Számos betegség – krónikus gyulladás vagy ízületi kopás (degeneratív elváltozás) – szinte állandó fájdalommal jár. Ilyenkor is igen fontos a fájdalom csillapítása, hiszen a fájdalom korlátozza a beteg ember mozgását, rontja életminőségét. Ilyenkor fontos szempont, hogy a fájdalomcsillapítás, a gyógykezelés ne okozzon károsodást más szervekben. Olyan készítményeket kell tehát alkalmazni, amelyek kímélik az emésztőrendszer nyálkahártyáját, s a lehető legkevesebb mellékhatással enyhítik a fájdalmat.

Ha a fájdalom lázzal jár, akkor valószínű, hogy az ok valamilyen akut gyulladás, amit sürgősen kezelni kell.A fájdalmat mindig komolyan kell venni, meg kell keresni az okát és csillapítani kell. Azonban azt is tudnunk kell, hogy – főként krónikus vagy visszatérő betegségek esetén – a lelki tényezők – stressz, feszültség, szorongás – is nagymértékben fokozhatják a fájdalmat.

A  fájdalom fajtái

Az iparilag fejlett országokban a civilizációs ártalmak, a zsúfoltság, a zaj, a fokozódó stressz következtében gyakori és egyre szaporodik a fejfájás. Ennek hátterében az esetek túlnyomó többségében nincs szervi betegség, a fejfájás tehát szinte közvetlenül visszavezethető a stresszre.

A feszültség okozta tenziós fejfájás a nyak- és vállizomzat tartós feszülése következtében lép fel. A tarkótájon kezdődik, rendszerint tompa nyomás formájában, és innen terjed rá az egész fejre. Órákon, napokon keresztül fennállhat, és megkeseríti a beteg életét. Általában azokban az élethelyzetekben jelentkezik, amikor erős és tartós teljesítménynyomás nehezedik ránk, amikor a követelményeknek csak erőnk teljes megfeszítésével tudunk megfelelni. Máskor a túlzott szellemi erőfeszítés vagy a szorongás, esetleg csalódás, gondok, aggodalmak okoznak többé-kevésbé tartós fejfájást.

A mozgásszervi betegségek esetén is jelentősen befolyásolja a stressz a fájdalmak mértékét. A stressz természetesen elsősorban izmainkra hat. Ha szorongunk, feszültek, idegesek vagyunk, izmaink megfeszülnek, tónusuk fokozódik. A tónusfokozódás az oxigénigény növekedésével jár, és a relatív oxigénhiány fájdalmat okozhat, ill. fokozhatja azt. Fontos tudni, hogy a röntgennel igazolható anatómiai elváltozások és a fájdalom egyáltalán nem mutat szoros összefüggést egymással. Előfordul, hogy igen heves fájdalmak esetén minimális röntgeneltérés található. Ha stressz, feszültség következtében az izmok megfeszülnek, a kisfokú gerincelváltozás is súlyos, alig elviselhető fájdalmakat okozhat.

Daganatos betegség esetén elsősorban a szorongás fokozza a fájdalmakat. Ha valakit rákos betegnek diagnosztizáltak, minden apró fájdalom új jelentéssel telítődik. A legkisebb kellemetlenségre is a legnagyobb figyelemmel válaszol, mert attól fél, hogy az esetleg a rák kiújulásának vagy áttét képződésének a jele. A fájdalom így gyakran szorosan kapcsolódik a feszültséghez és a félelemhez. Ha a beteg megtanul relaxálni, csökken a fájdalma. Ennek magyarázata az, hogy a relaxáció önmagában csökkenti az izomfeszülést; másrészt csökkenti a szorongást is, megerősíti a gyógyulásba vetett hitet, ezáltal csökken a félelem és a fájdalom is.

Lelkünk és a fájdalom

A fájdalom a test házőrzője – szól a régi bölcsesség. A fájdalom tehát amellett, hogy kellemetlen, bizony némileg hasznos is, indikátor funkcióval rendelkezik. Jelzi, hogy melyik testrészünkben, szervünkben borult fel az egyensúly, a rendes működés. Fontos tehát, hogy a fájdalomcsillapítás ne önmagában álljon, a kellemetlenség enyhítése mellett fő törekvésünk a mögöttes okok tisztázása és megszüntetése legyen.

A mögöttes okok között nem csupán testi működészavarokat kell keresnünk, lelki problémák is állhatnak a háttérben. Felnőtteknél a levert hangulat, feszült lelkiállapot, idegesség gyakran jár együtt fej- vagy gyomortáji fájdalmakkal. Ezekről a konkrét tünetekről könnyebb beszélnünk, mint lelkiállapotunkról, s környezetünk, társunk figyelmét, gondoskodását is kivívhatjuk –segítségével–.

Ha gyermekünk fájdalomról számol be, mindenképpen vegyük komolyan. Ezzel ő is azt jelzi, hogy valami nincs rendben.

Előfordul, hogy eltúlozza panaszait, esetleg nem valós fájdalomról beszél. Ilyen esetben büntetés, szidás helyett érdemes hosszasan, szeretettel elbeszélgetni vele, megpróbálni megérteni, miért –füllent–,  és megértetni vele,  (életkorának megfelelő szinten) hogy más módon kell kifejeznie törődésigényét.Talán nem sértjük meg a régi bölcseket, ha kijelentjük, hogy a fájdalom a lélek házőrzője is!

Dr. Valló Ágnes és Kiss Ákos