Van, aki a legkisebb, váratlan esemény hatására is elveszíti a nyugalmát, gyötrődik, vagy egy jelentéktelen probléma, nehézség is "megőrjíti". Egyszóval mindenből gondot csinál, az élet apró akadályaitól is kétségbe esik... Pedig ki lehet lépni az állandó aggodalmaskodás, rosszabb esetben szorongás ördögi köréből, csak törekedni kell rá.

Nyugtalankodni normális dolog... Ki ne gyötrődött volna már, ha estefelé késve ért haza a gyermeke, vagy aggódott volna amiatt, hogy úgy érezte, nem lesz kész a munkájával határidőre? Az életünk sajnos nem nyugodt mederben folyik, és az aggodalomra, idegeskedésre okot adó történések száma vég nélküli... Az aggodalom, ha nem válik állandósuló állapottá vagy szorongássá, pozitív hatású is lehet. Ez az érzelem abból a szempontból tölt be hasznos szerepet az életünkben, hogy segítségével tudatára ébredhetünk tényleges veszélyeknek, és könnyebben elkerülhetjük azokat. Egyúttal arra ösztönöz minket, hogy gyors és konkrét megoldásokat találjunk velük szemben. A baj akkor kezdődik, amikor az aggodalom egy tartós lelkiállapot jellemzője, azaz állandósulni látszik. Aki pedig állandóan szorong, az többé-kevésbé tudatosan generálja a problémákat, és komoly veszélyt okoz magának vele. Hiszen előre és sokszor fölöslegesen aggódik pld. olyan események miatt, melyek lehet, hogy be sem következnek.

Aki mindig a legrosszabbra gondol, katasztrófát sejtet...

Elég, ha az idős szülő látogatóba készül hozzá, és mindössze 20 percet késik - a folyton aggodalmaskodó típusú ember máris nagy bajra gondol. Talán rosszul lett az utcán? Baleset érte a buszt, amelyen utazott? Megtámadták, elvették a táskáját? - találgatja nagy ijedtség közepette. A legrémisztőbb dolgok jelennek meg a képzeletében... A már szorongó embernek ugyanis meglepően nagy a képzelőtehetsége ahhoz, hogy világvége szcenáriókat gyártson semmiségekből - mondják a pszichológusok. Minden lehetséges katasztrófát "megjósol", melynek a legkisebb esélye is megvan arra (vagy akár nulla a valószínűsége), hogy megtörténjen. És ez a folyamat nem áll meg, amíg végül nem találják meg a kulcsot a megoldáshoz. De komolyabb esetben az enyhülés is csak rövid távú lehet, mert a szorongó ember állandóan aggódó "üzemmódban" él. Ha az említett késés megismétlődik például, ugyanúgy kétségbe esik, táplálja sötét gondolatait, mint korábban, és nem törődik vele, hogy az előző alkalommal sem történt semmi baj...

De mi aggasztja, zavarja össze ennyire a szorongó embert? Minden - mondják a szakemberek. Amennyiben egy esemény nem jelent igazi problémát, akkor azt felnagyítja: ha a gyermeke például rossz jegyet hoz az iskolából, ő már év végi bukást vizionál. Mindentől fél, ami általa irányíthatatlan - például a jövő. "Vajon lesz-e munkám jövőre?" - aggodalmaskodik már előre. Ha nyaralást tervez, rögtön azon meditál, hogy hátha nem lesz jó idő, ha étterembe megy, akkor arra gondol, hogy biztos nem lesz szabad asztal... és sorolhatnánk az élet kisebb-nagyobb történéseivel kapcsolatos sötét gondolatait.

Az állandó nyugtalanságnak többféle oka lehet (különféle negatív élethelyzetek, megoldhatatlannak tűnő problémák, sorscsapások stb. válthatják ki), de a kutatók genetikai hajlamra is rámutatnak. Ezért attól függően, milyen neveltetést kap egy gyermek, a felnövekedésekor megjelenő, ilyen jellegű lelki problémák súlyosbodhatnak, vagy enyhülhetnek. Ha a szülők is folyton aggodalmaskodnak, a gyermek megtanulja, hogy előre félni kell az esetlegesen felmerülő, problémás eseményektől, és szorongó felnőtt lesz belőle. De szerencsére arra is rájöhet, hogy nem kell mindenből olyan nagy gondot csinálni... és felnőtté válása után ez jobbá teszi életét...

A nyugtalanság legyőzésének 10 kulcsa

Ha tanulunk tévedéseinkből, fölösleges szorongásainkból, napról napra eredményesebben sikerül szembenéznünk a legstresszesebb problémákkal, és tudjuk kezelni azokat. Íme 10 jó tanács hozzá:

1. Jóga, taj-csi, relaxálás...
A relaxáció segít enyhíteni a szorongás negatív hatásait. Egyik ideális eszköze a megnyugvásnak, ha már úgy érezzük, semmi nem használ... Javítja az alvást és segít távolságot tartani (lélekben) az aggodalmat kiváltó eseményektől. Szükségképpen, ha rendszeresen relaxálunk, elérjük a testi-lelki ellazulást, kevésbé leszünk feszültek, és nem aggódunk majd semmiségek, de "megelőlegezett", nagyobb bajok miatt sem. Megpróbálkozhatunk a távol-keleti relaxációs technikákkal is, mert azok már bizonyították szorongást enyhítő hatásukat. Vagy jógázzunk: a gyakorlatokat nyugalmi állapotban kell végezni, sajátos, lassú légzéstechnikával.

2. "És ő mit tenne az én helyemben?"
Ha állandó aggodalmak közepette éljük meg napjainkat, gondoljunk arra, hogy mások hogyan viselkednének hasonló élethelyzetekben: vegyünk példát egy nálunk sokkal nyugodtabb barátunkról, ismerősünkről, rokonunkról. Figyeljük meg, ő hogyan reagál adott stressz-helyzetekre, és milyen megoldásokat talál arra, hogy azok ne érintsék olyan mélyen lelki-fizikai állapotát. Majd legközelebb, mielőtt még pánikba esnénk, tippeljük meg, ő mit tenne a helyünkben - és próbáljuk követni józan viselkedését.

3. Beszéljünk róla másokkal!
Amikor más semmi nem segít, ahelyett, hogy bezárkóznánk nyomasztó gondolataink és elkeserítő képzelgéseink sötét világába, forduljunk egy közvetlen családtaghoz, baráthoz vagy akár egy szomszédhoz, akivel jóban vagyunk, és öntsük ki neki a szívünket... Meg fognak hallgatni és bizonyára vigasztalni is tudnak majd minket. Arra viszont ügyeljünk, hogy kerüljük a hozzánk hasonlósan aggodalmaskodó alkatú személyek megkeresését, mert az csak felerősíti a szorongást, és nem hoz megoldást.

4. Ne "lássunk előre" mindent!
Állásinterjúra készülünk? Ne gyötörjük magunkat már jó előre azzal, hogy vajon milyen kérdéseket fognak feltenni nekünk - bizonyára olyanokat, melyekre nem, illetve rosszul tudunk válaszolni -, vagy hogy jól írtuk-e meg az önéletrajzunkat. Fogadjuk el, hogy nem tudunk minden történést irányítani, lazuljunk el, és inkább vegyük fel azt az attitűdöt (gondos felkészülés mellett), hogy "jöjjön, aminek jönnie kell". Meglátjuk, több sikerrel járunk majd. És ez vonatkozik az élet szinte minden, vélt vagy valós sorsdöntő helyzetére.

5. Utólag tegyünk fel kérdéseket magunknak!
Aggodalmaskodtunk, mert a párunk váratlanul sokáig marad bent a munkahelyén? Hátha nem is a munka volt az oka, hanem egy csinos kolléga(nő)... tűnődünk. Másnap aztán tegyük fel magunknak a kérdést, hogy volt-e okunk a gyanakvásra, és nem túloztuk-e el a dolgot. Győződjünk meg róla, hogy tévedtünk, és tanuljunk a fölösleges gyötrődésből. Határozzuk el magunkban szilárdan, hogy legközelebb, hasonló helyzetekben kétszer is meggondoljuk, hogy aggódjunk-e.

6. Legyen önbecsülésünk!
Ha hajlamosak vagyunk az alacsony szintű önbecsülésre, tegyünk próbát, és gondolkozzunk úgy magunkról, mint egy barátról, hozzátartozóról: vajon kritizálnánk-e őt ugyanúgy, mint magunkat? Bizonyára nem. Így hát legyünk kevésbé önkritikusak, figyeljünk fel értékeinkre, és erősítsük azokat. Bízzunk sikereinkben, és sokkal kevésbé előlegezzük meg a kudarcot, mint eddig - ugyanúgy, ahogy azt tennénk egy hozzánk közel álló személy esetében.

7. Művészi tevékenység: egy figyelemelterelő elfoglaltság
Próbáljunk ki valamilyen művészi tevékenységet: rajzoljunk, fessünk, írjunk, zenéljünk szabadidőnkben... A művészet megnyugtat, örömöt okoz, és nagymértékben javítja a lelkiállapotot - ami lehetővé teszi, hogy távol tartsuk magunkat a destruktív gondolatoktól. Hetente többször is szánjunk időt ilyen hobbinkra: kiváló megelőzési módja a stressznek.

8. A "félig telt pohár" elve - legyünk optimisták!
Családi hétvégére készülünk, és máris beindul a képzeletünk... Mi lesz, ha karambolozunk? Ha nem lesz jó idő? Ha dugó lesz az autópályán? Ahelyett, hogy már előre sötéten látnánk a kirándulás kimenetelét, koncentráljunk a várható, kellemes percekre: a hosszú sétákra a jó levegőn, a kedvező hatású környezetváltozásra, kikapcsolódásra... És minden egyes alkalommal, amint negatív gondolatok uralkodnának el rajtunk, más helyzetekben is, jól jön egy furcsa, de hasznos tanács: mondjunk hangosan nemet rájuk, és tudatosan űzzük el őket!

9. Kérdezzünk rá újból - gondolkodjunk jó megoldásokon!
"Biztos ez?" A szorongó ember hajlamos arra, hogy mindent előre negatívan ítéljen meg... Tegyük hát fel a kérdést, hogy biztos-e a kedvezőtlen kimenetel, melyet megelőlegezünk életünk egy eseményével kapcsolatban, nem aránytalanul nagy mértékben aggódunk-e?

"Valóban súlyos probléma ez?" Az aggodalmaskodó típus mindent túldramatizál... Ezért adott esetben kérdezzük meg magunktól pld.: valóban annyira tragikus, ha elkésünk egy találkozóról? Ha a megfelelő választ adjuk rá, lehetővé válik, hogy relativizálni tudjuk a problémánkat.

"Mit tudok tenni?" Ahelyett, hogy fölöslegesen gyötörnénk magunkat, intézkedjünk! A példánál maradva: inkább telefonáljunk, és magyarázzuk meg ésszerűen, miért késünk, semmint rémképeket látnánk a késésből adódó következményekkel kapcsolatban.

10. Sportoljunk, mozogjunk többet!
Tanulmányok sokasága szerint a sportolás, testmozgás jótékonyan hat az idegekre (és az önbecsülésre is). Lehetővé teszi, hogy "kitomboljuk magunkat", és tartósan megnyugodjunk. Ebből a szempontból ideálisak az állóképességet erősítő, szabadtéri sportok (biciklizés, dzsoggingolás stb.), melyek kiszellőztetik a lelket és elűzik a stresszt.

Forrás: Galenus