Rendkívül félénk a gyermekünk? Kerül minden olyan helyzetet, melyben nyilvánosan kell szerepelnie? Ez a fajta félelem leronthatja a tanulmányi eredményét, és rendkívül sok hátrányt okozhat neki később is az életben. De az ún. szociális fóbia, azaz a bénító félelem másoktól, a nyilvánosságtól minden korosztályt érinthet, és mielőbb segíteni kell rajta, minthogy kialakulása már korai életkorban megfigyelhető.

Nagyfokú félénkség, beteges félelem az emberektől, leblokkolás, ha nyilvánosság előtt kell beszélni... Ez néhány jele a szociális fóbiának. A vele járó kóros aggodalom, szorongás gyakran tönkreteszi az ebben a bajban szenvedők életét.

Problémák a munkában és a magánéletben

Kanadai kutatók a közelmúltban mintegy 8000, 15-64 év közötti személyen tanulmányozták ezt a sajátos fóbia-fajtát. Az eredmény szerint a vizsgált személyek kb. 13%-a szenvedett már ebben a bajban, vagy még mindig küzd vele. A kórosan szorongók nyolcszor nagyobb számban panaszkodtak problémákra a munkájukban vagy a magánéletükben, mint azok, akik sosem panaszkodtak ilyen jellegű félelmekre. Emellett háromszor nagyobb volt a kockázata náluk a depressziónak is. A kutatásból az is kiderült, hogy a szociális fóbiában szenvedő személyek összességében sokkal kevésbé voltak elégedettek az életminőségükkel, mint mások.

Félelem a nyilvános szerepléstől

Ezeknek a pszichológusoknak egyik érdekes felfedezése volt az is, hogy ez a fóbia felelős lehet számos iskolai kudarcért. A kutatás eredményei szerint azok a gyerekek, fiatalok, akik féltek a nyilvános szerepléstől az iskolában, gyakrabban ismételtek osztályt, vagy hagyták abba tanulmányaikat, mint "bátrabb" társaik. Ez azzal magyarázható, hogy a félelem egy embercsoport (osztály, tanárok) előtti nyilvános beszédtől súlyos károkat okoz a tanulmányi előmenetelben. Ezért erre a fóbiára érdemes nagyon odafigyelni gyermek- és serdülőkorban, mert az korlátozza a tanuló részvételét az iskolai munkában és különböző kudarcokhoz vezet. Nem ritkán például az egyszerű tény, hogy a gyermek az osztályteremben van - társaitól körülvéve - olyan félelmet válthat ki nála, mely tartósan akadályozza a tanulást és személyes kibontakozását.

Egyszerű lámpaláz vagy szociális fóbia?

Normális dolog a lámpaláz nyilvános szereplés esetén, vagy a félénkség, ha ismeretlen személyek előtt elő kell adni hosszabb mondandónkat. Mindez azonban komoly problémává alakul át, ha ez a lámpalázas érzés, félelem krónikussá, legyőzhetetlenné válik. Ilyenkor beszélünk szociális fóbiáról. Valójában ennek az aggodalomnak, szorongásfajtának a lényege mindenekelőtt a rettegés attól, hogy az érintett személyt környezete kedvezőtlenül ítéli meg vagy folyton kritizálja. Ez általában olyan reakciókat von maga után, melyek eredménye az, hogy a szóban forgó gyermek vagy felnőtt (ha teheti) kerüli a nyilvános szerepléssel járó helyzeteket. A kóros félelem azután számos munkahelyi és magánéleti jellegű problémát vet fel. Egy német tanulmány szerint az ilyen fóbiások között átlagosan több a munkanélküli vagy az elbocsátott, és ők gyakrabban szednek nyugtatókat és kevésbé elégedettek szerelmi kapcsolataikkal is. Emellett a kutatások azt is kimutatták, hogy a baj több nőt érint, mint férfit. A szociális fóbia magától történő enyhülése rendszerint elég ritka, ezért nem szabad ingadozni, és tanácsos szakemberrel konzultálni már rendkívül erős lámpaláz vagy félénkség esetén is.

A szociális fóbia eredetéről

A szociális fóbia, mint betegség nem régóta ismert, valódi okairól még folynak a kutatások és gyakran félreismert helyzetek is szerepet játszanak benne. De, mint a fentiekből is kiderül, már gyermekkorban kialakulhat, és genetikai tényezőkre is visszavezethető, valamint a neveltetés is nagymértékben befolyásolja. Kiket érint? Kik a "veszélyeztetett" személyek? Vannak-e a fóbiával összefüggő betegségek? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbiakban.

Korai kezdet

A szociális fóbia tehát nagyon korán jelenik meg, általában a 25. életév előtt. Egyes kutatások szerint minden ötödik fóbiás megismeri a másoktól való félelmet már kisgyermekkorban, 5 éves kora előtt, míg minden második 15 éves életévük körül. Azt is sok szakember állítja, hogy a szociális fóbiák megjelenésének "csúcsa" a 11-15 éves életkorra tehető. Felvetődik hát a kérdés, van-e kapcsolata a pubertáskorral? Hiszen a testi fejlődés gyakran forrása a serdülő rossz lelki-fizikai állapotának (nem ritka a táplálkozási zavar: anorexia, bulimia sem...). Gyakran ez idő tájt jelenik meg az érzés, hogy a serdülőkor előtt vagy körül járó gyermeknek nehezére esik kiállni mások elé, elviselni mások tekintetét (és kritikáját), de gyakran sajátmagával sem békül ki...

Mélyebb okok

De önmagukban a pubertáskori változások nem magyarázhatják a szociális fóbiával járó páni félelmet másoktól. A genetikai alapokon nyugvó, fokozott sérülékenység is kedvezhet a probléma kialakulásának, növelheti annak kockázatát. Emellett a visszahúzódó magatartású egyének is könnyebben szenvednek ebben a bajban: félelem az ismeretlentől, önbizalomhiány és alacsony önbecsülés lehet még a szociális fóbiával küzdő személy jellemvonása. Az önértékelésnek ez a gyenge szintje gyakran kapcsolódik összes bátortalansággal és gyermekkorban a szülők túlzottan védelmező magatartásával. Egyébként, mint arról már fentebb is szó volt, a nevelés kimagaslóan jelentős szerepet tölt be a szociális fóbia megjelenésében. Így a közeli hozzátartozók, akik esetleg a széltől is óvják a gyermeket, és korlátozzák érintkezését a külvilággal, kedvezhet a másoktól, az ismeretlentől való félelem erősödésének a gyermeki pszichében. Gyakran fordul elő ez akkor, amikor maguk a szülők is zárkózott természetűek, nincs társaságuk, nem hívnak meg barátokat az otthonukba vagy esetleg maguk is szociális fóbiában szenvednek.

Akik másoknál jobban érintettek...

Vannak további aspektusai is a szociális fóbiának, melynek okát gyakran nehéz definiálni a betegség megjelenésekor. Mint említettük, a probléma több nőt érint, mint férfit, anélkül, hogy a gyengébb nem képviselői valójában tudnák az igazi okát. Egy másik megállapítás az, hogy a szociális fóbiában szenvedők jelentős része egyedül él. Igaz, nehéz eldönteni, hogy ez a fóbia okozta az egyedüllétet vagy annak következményeként alakult ki...

Mi több, ez a félelem az emberektől gyakran jár együtt más betegségekkel, anélkül, hogy kimutathatók lennének a kiváltó okok. Így a depresszió és a kóros szorongás is sűrűn lehet a szociális fóbia következménye. Emellett a fóbiások nem ritkán alkoholproblémákkal küzdenek. Ebben az esetben az érintett - többé-kevésbé tudatosan - az alkoholt alkalmazza (természetesen helytelenül) "kezelésként" abból a célból, hogy megpróbáljon megszabadulni szociális jellegű gátlásaitól.

De mindenkor tudni kell, hogy a szociális fóbiát hatékonyan lehet kezelni mind pszichoterápiával, mind pedig gyógyszeresen. A kezelést pedig a lehető leghamarabb célszerű igénybe venni, hogy minél több, korábbi fóbiás lélegezhessen fel: már nem bénítja meg a félelem, ha nyilvánosan kell szerepelnie az élet bármely területén.

Forrás: Galenus