Ezek a mikrobák vagy az általuk termelt mérgező anyagok időnként a vérkeringésbe jutnak, és egy másik, sokszor távoli szervet - fertőzéses vagy immunológiai mechanizmuson keresztül - megbetegítenek. A góc megtalálása sokszor igen nehéz, ennél csak azt nehezebb igazolni, hogy a megtalált elváltozás valóban oka-e a gócbetegségnek. Ezt sokszor csak utólag sikerül bizonyítani: ha a krónikus megbetegedést meggyógyítva egy idő után a gócbetegség is meggyógyul, kijelenthető, hogy valószínűleg valóban az volt a góc.

A gócbetegségek

A gócbetegségek tehát az alapbetegséghez társuló, ún. "második betegségek". Ezek lehetnek:

• belgyógyászatiak: sokízületi gyulladás, szívizom-, ill. szívbelhártya-gyulladás,
• vesegyulladás,
• szemészetiek: szivárványhártya-, üvegtestgyulladás,
• bőrgyógyászatiak: krónikus csalánkiütések, foltos hajhullás, pikkelysömör,
• ideggyógyászatiak: egyes ideggyulladások tartoznak ebbe a csoportba.

Megbízható vizsgálat

A fül-orr-gégészet területén többnyire a krónikus mandulagyulladást, a krónikus vagy ki-kiújuló orrmelléküreg-gyulladást és a krónikus, illetve ki-kiújuló középfülgyulladást szokták gócszereppel gyanúsítani. Az utóbbi két betegséget a klinikai kép és a röntgenvizsgálat alapján általában megbízhatóan fel lehet ismerni.

Talán furcsa, de a kérdés eldöntéséhez a legnagyobb tapasztalat a legbanálisabb esetben, a krónikus mandulagyulladás esetén szükséges. Itt ugyanis nem segít a röntgen, és a klinikai kép sem mindig perdöntő. A laboratóriumi vizsgálatok vagy a torokváladék baktériumtenyésztéses vizsgálata nyújthat támpontot. Leginkább még a kórelőzmény nyújt megbízható tájékoztatást: a legalább két éven át évente három-négyszer fellépő tüszős mandulagyulladás, melyhez a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is társul, felveti a krónikus mandulagyulladás alapos gyanúját.

A góc eltávolítása

Fül-orr-gégészeti gócbetegségek esetén a góc eltávolítása, ill. a krónikus gyulladás felszámolása a teendő. Ez krónikus mandulagyulladás esetén a torokmandulák (és gyermekkorban ezekkel együtt az orrmandula) eltávolítását jelenti. Az antibiotikum a műtét körüli és utáni időszakban, a gócból történő baktériumszóródás kivédésében játszhat szerepet. Antibiotikumot egyébként a többi, sebészetileg megoldható betegség (pl. foggyökér körüli tályog, krónikus epehólyag-gyulladás) esetén is így kell adni.

Mint látható tehát, egy betegség góceredetének gyanúját felvetni könnyű. Ám a góc megtalálása, illetve a gócszerep igazolása jóval nehezebb, sokszor csak utólag, siker esetén lehetséges. Ezért szükséges a góckérdés eldöntéséhez a legnagyobb tapasztalatú szakorvosok segítsége. Többek között azért, mert ily módon felesleges műtéteket takaríthatunk meg.

dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész