Az egyén által érzett szubjektív fájdalomélmény nem mindig áll
arányban a fájdalmat kiváltó inger vagy betegség súlyosságával. A fájdalomélmény
súlyossága az egyén fájdalom iránti érzékenységétől is nagymértékben függ. A
mozgásszervi betegségek a mozgásszervek fájdalmával, alakváltozásával és mozgáskorlátozottságával
járhatnak együtt, gyakran más szervek, szervrendszerek betegségei is mozgásszervi
tüneteket és panaszokat okozhatnak.
A mozgásszervi eredetű fájdalom az egyik leggyakoribb ok, amely miatt a betegek
orvoshoz fordulnak. A mozgásszervi betegségek száma világszerte és hazánkban
is évről évre növekszik. Magyarországon legalább 1-1,5 millióan szenvednek ún.
kopásos ízületi betegségben, legalább nyolcszázezren csontritkulásban és körülbelül
százezren idült gyulladásos mozgásszervi betegségekben. Képalkotó vizsgálatok
alapján hazánkban becslések szerint évi 350 ezer ún. összenyomódásos csigolyatörés
fordul elő, és mintegy évi 15 ezer csuklótörés hátterében szerepel a csontritkulás.
A mozgásszervi betegségek gyakran vezetnek a munkaképesség csökkenéséhez, rokkantsághoz,
az életminőség megváltozásához, és a vele járó fájdalom és mozgáskorlátozottság,
illetve az anyagi és szociális kiadások is egyre nagyobb terhet jelentenek a
társadalom számára. A betegek állapota gyakran olyan rossz, hogy feladatukat
nehezen tudják ellátni munkahelyükön, ez gyakori munkakiesést jelent, mely sokszor
egyben a munkahely elvesztését jelenti számukra.
A
keresőképtelenséget okozó betegségek között a mozgásszervi betegségek hazánkban
a harmadik leggyakoribb helyet foglalják el, a rokkanttá minősítettek kb. 10-12%-a
szenved mozgásszervi betegségben.
A mozgásszervi betegségek kivizsgálása és ellátása során, beleértve a családorvosi
és a szakintézeti ellátást is, gyakori a nem megfelelő fájdalomanalízis és a
nem megfelelő gyógyszeres kezelés miatti ineffektív, azaz nem megfelelő fájdalomcsillapítás:
vagy nem megfelelő mértékben, vagy egyáltalán nem csillapítják a fájdalmat,
a tartós fájdalmak esetén a rendszeresen szedett gyógyszerek mellett előfordul
visszatérő, fellángoló "csillapíthatatlan" fájdalom is.
A mozgásszervi betegségeket a klinikai kép alapján a következő főbb csoportokba
sorolhatjuk:
- "kopásos, meszesedéses" csont- és ízületi betegségek (gerinc-,
csípő- és térdízület),
- a csontok és ízületek ásványianyagcsere-betegségei (csontritkulás),
- gyulladásos reumás betegségek (az inak, szalagok, izmok és ízületek gyulladásai).
A fájdalmak időbeliségét tekintve megkülönböztetünk akut és idült, az idültön
belül folyamatosan fennálló, illetve visszatérő fájdalmakat.
A nem gyógyszeres fájdalomcsillapításban - a műtéti megoldást igénylő elváltozások
mellett - fontos szerepe van a komplex fizioterápiás kezelésnek, az elektromos
és mágneses kezelésnek, az ultrahang- és lézerterápiának, a gyógymasszázsnak,
gyógytornának, gyógy- és termálfürdős kezelésnek. Az alternatív kezelések közül
kiemelt az akupunktúra, az ún. neurálterápia és reflexológia jelentősége.
Dr. Urbán Zoltán
idegsebész adjunktus
2006-11-03 11:51:13