Korunk egyik jellegzetes és egyre növekvő ártalma a zajártalom. Gyakorlatilag az élet minden órájában utoléri az embert: a munkahelyén és pihenése, szórakozása közben egyaránt. A zaj tartós és intenzív hatásának még a viszonylagos védettségben élő magzat is érzi káros hatásait.

A zaj - különböző frekvenciájú és erősségű hangok rendszertelen keveréke, mely az emberben kellemetlen érzést okoz. Hatására a szervezet működésében átmeneti vagy maradandó károsodások alakulhatnak ki, mind a hallószervben, mind a központi és vegetatív idegrendszerben. A zaj okozta halláskárosodás létrejöttében a légvezetéses út a döntő; emellett azonban extrém intenzitású zajok esetén a csontvezetéses úttal is számolni kell. A halláscsökkenés kifejlődésének üteme, mértéke és formája sok tényezőtől függ. Ma még ezeknek csak egy részét ismerjük.

Városi zajok

Az irodalmi adatok szerint a nagyvárosok zaja ma harminckétszer annyi, mint 1932-ben.

A zajok forrásának széles skálája van, például a közlekedési eszközök, az üzemi gépek, az épületgépészeti rendszerek, a háztartási gépek, a "kisipari" gépek és a szórakoztató elektroakusztikai berendezések A munkahelyi zajártalom kérdéseivel, megelőzésével és lehetőségeivel a hatósági intézkedések mellett a foglalkozás-egészségügyi szolgálat foglalkozik.

Mit okozhat a zaj?

A zaj által okozott élettani károsodások csak hosszú idő után észlelhetők, amikor már nehezen lehet megállapítani az összefüggést a zaj és a károsodás között. A kellemetlen, nemkívánatos, intenzív, zavaró, tartós zajok nem csak hallószervi károsodást idézhetnek elő, hanem befolyásolják a központi és a vegetatív idegrendszer működését, valamint a szervezetben az elektrolitok összetételének megváltozását.

A zajok csökkentik az alvás mélységét, az alvás teljes idejét, ezáltal megváltoztatják a szervezet napi ritmusát, amely összetett mechanizmusokon át az idegrendszer túlterheléséhez vezethet: fokozódik a fáradékonyság, növekszik a reakcióidő, fokozódik az ingerlékenység. Az állandó környezeti (városi) zaj nagymértékben megnöveli a neurózisok kialakulásának számát.

Zajszintek

Az emberi szervezet alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy bizonyos monoton zajok vegetatív idegrendszeri hatásait enyhítse, de 8,5 dB felett ez az alkalmazkodási képességünk kimerül, ami további, még súlyosabb károsodáshoz vezet. Ez azt jelenti, hogy a zajhoz nem lehet hozzászokni. A zaj okozta maradandó hallásromlás nem gyógyítható, tehát a legfontosabb tennivaló a megelőzés. Elsősorban a zajforrások csökkentése és kiiktatása a szükséges, ami azonban igen ritkán kivitelezhető, így fontos az egyéni zajvédők használata, elsősorban a külső hallójárat elzárása. A zajcsillapítókkal szembeni követelmény, hogy a 125 Hz-től 4000 Hz-ig terjedő frekvenciatartományban a frekvencia növekedésével növekedjék a zajcsillapítás foka. Ez a követelmény azért alapvető fontosságú, mert a magas frekvenciák különösen károsak és terhelők.

Hazánkban a zajártalom elleni megelőzésnek komplex rendszerét dolgozták ki:

1. Műszaki intézkedések a munkahelyeken (pl. zajszint mérése, folyamatos nyomon követése, a műszaki berendezések modernizálása stb.)
2. Munkaszervezés (pl. a zajos tevékenység rendszeres felváltása nem zajos tevékenységre).
3. Egyéni zaj elleni védelem. Ez a védelemfajta széles teret és sok lehetőséget ad a mindennapi életünk szintjén is.

Hozzávetőleges zajszintek dB-ben
	Levélsusogás	10 dB
	Óraketyegés	20 dB
	Halk rádiózás	50 dB
	Társalgási beszéd	60-70 dB
	Hangos beszéd	70-85 dB
	Kiabálás	80-100 dB
	Zongora	60-95 dB
	Faipari marógép	95-103 dB
	Légkalapács	105 dB
	Légköszörű	115-116 dB
	Kézi köszörű	104-106 dB
	Négymotoros repülő 3 m távolságból	120 dB
	Léglökéses repülő 3 m távolságból	135-140 dB