Meddőség-koraszülés-tüdőgyulladás = Chlamydia

Magyarországon a 17 és 27 éves nők között a fertőzöttség aránya egyes területeken eléri a harminc százalékot, azaz minden harmadik serdülő és fiatal nő fertőzött! A fertőzöttség nem jelent egyben betegséget, mivel a fertőzések 70-80 százaléka tünetmentesen zajlik. Ám ez további veszélyforrást jelent, hiszen a tünetmentes, ám fertőzött úgynevezett hordozók tovább fertőznek anélkül, hogy ők vagy partnerük tudna a betegségről.

Komoly gondot jelent az is, hogy a terhesek között is nagyon magas, kb. 10-12%-os a fertőzöttek aránya. Ez további veszélyeket jelent a terhes anyára is, de elsősorban a születendő gyermekre. A Chlamydiával fertőzött terhesek között jóval gyakoribb a vetélés és a koraszülés. A fertőzött édesanya a szülés alatt megfertőzheti gyermekét, akinél (kb. minden negyedik esetben) nehezen gyógyuló, makacs kötőhártya-gyulladás vagy (kb. 10 százalékban) tüdőgyulladás alakulhat ki. A betegségek nem közvetlenül a szülés után, hanem az azt követő 3-6. héten jelentkeznek az újszülöttnél, ami tovább nehezíti a betegség eredetének felismerését.

A Chlamydia úgynevezett sejten belüli baktérium (és nem vírus, mint azt sokan gondolják!). Ez azt jelenti, hogy csak a fertőzött szervezet sejtjeiben képes szaporodni, s ebben valóban hasonlít a vírusokra.

Három faja van. A legelterjedtebb a nemi úton terjedő törzs. Ez nőknél és férfiaknál egyaránt a nemi szervek gyulladását, újszülötteknél tüdőgyulladást, a trópusokon pedig fertőző kötőhártya-gyulladást okoz. A másik faj a gyerekek és felnőttek tüdőgyulladásáért felelős. Cseppfertőzéssel terjed, és csak "rokona" a nemi úton terjedőnek, akárcsak a harmadik, a madaraktól kapható, szintén tüdőgyulladást okozó Chlamydia-fajta.

A nemi úton terjedő Chlamydia-fertőzés a nemi szervek alsó részében kezdődik, majd felfelé haladva újabb területeket ér el, ezért felszálló betegségnek nevezik. A nőknél sokszor csak akkor jelentkeznek tünetek, mikor már valamelyik másik szerv is megbetegedett. Ily módon következménye lehet a méh, a húgycső, a végbél és a végbélnyílás, valamint a szem körüli nyálkahártya gyulladása, de érintett lehet a petevezeték is, sőt a májat is megtámadhatja.

A meddőségek egy része is a Chlamydiára vezethető vissza. Ilyenkor medencegyulladás miatt a petevezeték elzáródik, vagy más ivarszervek válnak hegessé. Ez esetben a fogamzás nehéz, sőt néha lehetetlen. Egyes tanulmányok szerint a fertőzésben szenvedő nők több mint 80%-a a betegséget megelőző hat hónapban semmilyen tünetet sem vesz észre. Az első panaszok jelentkezését (ha egyáltalán jelentkeznek) hetek, hónapok, néha évek választják el a fertőzés időpontjától.

A legjellemzőbb tünetek: kevés, halványsárga vagy fehér váladék, amely a szokásos folyással elkeveredve alig vehető észre. Jelentkezhet égető érzés vizeléskor, rendhagyó vérzés, fájdalmas közösülés, közösülés utáni vérzés. A legfőbb nehézség tehát a fertőzés felismerésében rejlik (ilyen irányú vizsgálatot laborban tenyésztéssel vagy mikroszkópos vizsgálattal végeznek).

Kezelése viszonylag egyszerű és hatásos: Chlamydiára is ható antibiotikumot adnak.

A szövődmények (meddőség, vetélés, koraszülés, idült húgycsőgyulladás stb.) kezelése viszont nehézkes, sokszor egyenesen lehetetlen. Ezért is a mielőbbi felismerésre és gyógyításra kell törekedni.

dr. Boross Gábor
gyermekgyógyász