Bármi legyen is az, amit fényképezőgépünkkel rögzíteni szeretnénk, megvannak a magunk kedvelt témái és fotózási szokásai. Pszichológusok a megmondhatói, mennyire árulkodó témaválasztásunk, és hogy milyen jelentős mértékben tükrözik személyiségünket.

Telefonálási "stílusunk" szociális beállítottságunkra enged következtetni; ha állandóan babrálunk a hajunkkal, az mondhatni, narcisztikus vonásokat tükröz... Mindenkire jellemzőek bizonyos szokások, melyek személyiségének egy-egy oldalát fedi fel. És ugyanez a helyzet a fényképezéssel is - érdemes megfigyelnünk, ki mit szeret lencsevégre kapni...

Egyetlen szokásunk vagy taglejtésünk sem önmagáért való: szakértő, érzékeny megfigyelő számára minden mozdulatunk jelentéssel bír. A kapcsolat világos és állandó beállítottságunk és "mániáink" között, melyek komoly szimbolikus jelentőséggel bírnak, és gyakran olyan személyiségvonásainkra világítanak rá, melyekről gyakran nincs is tudomásunk.

Így amikor ön vakációja alatt főleg a kisgyermekét, vagy inkább a festői tájat, utcaképeket, esetleg az ott sétáló ismeretleneket fotózza, témaválasztása sokat elárul önről.

Aki a tájat szereti fényképezni...

A végtelennek tűnő óceán, festői hegyláncok vagy mondjuk levendulamezők képei introvertált (befelé forduló) lelki alkatra engednek következtetni. Aki a tájfotózást részesíti előnyben, inkább félénk természetű, gyakran nehézségei vannak a másokkal való kapcsolatteremtésben, a kommunikáció terén. Nagyra értékeli, előnyben részesíti a magányt.

Ezeknek a tájfotóknak a készítői ugyanakkor témaválasztásukkal a jelenlegi környezetükből való menekülési szándékukat is ki óhajtják fejezni. A lélektelen, de megnyugtató tájképek erőforrást jelentenek a számukra. A tájképek készítői gyakran stresszes állapotban vannak, vagy nehezen viselik az esetlegesen rájuk nehezedő felelősség súlyát, és az általuk készített tájfotók segítségükre vannak abban, hogy eltávolodjanak a hétköznapoktól.

Ha csak műemlékek tűnnek fel a képeken...

Templomok, utcai szobrok, múzeumok... A műemlékeket az "örök tanulók" szeretik fényképezni, akik nem tudják elfogadni felnőtté válásukat, és folyton bővíteni akarják addigi ismereteiket - állítják a pszichológusok.. Más szavakkal, az ilyen képek a nagykorúságtól való egyfajta félelmüket is tükrözhetik. Ha új ismeretek birtokába jutnak, az megnyugtatja őket. Ugyanakkor egy "kis tanár" is lakozik bennük, mert hajlanak arra, hogy a fotók útján feltárják tudásukat mások előtt.

Amikor leginkább a gyerekek élményeit örökítik meg...

A kisgyermek fürdik a kádban, vagy játszik a macijával, a nagyobbacska homokvárat épít a tengerparton, vagy éppen biciklizni tanul, a testvére vízisíel...Az ilyen témájú fotók - természetes módon - a szülőknek azt a rejtett aggodalmát fejezik ki, hogy a gyermekből hipp-hopp felnőtt lesz, vagyis hogy eljön az idő, mikor gyermekük eltávolodik tőlük, és már nem örökíthetik meg őt nap mint nap, a boldog együtt töltött órák során...

A fénykép megállíthatja számukra az időt, ha nincs más ellenszere annak, hogy túl gyorsan nő a gyerek...A vakáció, az együttlétek, ünnep-és hétköznapok önfeledt pillanataira segít visszaemlékezni a sok színes fotó, akkor is, amikor a csemete nem megy már a szülőkkel nyaralni. Gyakran ez motiválja a szülőket, akár tudat alatt is azon törekvésükben, hogy lefényképezzék gyermekük minden lépését, valamennyi tevékenységét az üdülés alatt - és bármikor máskor. Később pedig ezek a fotók gondosan osztályozva és a készítés időpontjával, megjegyzésekkel ellátva segítik enyhíteni a korábban érzett aggodalmat, és feleleveníteni a szép emlékeket.

Ha az a fő cél, hogy az egész család legyen rajta a képen...

Nincs is szebb annál, mint a mikor a család apraja-nagyja ott mosolyog a fotón! Az ilyen vélekedés - a látszat ellenére - általában nem a család egységét bizonyítja, hanem sokkal inkább az arra való törekvést, a megbizonyosodást, hogy "lám-lám, sok a vita, de nem estünk még szét". Ezenfelül a család kebelén a fotót készítő személy gyermek lesz újra, akit ez az összetartozás megvédhet az életben rá leselkedő veszélyektől. Ez a szeretetéhség jele is, hiszen a családtagok érzelmi biztonságot jelentenek a számára.

Amikor ismeretlent, barátot egyaránt fotóznak...

Az utazás alatt felbukkanó érdekes arcok, az ott élők fotózása nagyfokú szociális hajlamot, erős kapcsolatteremtési készséget takar. Ezek a személyek szeretik az életet, embertársaikat, és könnyen barátkoznak, mert érdekli őket az új környezet, a benne élőkkel együtt - állítja a pszichológus. Kedvesek, jól érzik magukat a bőrükben, és könnyen felkeltik mások szimpátiáját. Ez a magatartásuk ugyanakkor arra is utalhat, hogy nagy igényük van a szeretetre.

Ön, milyen fotós? - Látogasson el a Tesztek rovatunk Pszichológia alrovatába, ahol erre a kérdésre is választ kaphat, ha kitölti az Ön milyen fotós című tesztünket!

Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Forrás: Galenus