Érzelmi kudarcok, szakmai balsiker, különböző sorscsapások - az a benyomásunk, hogy csak minket üldöz folyton a balszerencse... De vajon valóban jól látjuk a helyzetünket? És ha igen, gondoltunk-e már arra, hogy részben mi vagyunk felelősek érte? Hiszen hajlamosak lehetünk rá, hogy azt képzeljük: a "sors áldozatai" vagyunk. A lényeg, hogy ne higgyünk a megmagyarázhatatlan balszerencsében... és tegyünk lépéseket is ellene!

Ne koncentráljunk mindig csak a rosszra!

Hajlamosak vagyunk arra, hogy főként a számunkra leggyászosabb kimenetelű eseményeket jegyezzük meg? Ha át is élünk valóban nehéz élethelyzeteket, a hétköznapokban bizonyára nincs több kudarcban, balszerencsében részünk, mint mondjuk a szomszédunknak (akit pedig mindig mosolygósnak látunk...).

Talán pesszimistábbak vagyunk nála, mert arra összpontosítjuk a figyelmünket, ami nem működik az életünkben. Hiszen, ha egyszer elhatároztuk, hogy a véletlen ellenünk dolgozik, nincs is annál könnyebb dolog, mint összeszámolni, mennyi balszerencse ért minket az utóbbi időben, hányszor volt pechünk. Ekkor pedig kész is a "kudarc-elmélet" és az ördögi kör, melyből nem sikerül kilépnünk. A "sorscsapások" számolgatása közben ugyanis az lesz a benyomásunk, hogy nagy számban értek minket. Legyünk hát optimistábbak, ne lombozódjuk le olyan könnyen, és ne összpontosítsunk mindig a rosszra. Mert ilyen mentalitás mellett közel járunk majd a depresszióhoz is - azt pedig fölösleges "megidéznünk"...

Azonos okok - azonos a hatás

Úgy véljük, hogy üldöz minket a balszerencse a szerelemben is: ahányszor ráakadunk egy nekünk tetsző partnerre, a jó kapcsolat csak néhány hétig, hónapig tart, utána pedig "törvényszerűen" megromlik.

Így ismét egyedül maradunk, találkozunk és próbálkozunk egy másikkal, míg kezdődik minden elölről... De nem szabad azt hinnünk, hogy ez a mi személyes, tartós balszerencsénk. Gondoltunk-e már arra, hogy a probléma tőlünk is eredhet, aki tudat alatt mindig ugyanazokat a hibákat követi el? Talán felül kell vizsgálnunk a kritériumokat, melyek megszabják, kit fogadunk el és kit utasítunk el partnerként. Jó, ha átgondoljuk és korrigáljuk szempontjainkat, mielőtt elköteleznénk magunkat egy látszólag megfelelő társ mellett.

Veszíteni - ez a szabály!

Igaz viszont, hogy vannak az életnek olyan területei, ahol statisztikailag soha nincs szerencsénk. Ez esetben sem a sors csap le ránk, hanem egész egyszerűen matematikailag nincs esélyünk a nyerésre. Ilyen terület például a szerencsejáték (a kaszinókban, játéktermekben), a kaparós sorsjegy, a lottó és társaik. Ilyenkor a statisztika kimutatta, hogy vesztésre vagyunk ítélve! Pedig hallottunk már olyan személyről, aki nagyobb összeget nyert egy-egy szerencsejátékon? De milyen arányban vannak ők, és azok, akik sohasem nyertek? Óriási a nagyságrendbeli különbség az utóbbiak "javára". Helyettesítsük hát be a "próbáljunk szerencsét" jelmondatot a "csak az nem veszít, aki nem játszik" szlogennel - és mindjárt változtathatunk is azon a szemléletünkön, miszerint csak mi nem nyerünk soha..

"Nem a mi napunk"

Reggeli kávézás közben ráöntöttük a fekete nedűt az új kosztümünkre... Majd munkába menet lekéstük a buszt, melyet máskor el szoktunk érni. Beérve a munkahelyre, megbotlottunk és elestünk a lépcsőn. Később ránk szólt a főnökünk... Folytassuk a szerencsétlen események sorát, melyek nem mennek ritkaságszámba akkor, amikor az adott nap "nem a mi napunk"?

Nincs rá szükség, inkább gondolkodjunk el azon, hogy hátha nem a véletlenek játékáról van szó! Mert ezek a kis "balesetek" például tökéletesen megmagyarázhatók figyelmetlenséggel, a koncentrációs készség gyengülésével. Okozhatja azt nagyfokú, felgyülemlett fáradtság, mely elkerülhetetlenül és előbb-utóbb az éberséggel összefüggő problémákban nyilvánul meg. Ezért ne hagyjuk figyelmen kívül azt a sok apró jelet, melyek egészségi állapotunkra figyelmeztethetnek - és vizsgáljuk felül azt.

A babona nem segít

Emellett szükségtelen körülvenni magunkat mindenféle amulettel, babonás tárggyal. Lássuk inkább rózsaszínben a világot, továbbá hallgassunk testünk szavára, és főleg az eszünkre: ne kísértsük a sorsot ott, ahol tudjuk, úgysem lehet szerencsénk... Szokjunk le arról, hogy mindent rossz szemmel vizsgáljunk, és azt higgyük, úgyis a sors kezében vagyunk. Hiszen nagyon sok múlik rajtunk is - a kocka el van vetve...

Forrás: Galenus