Gyermekkorban a csípő veleszületett elváltozásait leszámítva a combfejelhalás a leggyakrabban jelentkező megbetegedés. Jelentősége abban áll, hogy amennyiben a betegség teljes mértékben kifejlődik és a gyermek nem kerül megfelelő kezelésre, a kór végkifejlete már gyermekkorban a súlyosan deformált csípőízület lehet. Ez gyakran vezet nagyon korai, húszéves kor körüli csípőízületi protézis beültetésének kényszeréhez. A betegség igazi oka tulajdonképpen ismeretlen, bár a kórformára bizonyos előjelek már utalhatnak. Az elváltozás kifejlődésének igazi élettani oka a combfej keringésében keresendő. A combfejet a comb nyakán futó erek látják el vérrel. Ezek az erek részben az ízületi tokon belül helyezkednek el. Abban az esetben, ha bármilyen ok miatt az ízületen belül bő folyadéktermeléssel járó duzzanat alakul ki, az ízületen belüli megemelkedett nyomás összenyomhatja az itt futó ereket.

A duzzanat miatt feszülő szövet az oka a fájdalomnak is. Amennyiben ez az összenyomatás csak átmeneti, akkor a combfej keringése nem károsodik véglegesen. Ellenkező esetben maradandó roncsolódás alakulhat ki. A betegség 4-14 év között bármikor előfordulhat. Minél fiatalabb korban kezdődik, annál jobb az esély a minél teljesebb gyógyulásra. A megbetegedés az esetek döntő többségében csak az egyik csípőt érinti. Az elváltozás előtt kéthárom héttel gyakori valamilyen szokványos felső légúti hurut kialakulása. Maguk az ízületi panaszok hirtelen jelentkeznek. A gyermek egyik percről a másikra erős csípőfájdalmakról panaszkodik, és nem ritkán szinte járásképtelenné válik. A mozgásszervek állapotát vizsgálva az orvosnak elsőre a végtagkímélő sántítás tűnik fel. Emellett az érintett oldali csípő forgatással járó mozgásai - az ellenoldalhoz képest - jelentősen kisebb kitéréssel járnak és főleg a végpontokon fájdalmasak. A röntgenfelvételen eleinte még nem látható elváltozás. Ezért ebben a stádiumban szinte lehetetlen eldönteni, hogy a kialakult elváltozás átmeneti, vagy a combfej keringésének végleges károsodását fogja eredményezni.

Az első időszakban a két betegség kezelése hasonló. A cél az ízületen belüli duzzanat, feszülés megszüntetése. Emellett fontos a combfej védelme is. Az első célt még ma is többnyire szalicilkészítménnyel, pl. Kalmopyrin adásával érjük el. A gyermeket egy hétre ágynyugalomba helyezzük. Egy hét után a fenti terápiára az esetek döntő többsége rendeződik és a betegek tünetmentessé válnak. Ezek az ún. átmeneti keringészavaros betegek. Kis százalékban ugyan a fájdalom csökken valamelyest, ám a mozgáskorlátozottság jelentős marad, így további kivizsgálás, kezelés szükséges. Az ekkor végzett röntgen az ép oldalival összehasonlítva már a combfej szerkezetének felbomlását mutatja. Ekkor jött el az idő a gyermek és a szülő alapos tájékoztatására és felkészítésére. Ugyanis a betegség hosszú lefolyású, gyakran több évig tart. Kezelésként elvileg teljes ágynyugalom (vagyis a tehermentesítés) is szóba jön, de ma már ezt nem alkalmazzák. További teljes tehermentesítést lehet elérni vagy könyökmankókkal, vagy olyan járógéppel, amely az ülőcsonton támaszkodik, és sínek segítségével a teher egy kengyelen keresztül rögtön a cipőre kerül. A teljes tehermentesítés 2-3 év is lehet. Ha a rendszeres ellenőrző vizsgálat során a csípő rosszirányú fejlődése, vagy túl lassú regenerációja figyelhető meg, felmerül a műtéti korrekció lehetősége is. A műtétnek kettős célja van: először a combfej optimális elhelyezkedését kell biztosítani, emellett maga a csont átvágása is igen jelentős biológiai inger, amely nagyon felgyorsíthatja a gyógyulás folyamatát.

A combfej helyzetét ék alakú csont eltávolításával változtatják meg, és az új helyzetet lemezzel és csavarokkal biztosítják. Műtét után is 4 hét mankózás javasolt. Szoros ellenőrző vizsgálatok tudják megmondani, hogy a végtag mikor válik ismét terhelhetővé (ennek ideje általában 3-6 hónap). Az esetek egy részében a leggondosabb kezeléssel sem lehet elérni, hogy valamiféle csípőízületi deformitás ne maradjon vissza. Ebben az esetben a csípőt később inkább kímélni kell, hogy a szinte elkerülhetetlen csípőkopás minél később fejlődjön ki.

Dr Kállay Miklós
ortopéd sebész