Mi az oszteoporózis?

A csontritkulás a csonttömeg egyenletes és fokozódó megfogyatkozása. A csontszövet mikroszerkezete károsodik, a csontminőség romlik, ami a csontok fokozott törékenységéhez vezet.

Az emberi csontokban az élet folyamán párhuzamosan zajlik a csontbontás és csontépítés folyamata. 25-30 éves korra kialakul a végleges testmagasság. Ezt követően a csontbontás meghaladja az építés ütemét és lassan, fokozatosan veszítünk a csonttömegünkből. Nőknél a változás korában átmenetileg mind a csontbontás, mind a csontépítés felgyorsul, de a bontás kifejezettebb. Férfiaknál később, fokozatosan csökken a csonttömeg. Ha a csonttömeg kritikusan alacsony szintre csökken (törési küszöb), a csont minimális erőhatásra eltörik.

A csúcscsonttömegből fokozatosan csökken a csont mennyisége. Ha kis csúcscsonttömeget tudtunk elraktározni fiatal korunkban, hamarabb elfogy a csontunk, előbb elérjük a kritikus törési küszöböt. A csonttömeget csökkentő tényezők túlsúlyba kerülésével a csöves csontok (pl. combcsont középső része, alkarcsontok) vastagsága csökken; a szivacsos csontokban (pl. gerinccsigolya, a combcsont csípőízület-közeli része) a csontgerendák elvékonyodnak, elszakadnak, majd teljesen felszívódnak.

Az alkar törése a változás korában a leggyakoribb. Ez a töréstípus úgy keletkezik, hogy eleséskor támaszt keresve, reflexszerűen előrenyújtjuk a kezünket.

A csigolyatörés kialakulásához rendszerint nem kell nagy erőhatás, a csigolya már a test saját súlya alatt összeroppanhat. Az ék alakban, lapszerűen deformálódott csigolyák megváltoztatják a mellkas alakját, csökken a testmagasság, romlik a testtartás, de nem mindig okoz jelentős fájdalmat, ezért nagyon sokszor nem derül rá fény.

A csípőtáji törés és a combcsonttörés a legsúlyosabb töréstípusok. A csonttömeg csökkenése mellett a törés kialakulásában szerepet játszik a csökkenő járásbiztonság, az esést elhárító mechanizmusok gyengülése és a csípő körüli zsírtömeg csökkenése. Az életkor előrehaladtával a csípőtáji törés előfordulásának valószínűsége fokozódik. A csonttörések jelentősen rontják a beteg életminőségét, akár halálhoz is vezethetnek. Jelentős anyagi ráfordítást igényelnek mind a társadalom (műtét, kórházi kezelés, táppénz), mind a család (keresetkiesés, gondozás, gyógyszerek, segédeszközök beszerzése) számára. Kiemelt jelentőségű tehát a törések megelőzése.

A csontritkulás gyanújelei és tünetei

A fájdalom csak akkor jelentkezik, amikor a csontokban már mikrotörések alakultak ki (ez a mikroszkopikus méretű csontlemezek, -gerendák törését jelenti). Nincsen olyan fájdalomtípus, ami kizárólag a csontritkulásra lenne jellemző, azonban vannak gyanújelek. A csontritkulás gyanújelei

A fájdalom:

• lassan, fokozatosan erősödik tartós állás során,
• a hát, a derék és a medence területén a leggyakoribb,
• hirtelen jelentkezik, nehéz tárgy emelésekor, vagy pl. lépcsőről lelépéskor,
• terhelésre, mozgásra erősödik, később állandósul,
• éjszakai gerincfájdalom.

A testtartás, a testalkat és a mozgás változása:

• a háti hajlat fokozódik,
• a medence előrebillen,
• a testmagasság csökken,
• sovány alkat,
• sorvadt izomzat.

A csontritkulás kivizsgálása

• Röntgenvizsgálat
• Oszteodenzitometria (csontsűrűség-vizsgálat)
• Ultrahangvizsgálat
• Laboratóriumi vizsgálatok

Röntgenvizsgálat

A röntgenfelvételen kirajzolódik a csontok alakja és bizonyos mértékben a szerkezete is. A tünetmentes csigolyatörések kiszűrésére a magas kockázati csoportba tartozóknak 2-3 évente ellenőrző röntgenvizsgálat ajánlott. A kezdeti elváltozások kimutatására a röntgen nem eléggé érzékeny módszer.

Csontsűrűség-vizsgálat

Az alkart, a gerincet vagy a csípőt vizsgáló módszer, melyet vékony röntgensugárral végeznek el. Fiatal betegeknek, terheseknek nem végezhető el. Az elnyelt sugármennyiséget mérve lehet egész pontos adatokhoz jutni, (Z-score, T-score). A vizsgálattal a törési kockázat is mérhető. A vizsgálat önmagában nem elegendő a diagnózis felállításához.

A csont ultrahangvizsgálata

A csonton áthaladó ultrahang sebessége és gyengülése arányos az ásványianyagtartalommal. Ez tájékoztató jellegű információt szolgáltat, ezért főleg szűrési célokat szolgál. Rendszerint a sarokcsont, kézujjak és térdkalács vizsgálatát végzik el vele. Törési kockázat becslésére is alkalmas.

Laboratóriumi vizsgálatok csontritkulásban

A laboratóriumi vizsgálatok segítségével fény derül a csontritkulás hátterében álló tényezőkre. Ilyen a vér kalcium- vagy foszforszintjének megváltozása. A csontépítő és csontbontó sejtek működésekor felszabaduló bizonyos anyagok vérbeli szintjét (oszteokalcin, kollagéntermékek) szintén mérni lehet. A vese, a máj, a bélműködés, a belső elválasztású mirigyek betegségét laborvizsgálatokkal is ki lehet szűrni.

A csontritkulás és a csonttörések megelőzése és kezelése

A megelőzésnek három szintje van:

• Az elsődleges megelőzés az oszteoporózis kialakulásának megelőzését jelenti, ami főként a betartandó életviteli tényezőkből, táplálkozási szokásokból tevődik össze.
• A másodlagos megelőzés a csontritkulás korai felismerését és kezelését jelenti.
• A harmadlagos megelőzés célja a már kialakult csontritkulásban a csonttörések megelőzése. A csontritkulás kezelésében alkalmazott módszerek, amelyek optimális kombinációját a kezelőorvos személyre szabottan alakítja ki:
1. Kalcium
2. D-vitamin
3. Egyéb vitaminok, nyomelemek
4. Hormonpótló kezelés
5. A csontbontást gátló és a csontépítést fokozó gyógyszerek
6. Fájdalomcsillapítók
7. Fizioterápia
8. Gyógytorna
9. Gyógyászati segédeszközök

RÉSZLET AZ OSZTEOPORÓZIS C. KÖNYVBŐL