"Egy nap gyaloglás - hét nap egészség" - tartja egy francia közmondás. Ha nem is tudjuk a hosszú gyalogtúrát lehetővé tevő, egynapos kirándulást sűrűn megszervezni, gyalogolni rövidebb ideig is kellemes időtöltés, könnyen megvalósítható, továbbá megnyugtatja felborzolt idegeinket, de serkentőleg is hat ránk. A gyaloglás számos, egészségünkre gyakorolt jótékony hatása mellett segít "összeszedni" magunkat lelkileg-fizikailag egyaránt...

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint elég már napi harminc perc testmozgás (pld. gyaloglás) ahhoz, hogy "karbantartsuk" magunkat, ügyeljünk egészségünkre, és megelőzzünk többféle betegséget.

A "nehéz láb" és a visszerek ellen: gyaloglás!

Összetett, teljes értékű testgyakorlás lévén a gyaloglás hatékony prevenciót jelent többek közt a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása tekintetében. De azok számára is hasznos gyógymód lehet, akik visszeres, "nehéz" lábbal küszködnek nap, mint nap, hiszen a rendszeres gyaloglás az ereket körülvevő izmok erősítésével működik közre a visszeres gondok megoldásában. Vonalaink megőrzésében is segít, minthogy egy harmincperces gyaloglás (a saját ritmusunkban pld. 3-5 km/h megtétele) eléget mintegy 150 kalóriát, és lehetővé teszi az izomtömeg növelését. Egyúttal lágyabbá válnak az ízületek, ruganyosabbak lesznek az izmok - mozgékonyabb az egész test...

Javítja a légzést, jobb közérzetet biztosít

Minthogy gyaloglás közben gyorsul a légzés (20-30%-kal növekedhet a lélegzetvételek száma), természetesen a belélegzett levegő mennyisége is emelkedik. A fokozott oxigénfelvétel javítja a tüdő-kapacitást, és a gyalogló személynek kellemesen javuló közérzetet eredményez - különösen így van ez, ha erdőben gyalogolunk.

Elgondolkodhatunk azon is, hogy miért ne edzenénk együtt a gyermekeinkkel? 4-7 éves kor között egy kilométer tudnak gyalogolni életkori évenként a gyerekek, 8-12 éves korban 10-14 km körül. 12 éves kor fölött pedig ugyanolyan ritmusban tudnak mozogni, mint a felnőttek - sőt, még gyakran jobban is.

Természetes stressz-oldó hatású

Minthogy fokozza az agy vérellátását, a gyaloglás hasznos az idegsejtjeinknek is. A gyaloglás élénkíti az ember elméjét, ugyanakkor a másokkal (vagy az idővel) való örökös versenyzés kényszerének elhagyása révén pihenteti is azt, csökkenti az idegességet, nyugtatja az idegeket, endorfint ("boldogság-hormont") termel, ami még enyhíti az esetleges fájdalmat és fáradtságot, stressz-oldó hatású. Az eredmény: amikor megtaláljuk a lépés igazi, nekünk való ritmusát, és hosszú távon gyalogolunk, még enyhe eufóriás állapotba is kerülhetünk.

Végül azok, akik álmatlanságban szenvednek, szintén gyógyírra lelhetnek a rendszeres gyaloglásban, ugyanis esténként stressz-mentes állapotban, kellemesen elfáradva térhetnek nyugovóra, amitől sokkal jobban fognak aludni...

Gyaloglás után jöhet a jótékony nyújtózkodás

A testmozgás nyomán izmaink bemelegedtek, ezért ez a legjobb pillanat azok kinyújtóztatására. (Ami egyik módja az ellazulásnak és testünk rugalmassá tételének.)

Ha megfelelő módon akarunk nyújtózkodni, vegyük fel a helyes testtartást annak érdekében, hogy a gyaloglás során megfáradt, "ingerelt" izmainkat valóban kinyújtóztassuk. Végezzük el az alábbi nyújtó mozdulatokat egészen addig a pillanatig, amíg könnyű, "megnyújtott" érzetünk támad különböző testtájainkon (nem szabad, hogy fájdalmat érezzünk), majd tartsuk ezeket a pozíciókat 15-30 másodpercig.

A különböző izmok nyújtása

Hát:
Nyújtsuk ki a jobb karunkat a fej fölött, bal felé irányítva. Tegyük bal kezünket a derekunkra, és enyhén hajlítsuk be a térdünket.

Lábikra:
Tegyünk egy lépést előre, majd hajlítsuk be azt a térdünket, mely előbbre van, és tartsuk jól megfeszítve a hátul lévő lábunkat.

Combfeszítő izom:
Behajlított térddel emeljük hátra a lábunkat, majd fogjuk meg a bokánkat, közben tartsuk egyenesen a medencénket.

A comb hátsó része és a fenék:
Emeljük fel előre az egyik lábunkat, és helyezzük egy támasztékra derék-magasságban, és nyújtsuk meg az izmainkat Ismételjük a gyakorlatot a másik lábbal és váltakoztatva is.

A comb belső része:
Ülő helyzetben tegyük össze a két talpunkat, érintsük meg a bokánkat a kezünkkel és hajoljunk előre, amennyire csak tudunk.

Forrás: Galenus