Mindnyájan ismerünk olyan élethelyzeteket vagy szinte naponta ismétlődő történéseket, melyektől feszültekké válunk, és úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk velük szemben. Léteznek azonban konkrét és reális megoldások, "stressz-profilunkhoz" igazítva, melyeket fontos lenne alkalmaznunk annak érdekében, hogy összeszedjük magunkat, és jobban elviseljük a hétköznapok izgalmát. Vizsgáljunk meg hát néhány gyakori problémát, megoldási javaslatokkal együtt.

"Nehezen kérek segítséget."

Íme egy általános panasz a "C" profilú személyeknél, akik azért nem mernek segítséget kérni kollégáiktól, barátaiktól a stresszel összefüggő, pszichés problémáik esetén, mert nem viselnék el az elutasítást. Pedig a befelé fordulás, önmagunk tönkretétele helyett tanácsos megtanulni, hogyan hagyatkozzunk másokra, miközben józanul mérlegeljük a lehetséges segítséget.

- Megoldási javaslat:

Az önbizalom erősítése, az önigenlés képességének fejlesztése, a kommunikáció javítása rendkívül fontos feladat (pld. tudatos "önnevelés", vagy ha az nem megy, szakemberek, terápiás módszerek révén). Ami pedig a környezetünkben lévőktől történő segítségkérést illeti: ne feledjük, hogy mindig többet ér megpróbálkozni vele - még ha a válasz negatív is -, mint magunkat marcangolva szenvedni. Ilyenkor, a siker érdekében célszerű pontosan meghatározni, milyen segítségre van szükségünk, majd megkeresni azt a személyt, akit alkalmasnak vélünk a segítségnyújtásra. Kérjük meg rá nyíltan, felvetve a stresszes helyzetünket okozó problémát, anélkül, hogy kerülgetnénk a lényeget - mint macska a forró kását. Ha ingadozó vagy részben elutasító választ kapunk, pontosítsuk tovább a kiválasztott személynek, miért is fordultunk hozzá segítségért, és végül zárjuk egy pozitív megjegyzéssel a beszélgetést (pld. így: "azért köszönöm, hogy meghallgattál"). Bízzunk benne, hogy legközelebb megértésre talál a bajunk - csak egy kicsit jobban át kell gondolni, kihez forduljunk. Amennyiben a "B" profil jellemzőinek egy része is illik ránk - miszerint gyakran az a benyomásuk, hogy egyedül állunk a világban, senkitől nem kapunk segítséget - akkor se keseredjünk el! Egy-egy elutasításnak bizonyára nem az az oka, mert alkalmatlannak tartanak minket a segítségre, hanem mert meg kell tanulnunk, hogy több önbizalommal telve, megfelelőbben kommunikáljuk másokkal: milyen stressz-helyzetben, miben szorulunk segítségre.

"Hintában érzem magam..."

A "B" profilba tartozó embereknek gyakran van bizonytalanság-érzésük, ha feszülten élnek - szerencsére nem mindig megalapozottan. Egy munkahelyen vagy a magánéletben mindenki átél a stresszes periódusokat, de nem szabad elfelejteni: ha például a főnök ideges, és aszerint kommunikál velünk, nem feltétlenül miránk haragszik, hanem pld. zsúfolt időbeosztása lehet az oka - és hasonlóképpen a társunk is feszült életvitele miatt "haragudhat" ránk. Ne bizonytalanodjunk hát el, és ne féljünk attól, hogy "kirepülhetünk mindennapjaink hintájából"...

- Megoldási javaslat:

Próbáljuk megfejteni negatív gondolataink, félelmeink, bizonytalanságunk okait úgy, hogy igyekezzünk józanul felmérni: valós indokokat hoztunk-e fel azokra? Emellett miért ne beszélnünk róluk őszintén az érintettekkel? Kételyeink eloszlatása, stresszes állapotunk enyhítése érdekében célszerű megkérdezni alkalomadtán a főnököt, kollégát, családtagot (lehetőleg mindjárt a feszült helyzet felmerülésekor), hogy mi váltottuk-e ki az idegességet, például így: "látom, ideges vagy - velem kapcsolatos a dolog?" vagy "feszültnek látszol: valami bántót mondtam, rám haragszol?"). Hiszen nincs rosszabb a bizonytalanságnál, ami következményeként csak "rágjuk" magunkat, de mindenképp felőröljük idegeinket. Sokkal hasznosabb, amint csak lehet, tiszta vizet önteni a pohárba!

"Mindent nekem kell csinálnom - általában rám marad a feladatok zöme."

Akár a magánéleti kötelezettségeket (pld. gyermeknevelést, házimunkát) érinti, akár a szakmai teendőkre vonatkozik ez a panasz, mindhárom profil esetében nagy a valószínűsége annak, hogy ez a stresszt kiváltó érzés túl nagy elvárásokhoz és a tökéletességre való törekvéshez kapcsolódik. Ha például minden alkalommal, amikor a férjünk/élettársunk kezébe veszi a porszívót, vagy más házimunkába kezd, máris kritikával illetjük a módszerét (pld. hogy nem elég alapos); vagy ha gyermekünk lemegy vásárolni és az általa vett minden árucikkben hibát találunk, ne csodálkozzunk rajta, ha legközelebb nem vállalkoznak a besegítésre - így valóban minden ránk marad, és állandó stresszben élünk. Ne higgyük azt tehát, hogy mi mindent jobban tudunk!

- Megoldási javaslat:

Ez esetben ismét meg kell tanulnunk, hogyan forduljunk másokhoz segítségért és kidolgozni magunkban azt, milyen változtatást szeretnénk stresszes életvitelünk javítása érdekében. Nyíltan, pontosan fejezzük ki elvárásainkat - ne köntörfalazzunk! Gondoljunk arra, hogy mások nem tudnak olvasni a gondolatainkban - még ha készek lennének segítségünkre lenni is. Így, ha az említett helyzetben, új módszerekkel sikerül változást elérnünk, mindenképpen csökkenne a jelenleg rajtunk lévő teher.

"Általában félek, hogy nem tudok a helyzet magaslatán állni."

Ez a probléma gyakran jelentkezik az elismerés hiányakor - ami valószínűsíti és generálja a stresszt, a csalódást és a frusztrációt. Ez az érzés természetesen sokak számára nagyon nehezen viselhető, különösen a "C" profil esetében. A "B" profilba tartozók közül pedig gyakori a meggyőződés, miszerint másokhoz sokkal kegyesebb a sors...

- Megoldási javaslat:

Az óhajok, vágyak (ön)kifejezése, a frusztráció okának megfejtése ez esetben is enyhíthet a bajon - a harag, keserűség állandósulásának megelőzése céljából. Spekulálás, töprengés helyett többet ér "ellenőrizni" a pesszimista feltételezéseket, megalapozottak-e. Ekkor annak megfigyelése is "vigaszul" szolgálhat, hogy mások sincsenek mindig a csúcson... És persze annak megállapítása is, hogy ők sem boldogulnak jobban, nem tudják kivágni magukat minden helyzetből könnyebben, mint mi.

"A gondolatra, hogy vissza kell mennem dolgozni, rám tör egy stressz okozta fizikai tünet."

Ez az "A" profilra jellemző reakció tipikus példája annak, hogyan hat a lelki baj a testre, sokszor erős és rendkívül zavaró tüneteket produkálva. Az ún. "pszichoszomatikus betegségek" forrása nagyon gyakran a stressz.

- Megoldási javaslat:

Alapvető fontosságú, hogy gondoljuk át, milyen érzések/érzelmek ragadtatnak el minket ilyen fajta stressz esetén. (Tegyünk fel kérdéseket magunknak: "Miért reagálok így, hogyan vegyem könnyedébben a dolgot?") Tanácsos azonosítani a stresszt kiváltó fő okokat, és hideg fejjel gondolkodni azon, hogyan tegyük őket elviselhetővé. Természetesen nem könnyű munkahelyet változtatni, nem is célszerű - ezért a részproblémák orvoslásán kell gondolkodni. A különböző relaxációs technikák alkalmazása itt is jótékony hatású. De ha nem múlik a feszültség, fontos szakemberrel konzultálni.

"Egy csúnya tekintet, egy rossz szó, és máris feszültnek érzem magam."

Ez a fajta reakció a "B" profilba tartozó esetében gyakori. Ők olyan eseményeken szoktak gondolkodni, melyek másoknál nem okoznak feszültséget. Egy, a korábbihoz hasonló munkahelyi példa: "a főnököm vagy a kollégám gyakran nem szól hozzám/"csúnyán" néz rám - bizonyára baja van velem, biztos félre akarnak állítani, "fúrnak"... Mindezek következtetések bizonyítékok nélkül, gondolatbeli torzulások, melyek még több rágódáshoz, a stressz fokozódásához vezetnek.

- Megoldási javaslat:

Próbáljunk távolságot tartani az ilyen helyzetektől úgy, hogy változtatunk a szemléletünkön: talán nem is olyan komoly a baj, mint hinnénk, és várjunk még a "végkövetkeztetésekkel". És ez esetben se ingadozzunk: kérjünk segítséget másoktól, hallgassuk meg véleményüket - hogy tudjuk átértékelni a helyzetet és könnyebben visszanyerjük önbizalmunkat.

"Soha nem tudom elengedni magam..."

Van úgy, hogy valaki akár, mert rosszul szervezi az életét (és emiatt meg kell tanulnia jobban beosztania az idejét), akár, mert nem sikerül különválasztania szakmai és magánéletét, tény, hogy mindig van tennivalója. Így soha nem engedheti el magát - pedig időnként fel kell függeszteni a munkát, a családi életet, hogy ne őrölje fel idegeinket az állandó kötelezettségek okozta stressz. Hogy a hatékonyabb időbeosztás, a több szabadidő ne csak álom maradjon.

- Megoldási javaslat:

Sokkal jobban meg kell szervezni az életünket, amennyiben permanensen úgy érezzük: összecsapnak fejünk fölött a hullámok. Gondoljuk újra a prioritásokat, mi sürgős, fontos, és mi kevésbé. A "B" profilba tartozunk? Hagyjuk hát abba sajátmagunk alulértékelését, és ne mondogassuk magunknak, egy-egy kudarc nyomán, hogy "lám, nem tudtam megszervezni a feladataimat". Netán a "C" profil illik ránk? Utasítsuk el a munkát, melyre nincs időnk, és gyakoroljuk a "delegálást" - azaz bízzunk meg velük másokat, ha lehetséges.

Forrás: Galenus