A stroke-esemény elszenvedése utáni első órák a túlélés és a maradandó károsodások elkerülése szempontjából kritikusak. Minél előbb kórházba kerül a beteg, annál nagyobb esélye van a túlélésre és arra, hogy a lehető legkevesebb maradványtünettel gyógyuljon fel. Míg korábban a stroke-betegek nagy részét belgyógyászati osztályra szállította a mentő, addig jelenleg több mint a felük speciális stroke-osztályra kerül.

Kórházba kerüléskor a neurológus szakorvos felméri, hogy a stroke mely típusával áll szemben, mert mind az életkilátások, mind az alkalmazandó terápia eltér a különböző esetekben.

Átmeneti keringészavar

Ha a legenyhébb esetről van szó, azaz csupán átmeneti agyi keringészavar (TIA) lépett fel, azt is komolyan kell vennünk, mintegy figyelmeztető jelnek tekintve, hiszen az esetek kb. felében egy éven belül valódi stroke következik be. Az ideggyógyász szakorvos fizikális vizsgálattal meghatározza az idegrendszeri elváltozás pontos helyét és magasságát. A kivizsgálás során elsődlegesen agyi képalkotó vizsgálatot (CT, MRIangiográfia) végeznek. A CTfelvételeken egyes agyi történések csak késleltetve, meghatározott idő eltelte után ábrázolódnak, ezért bizonyos idő után szükség van a vizsgálat ismétlésére. Fontos a nyaki verőerek állapotának ismerete, amit nyaki ultrahanggal, ún. Doppler-vizsgálattal tesznek láthatóvá. Abban az esetben, ha a nyaki erekben nagymértékű szűkület észlelhető, akkor érfestéses vizsgálattal tovább pontosítható az adott érszakasz károsodásának mértéke. Indokolt esetben a neurológus szakorvos konzultál az érsebésszel, idegsebésszel, és műtéti megoldásra is sor kerülhet. Különböző ultrahangos vizsgálati módszerekkel lehetőség van az agyi nagyerek állapotának nyomon követésére. Természetesen az általános vérképvizsgálat is sok információval szolgál és a véralvadási tényezők ellenőrzése hangsúlyos szerepet kap.

A súlyosabb forma

Amikor az agy vérkeringése súlyosan károsodik, tehát nem átmeneti keringészavarról van szó, hanem a stroke valamelyik valódi formájáról (vérrög okozta elzáródás vagy vérzés), akkor az idegsejtelhalás eredményeként maradandó károsodás jöhet létre. Az agykárosodás következtében számos tünet jelentkezik és funkciók esnek ki. Az agy meghatározott területei irányítják például a látást, a nyelést, a beszédet vagy a beszédmegértést. A tünetek milyenségét és súlyosságát az agyi károsodás helye és nagysága határozza meg. Az agy különböző területei különböző működéseket befolyásolnak. Például ha az agy jobb oldala sérül, akkor a bal oldali végtagok gyengesége vagy bénulása jön létre, ha pedig a bal oldal sérül, akkor jobb oldalon jelentkeznek a tünetek. A működészavar általában a bekövetkezett agyi esemény után a legkifejezettebb, de a véglegesen maradandó károsodások mindig csak néhány nappal a történtek után ítélhetők meg.

A kórházba kerülés után

Kórházba kerülést követően a legfontosabb teendő a beteg állapotának stabilizálása, a keringés és a légzés támogatása. A véna biztosítása a folyadékpótlás, az infúziók és a gyógyszerek adása miatt lényeges. Elsődleges a vérnyomás stabilizálása, a szívritmuszavar rendezése, valamint a megfelelő vércukorszint elérése. A stroke legsúlyosabb formájában, agyvérzés esetén a vérzés környezetében az agy vizenyős duzzanata alakul ki, ami agyi nyomásfokozódást eredményez, és ez tovább súlyosbíthatja a tüneteket. Súlyos esetekben eszméletvesztés és kóma alakulhat ki. Az első 24-48 óra kritikus a beteg számára, ezért kiemelten fontos a megnövekedett agyi nyomás csökkentése a neurológus szakorvos által meghatározott infúziós és gyógyszeres terápiával. Az agyi vérkeringést javító infúziók adása segít helyreállítani a megmaradt funkciókat. Speciális terápiás lehetőség embóliás stroke esetén a vérrögök feloldása (thrombolysis), amit az erre felkészült centrumokban a stroke-eseményt követő három órán belül alkalmazhatnak. A kórházi kezelés ideje alatti állandó neurológiai monitorizálás, a képalkotó eljárások (CT vagy MRI) ismétlése az állapotkövetés szempontjából fontosak. A különböző időben készített felvételek összehasonlításával a neurológus nyomon követheti az alkalmazott terápia hatásosságát, segíti az egyénre szabott terápia beállítását, valamint a szakorvos számára a várható kilátásokra is következtetést enged.

Az okok kivizsgálása

A beteg állapotának stabilizálása mellett fontos a kiváltó okok megtalálása a további kezelés és a következő strokeesemény megelőzése miatt. Ez további vizsgálatok szükségességét veti fel, pl. EKG, kardiológiai vizsgálat stb. Mint azt már az előbbiekben érintettük, az elmeszesedett erek szűkek, ami elősegíti a vérlemezkék kitapadását és összecsa-pódását, így kialakítva az ún. vérrögöt. Vannak vérrögképződésre hajlamosító tényezők, pl.: szívritmuszavar, beültetett műbillentyű, szívinfarktus, elhízás, műtétek, a vér fokozott alvadékonysága, hosszan tartó ágyban fekvés, tartós mozdulatlanság (akár egy hosszabb repülőút alatti egy helyben ülés) stb. A szervezetben bárhol kialakult vérrög leszakadhat, ezt a véráram az agyi erekbe sodorhatja és ott érelzáródást okozva kialakulhat az embóliás stroke. Látható, hogy a vérrög okozta érelzáródást a későbbiekben is meg kell előzni, ezért hosszú távon célszerű a vérlemezkék összetapadását megakadályozó gyógyszert szedni.

A gyógyulást segítő teendők

Az összehangolt orvosi és ápolói munka a szakma szigorú szabályainak megfelelően meghatározott protokollok szerint történik. A kórházi kezelés során figyelmet igényel a beteg megfelelő fektetése, a nyugodt környezet biztosítása. Nővéri feladat a felfekvések megelőzése, a hólyag- és bélműködés rendben tartása. A táplálás az első időkben gyakran a gyomorba vezetett szondán keresztül történik, majd ezt követi szükség szerint a folyékony-pépes, pépes, végül normál állagú étel adása. A gyógytornász szerepe igen jelentős: kezdetben az izommerevedés elkerülése passzív mozgatással, amit az ágyon belüli gyógytorna, majd az állapotnak megfelelő fokozatos és folyamatos mobilizálás követ. A logopédiai, neuro-pszichológiai foglalkozások szintén a gyógyulást segítik. A stroke-ot elszenvedett betegek többsége a szakszerű ellátás és rehabilitáció után önellátásra képes állapotba kerül, mások részben vagy teljesen segítségre szorulnak. A kimenetel megjóslása nem egyszerű, csak bizonyos idő eltelte után, egyéni mérlegeléssel lehetséges. A beteget kezelő orvosnak időt kell szánnia a család informálására, megnyugtatására, valamint a kórházi kezelést követő időszakra való felkészítésre.

A következő részben a korai rehabilitáció jelentőségéről olvashatnak, valamint szeretnénk segítséget, útmutatást adni a beteg otthoni ápolásával kapcsolatosan. A téma fontosságát tekintve létrehoztunk egy fórumot: www.medicomp.extra.hu, ahol szívesen válaszolunk a felmerülő kérdésekre.

Dr. Krisán István
Neurológia-stroke osztályvezető főorvos,
Réthy Pál Kórház, Békéscsaba

Vasziné Kovács Mária
Egyetemi ápoló, osztályvezető főnővér,
Réthy Pál Kórház, Békéscsaba