A makrofágok vagy nagy falósejtek az immunrendszerben a szervezetbe jutó idegen anyagokat - elsősorban a baktériumokat - ismerik fel, kebelezik be és emésztik meg.

A makrofágok receptoraihoz úgynevezett béta-glükánok kapcsolódnak, ezek hozzák készültségi állapotba szükség esetén a falósejteket. A folyamat során a káros sejtek emésztését végző enzim, a lizozim termelése, valamint a helyi immunitásért felelős immunglobulin-A kiválasztása is fokozódik. A béta-glükánok riasztják a specifikus immunitásért felelős limfocitákat is - és ha úgy találja a szervezet, hogy az idegen anyag veszélyt hordoz, fokozódik az antitest termelése is, mely már kifejezetten a behatoló kórokozó antigénje ellen termelődik. Ez az az eset, amikor a test gamma interferont bocsát szabadon - ez teszi a makrofágokat valóban hatékonnyá, ennek hatására vetik be a makrofágok a "biológiai fegyvert" az idegen test ellen. A folyamat végül gyulladásos reakció kiváltásában csúcsosodik.

Amennyiben a procedúra kontrollálás nélkül folyik, fennáll annak a veszélye, hogy a "harc" túlságosan kiterjedtté válik, mely a szervezetet súlyosabban veszélyezteti, mint maga a behatoló idegen anyag. Ugyanakkor a küzdelem során - ahogy most a német kutatók megállapították - a makrofágok D3 vitamint bocsátanak ki. Ez bizonyos idő elteltével mérsékli hatékonyságukat, csökkenti az agresszivitásukat.

Andreas Lengeling, a projekt vezetője úgy véli, eredményeik tükrében új, a D3 vitaminra építő terápiás módszereket fejleszthetnek ki.

[forrás: Galenus]