"Szeretlek, mint mélyüket a hallgatag vermek..."

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak..."
(József Attila:Óda)

Február 14-e Valentin nap, évezredek óta a szerelmespárok ünnepe. E jeles napon a kedvesség, odafigyelés és romantika veszi át a főszerepet, arra ösztönözve mindkét nem képviselőit, hogy apró ajándékokkal lepjék meg egymást.

A Bálint-nap nem csupán a szerelmeseké. Jogot formálnak rá az epilepsziával élők csakúgy, mint a madárbarátok. A hagyomány gyökerei a római Lupercaliákig, illetve Valentin püspökig nyúlnak vissza, s számos népi babona is kapcsolódik hozzájuk...

Vissza az ókori Rómáig

A Valentin, avagy Bálint napi hagyomány kezdetei egészen az ókori Rómáig nyúlnak vissza. Ezen a napon Júnó, a házasságot és a születést védelmező istennő tiszteletére ünnepelték, és már ekkor is a tavasz hírnökének, a fiatal szerelmesek ünnepének ismerték. Júnó ünnepéhez azonban csak jóval később kapcsolódott a Valentin név. Valentinus püspök - akinek február 14-én van a neve napja - a Kr. u. III. században, II. Claudius császár korában a keresztényüldözés áldozata lett. A legenda szerint Valentinus barátságos ember volt, aki szívesen adott tanácsot fiatal szerelmeseknek.

Magyarországon

Hazánkban azonban az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin/Bálint legendája nyomán. Emellett eljutott hozzánk egy másik Bálint-történet is, mely a németországi Valentin püspökhöz kapcsolódik, akitől elsősorban a "nyavalyatörősök" - régen elsősorban az epilepsziásokat nevezték így - reméltek segítséget. Akik ilyen betegségre hajlamosak voltak, azok szívesen viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy frászkeresztet, amely a betegség elriasztására szolgált.

Valentin az epilepsziások védőszentje is. Nem véletlen tehát, hogy a Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IEB) 1997-től február 14-én tartja az epilepsziával élők világnapját.

Bálint és a madarak

Főleg angol nyelvterületek hiedelme szerint a madarak a mai napon párosodnak. A hagyomány valószínűleg kapcsolódik a nap ősi, pogány párosító jellegéhez, valamint ahhoz, hogy a madarak érkezése már a közelgő tavaszt jelzi. Magyarországon is különös kapcsolatban volt Bálint a madarakkal. Úgy tartották, hogy e napon választanak párt a verebek, vagy jönnek vissza a vadgalambok, s egyes területeken a madarak etetése is szokás volt.

Babonás szerelem

Régi, nép babonák szerint bizonyos tevékenységek erősítik, vagy éppen gyengítik a szerelmet. Íme ezek közül egy csokorra való praktika, aminek hatásosságáért azonban szerkesztőségünk semmi nemű felelősséget nem vállal!

Bálint-napon:

• Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.
• Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.
• Érdemes cicát "uszítani" a lányos házhoz érkező legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölőzik, akkor ő abból a házból fog nősülni.
• Madárral álmodni férjhezmenetelt jelent.
• Akik nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg. Akkor soha nem fogják elhagyni egymást.
• Naplemente után nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.
• Azokat a szerelmeseket a hiedelem szerint nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól, akiknek összekulcsolt kezüket a két anya szentelt vízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte. E pár ellen nem használt semmiféle szemverés, igézés, vagy rontás.

Akit további babonák és praktikák is érdekelnek, azok Kiss József: Szerelmi babonák című kötetében ennél jóval többre bukkanhatnak.

Forrás: sulinet,VMkomm.