A nőket lényegesen gyakrabban érinti a vizelési inkontinencia - de vajon egyeseket miért jobban, mint másokat? E tekintetben melyek a legveszélyesebb életszakaszok, és milyen kiváltó okokat ismerünk? Mennyire örökletes a probléma? Fedezzük fel a fő kockázati tényezőket az életünkben, és azt is, mit tehetünk elkerülésük érdekében!

Míg sokan tudják, hogy például a terhesség kiválthat vizelettartási zavarokat vagy képtelenséget (inkontinenciát), addig az egyéb kockázati tényezők csak kevéssé ismertek. Pedig közéjük tartozik többek közt a dohányzás, a túlsúlyosság, az örökletesség... Az alábbiakban rövid áttekintést adunk a legfontosabb kiváltó okokról és a baj orvoslásának bizonyos lehetőségeiről is.

Nők-férfiak: eltérő érintettség

Ezt az akarattól független vizelettartási problémát az ún. üreges szervek záróizmainak működési elégtelensége okozza. A vizelési inkontinencia egyúttal jelentős szociális és higiénés problémákat is felvet, úgyhogy, ha nem kezelik, nem kis mértékben rontja az életminőséget. Emellett tudni kell, hogy a férfiak és a nők e bajjal szemben nem egyenlő arányban érintettek. A "gyengébbik nem" az első számú áldozata a betegségnek: anatómiai adottságok, a terhesség valamint a menopauza (változókor) okozta szövet- és izomgyengülés okozhatja leggyakrabban a bajt.

Azért persze az "erősebbik nemet" sem kerüli el teljesen ez a probléma. A férfi inkontinencia fő kiváltó okai között szerepel a prosztata-megnagyobbodás, egy operáció utáni állapot vagy az előrehaladott életkor.

Életkor és kockázati tényezők

Még ha a különböző felmérések nem is mutatnak azonos eredményt, a 40 év fölötti nők mintegy 20%-a szenved inkontinenciától. Emiatt azért mondhatjuk-e, hogy ez a betegség korhoz kötött? Nem, egyértelműen ez nem jelenthető ki. Még ha a probléma gyakorisága az évek számával együtt emelkedik is, az nem az öregség kórja. A szakorvosok tapasztalatai szerint pld. egyre több fiatalabb leány fordul orvoshoz ezzel a gonddal. A túl intenzív sportolás, a korai túlsúlyosság, egyes életmódbeli hibák (pld. az állandó fáradtság) körükben is magyarázhatja részben a betegséget.

Mint fentebb már említettük, a nőknél az élet két fő periódusában fordul elő kiemelt gyakorisággal az inkontinencia:

• Az 55 éves kor felé haladva, amikor a változókorba lépve fokozatosan lazulnak a gát izmai. Ez az inkontinencia egyik lényeges kockázati tényezője;
• Terhesség után, különösen, ha nehéz volt a szülés, vagy a baba súlya meghaladta a 4 kilót, és a gát nagy próbatételnek volt kitéve. De az esetek túlnyomó többségében a helyzet magától javul, vagy egy speciális kezelés, fizikoterápia is segíthet.

Hozzá kell tenni, hogy a hüvelyi úton történő, többszöri szülés növeli az inkontinencia veszélyét. Emellett a méheltávolítás előzményei, a húgyvezeték anatómiai rendellenességei vagy a gát sérülései szintén esélyt adnak rá.

Számos szakmai tanulmány mutat rá arra is, hogy a családi előzmények (anya, nővér és kisebb mértékben a nagyanya hasonló betegsége), az örökletesség ugyanúgy okozója lehet a problémának.

Az inkontinencia mint mellékhatás

Többféle betegség növelheti a betegség kockázatát, melynek során sérülhet a gát vagy a húgyhólyag fokozott működése következik be.

E betegségek vegyes előfordulása többek közt a következő lehet:

• Gyakori, krónikus bronchitis okozta köhögés;
• Visszatérő, húgyúti fertőzések előzményei;
• Vesekő;
• Idegi eredetű betegségek (pld. Parkinson- vagy Alzheimer-kór, szklerózis multiplex) ;
• Húgyhólyag -rák;
• A gerincoszlop sérülései;
• Agyér-katasztrófák;
• Cukorbetegség stb.

Egyes gyógyszerek is okozhatnak vizelettartási rendellenességet, főleg azok, melyek elősegítik a vizelet-kiválasztást (pld. az ún. vízhajtók).

A kockázatok csökkentése

Az inkontinencia bizonyos kockázati tényezői ellen természetesen lehet lépéseket tenni. Tanulmányok adatai szerint közvetlen kapcsolat mutatható ki a betegség és a dohányzó, elhízott vagy túl sok kávét, teát fogyasztó emberek között. Ezért a betegség megjelenésekor ezekre a tényezőkre gondolni kell, és törekedni kell az ilyen jellegű problémák kiküszöbölésére. Emellett egyes sportágak, főként, melyek ugrással, a hasat is igénybe vevő rázkódással, erőlködéssel, lökő mozdulatokkal járnak - így pld. az atlétika vagy a különféle ugrósportok - szintén felelősek lehetnek az akaratlan vizeletfolyás kialakulásáért. Ezért a legapróbb jel esetén is jelentősen csökkenteni kell a szervezet ilyen irányú, fokozott igénybevételét, vagy teljesen abba kell hagyni az adott sporttevékenységet. Mialatt az egyenletes mozgással járó és természetesen a súlycsökkenésre is jótékonyan ható sportok (biciklizés, úszás...) vagy a gát izmainak erősítését célzó, mérsékelt intenzitású, speciális gyakorlatok rendkívüli mértékben ajánlottak.

Forrás: Galenus