A gyermekkori stressz sokszor észrevétlen marad, ennek ellenére foglalkozni kell vele, mert létezése le nem tagadható... Enyhe fokban olykor jótékony, ösztönző hatású is lehet, de még többször káros a gyermek testi-lelki fejlődésére nézve - mindazonáltal sajnos túl gyakran tabutéma. Pedig elsődleges jelentőségű beszélni róla, valamint megismerni és megérteni azokat a helyzeteket, melyek befolyásolják, destabilizálják gyermekünk lelkiállapotát. Ugyanakkor fontos szülői feladat a csemete segítése a feszült állapotát okozó problémák megoldásában.

A szülők, nevelők és a szakemberek is egyre inkább tudatára ébrednek, hogy a "stressz" szó sajnos bekerült a gyermekekkel kapcsolatban használt "szótárba". Valójában ez a fogalom a gyermeki magatartás vonatkozásában viszonylag nem régen vált ismertté. De arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy azért a "gyermekkori stressz" kifejezés a legkevésbé sem kapott valamiféle új értelmezést az utóbbi időben. Mindig is létezett, csak nem ismerték fel. Ugyanakkor napjainkban azért válik egyre elterjedtebbé, mert a felgyorsult életritmus és az azzal összefüggő változások ezt indokolják. Azt is tudni kell róla, hogy míg a mérsékelt stressz pozitív szerepet játszhat a gyermek fejlődésében, képességei kibontakoztatásában, addig az ismételt vagy krónikus fajtája romboló hatású lehet.

Milyen gyermekeket érint a stressz?

Még ha úgy tűnik is, hogy létezik genetikai fogékonyság, hajlam az ilyen fajta feszült állapot megjelenésére egy gyermek esetében, a családi környezet és szociális háttér továbbra is a fő kiváltó okok közé tartozik. Azt is tudni kell, hogy az iskoláskor eljövetelével már fennállhat a veszély: a "teljesítmény-kényszer" okozta stressz első jelei megmutatkoznak. Míg korábban ez a jelenség elsősorban 15-16 éves korban (a tanulmányi orientáció megválasztásakor) volt leginkább tapasztalható, addig napjainkban egyre korábban bukkan fel - már általános iskolás korban is.

A gyermekkori stressz okai

A gyermekkori stressz okai ugyanolyan sokfélék lehetnek, mint maguk a gyermekek, akik érintettek a problémában. Azért meg lehet kísérelni annak osztályozását, különválasztva azokat a történéseket, melyeknek ellenhatása a stressz (ez esetben átmeneti, időleges stresszről beszélhetünk) és azokat, melyek a krónikus (tartós) stressz okozói. Egy hirtelen változás a hétköznapok megszokott menetében (költözés, kistestvér születése, iskolaváltás stb.) vagy valamilyen érzelmi sokkhatás (szülő, nagyszülő halála, szülők válása, osztálytárs-barát elkerülése az iskolából stb.) általában az említett első csoportba tartozó reakciót válthatja ki. Ezzel szemben a rendszeresen tapasztalható, zavaró tényezők (családi veszekedések, a gyermekkel vagy az egyik szülővel szembeni rossz bánásmód, kedvezőtlen lakáskörülmények, saját szoba hiánya stb.) vagy a gyermeket közvetlenül és hosszan érintő, az érzelemvilágára mélyen ható történések (iskolai siker vagy kudarc, dicséret hiánya, túlterheltség stb.) a gyermeki szervezet második csoportba tartozó válaszához vezetnek.

A gyermekkori stressz jelei

A különféle stresszhatásokra minden gyermek másképp reagál. Gyakran előfordul, hogy amikor egy stresszre hajalmosító esemény nagy befolyást gyakorol az egyik gyermekre, addig a másik oda sem figyel rá. Így tehát normálisnak tekinthető az a jelenség, hogy a gyerekek a maguk módján juttatatják kifejezésre problémáik feszültséget okozó jellegét. De nekünk, szülőknek, felnőtteknek mindent meg kell tennünk, hogy észrevegyük ezeket a jelzéseket. Nagymértékben oda kell figyelnünk arra is, amikor csak rejtőzködő jelekből lehet következtetni gyermekünk feszült állapotára, mely valamilyen stresszes élethelyzetéből ered. Ezek olyan fizikai problémákban is megnyilvánulhatnak, mint gyomorfájás, fejfájás, bizonyos fajta egyéb, "rejtélyes eredetű" fájdalmak, idegi problémák stb.. Emellett a stressz lehet olyan lelki eredetű bajok okozója is, mint a hirtelen befelé fordulás, túlzott agresszivitás, túlfűtöttség vagy akár az éretlen viselkedés (a gyermek korának megfelelő érettség hiánya).

A gyermekkori stressz megelőzése és gyógyítása

Az egyszerű tény, hogy tudomásul vesszük gyermekünknél a stresszes állapot megjelenését, és nem dugjuk a fejünket a homokba, már döntő lépést jelenthet a probléma orvoslásához vezető úton. A prevenciónál még nem találtak ki jobb ellenlépést ez esetben sem... A preventív intézkedések közé tartozik például, és fontos figyelni rá, hogy ne borítsuk fel a hétköznapi élet megszokott ritmusát a gyermeknél, amibe beletartozik pld. az étkezések vagy a lefekvés rendje, szokásos idejének betartása. De megelőző intézkedés lehet az is, ha pld. a felnőttek soha nem vitatkoznak a gyermek előtt - de a háta mögött sem úgy, hogy ő a másik szobából hallja... Mindamellett minden esetben nem lehet megelőzni a stresszes állapot kialakulását. Ha már teret nyert és állandósult a feszültség a gyermekben, a tüneteket úgy kezelhetjük, hogy azok jelentkezésekor azonnal lecsillapítjuk, megnyugtatjuk csemeténket. Jól tesszük azt is, ha vidám, nyugalmat sugárzó, meleg légkört árasztó környezetet teremtünk a számára, melyben a lágy színek, a természetes fények és illatok uralkodnak, továbbá a nyugalom percei váltakoznak az aktív élet megkövetelte, teljesítményt igénylő időszakokkal.

Mindez azonban rendszerint nem elegendő a probléma megoldásához, törődnünk kell a bajok gyökerével is. Rendkívül fontos, hogy próbáljuk megérteni, mi zavarja, bántja a gyermeket, mi válthatja ki benne a stresszes állapotot. Hallgassuk végig türelmesen, ha árad belőle a szó, és "kibeszélni magából" feszült állapota okait, majd segítünk neki abban, hogy felülkerekedjék dühén vagy folytonos aggodalmaskodásán. Összességében mindig arra törekedjünk, hogy megnyugtassuk és bátorítsuk őt. Ha azonban minden erőfeszítésünk ellenére sem változik a helyzet, és úgy látjuk, gyermekünknél nem enyhül a naponta jelentkező feszültség, ne várjuk meg, míg állapota rosszabbodik, hanem forduljunk specialistához.

Forrás: Galenus