak. Egyes zöldségek viszonylag nagy mennyiségben tartalmaznak purint, így azok fogyasztásával óvatosnak kell lenni; ilyenek a babfélék, a lencse és a borsó. A gyümölcsök közül viszonylag szabadon válogathatnak a diétázó betegek.

Jó hír, hogy a nassolásról sem kell lemondani: csokoládé és különféle kekszek szabadon rágcsálhatók. Kicsit azonban vissza kell fogni az olajos magvak (dió, mogyoró, napraforgó stb.) fogyasztását.

Alapszabály, hogy az alkohol fogyasztása köszvényes betegeknél szigorúan tilos. A koffeintartalmú italok, így a kávé és a tea élvezetéről nem kell lemondaniuk a betegeknek, a koffein nem vezet húgysavképződéshez.

Látható tehát, hogy a diéta kivitelezhető, és bizonyos ételekről való lemondással a betegség jól karbantartható. Az említett alapanyagokból is készíthetők ízletes, finom ételek, amik változatosan fűszerezhetők; még akkor is, ha a fűszerezésnél nem szabad csípős, erős paprikát, borsot, tormát és mustárt használni.

Dr. Budai Marianna
gyógyszerész