Leginkább két korosztályt érint: a fiatalok elsősorban sportolás közben sérülnek, míg az idősebbek az egyensúlyzavar, a szédülés miatti megcsúszás következtében.

A csuklótörés vezető tünetei a fájdalom, a csukló eltorzulása és vérömleny miatti duzzanat, elszíneződés. A betegek rendszerint nem bírják a kezüket a fájdalom miatt használni. A pontos diagnózis röntgenfelvétellel igazolható, és a törés típusa is ennek alapján határozható meg. A csuklótörés kezelése rendszerint a járóbeteg-ellátás keretei között is megoldható, vagyis kórházi kezelés nem indokolt.

A törés kezelését részben a beteg életkora, részben a törés típusa határozza meg. Elsősorban gyerekeknél (mivel csontjaikat még vastag és szívós csonthártya veszi körbe) ritkák a nagyobb elmozdulások, sokkal inkább kisfokú szöglettörések keletkeznek. Ebben az esetben a tört végeket nem kell feltétlenül helyretenni, hanem általában elég a külső rögzítő. Egy hétre könyöktől az ujjak tövéig érő gipszsínt, majd utána további három hétre körkörös gipszet kapnak. A gyerekkori, nem túl nagy tengelyeltérés a növekedés folyamán magától korrigálódhat, és ezért nem kell feltétlenül a helyretételt erőltetni.

Idősebb korban a törés következtében a tört végek úgy mozdulnak el, hogy ilyen helyzetű gyógyulás esetén a csukló jó funkciója veszélybe kerül. Ebben az esetben helyi érzéstelenítésben vagy rövid altatásban a tört végeket helyre kell tenni, és gipszsínnel ellátni, majd röntgennel kontrollálni az elért eredményt. Ha az elfogadható, akkor egy hét után a gipszsínt körkörös gipszre lehet újabb 3–5 hétre kicserélni.

Ha a törés típusa olyan, hogy könnyen elmozdulhat, a jó helyzetet bőrön át bevezetett tűződrótokkal lehet biztosítani. Ha a törés darabos és ízületbe hatoló, akkor rendszerint műtét szükséges ahhoz, hogy a törés gyógyulása után jó csuklófunkció alakuljon ki. A gyógyulás után intenzív gyógytornával lehet azt elérni, hogy a beteg korábban sérült csuklóját olyan jól tudja használni, mint a törés előtt.

Szerencsére ritkán, de azért előfordul, hogy a törés rossz helyzetben forr össze. Máskor a törés úgy gyógyul, hogy a csukló tenyéri oldalán lévő ideg nyomás alá kerül, ami fájdalommal, zsibbadással, esetleg az izmok bénulásával jár. Ezek a problémák gyakran csak korrekciós műtétekkel orvosolhatók. Ha a csonttörés jelentős elbillenéssel gyógyul, és ez okozza a problémát, szükséges az elbillenést megszüntetni. Ezt rendszerint a törés tájékán végzett csontátvágással és újbóli rögzítéssel lehet elérni. Műtét után rendszerint külső rögzítőre is szükség van, és az utókezelés is hosszadalmas. A tenyéri ideg nyomásakor (ez a csuklótáji "alagút-szindróma"), az ideget a nyomás alól fel kell szabadítani, mire a tünetek rendszerint egy csapásra megszűnnek.

dr. Kállay Miklós
ortopéd sebész