Az emlőrák okait nem ismerjük, mindazonáltal több olyan faktort ismerünk, melyek a nőkben növelik a betegség kialakulásának kockázatát. Az emlőrák rizikófaktorai között szerepel az életkor, a családi anamnézis és számos, a belső elválasztású mirigyek funkciójával kapcsolatos faktor is (pl. a korai menstruáció, a késői menopauza, az idősebb életkor az első terhesség idején). Bizonyos genetikai tényezők, az alkoholfogyasztás és egyéb faktorok is befolyásolják a kockázatot.

A szűrés

Az emlőben kifejlődő daganat mérete és az áttétképződés megindulása közötti összefüggés közismert. Az 1 cm-nél nem nagyobb átmérőjű, tehát a tapinthatóság határán lévő elsődleges daganatos gócok mellett is már mintegy 15-20%-ban vannak helyi vagy regionális, azaz a daganat környezetében lévő nyirokcsomókban áttétek.

A szűrővizsgálat célja nem egyszerűen a daganatok kimutatása, hanem a még nem tapintható daganatok felkutatása az emlőben.

Az emlők lágyrész-röntgenvizsgálata, a mammográfia képet tud alkotni nemcsak az emlők állományában fejlődő kis tumorról, hanem a rákra jellegzetes röntgenárnyékot adó képződményekről. A nem tapintható daganatok kimutatásához kellő érzékenységgel csak a mammográfia rendelkezik. A Nemzeti Népegészségügyi program keretében szervezett emlőrákszűrésre a 45-65 éves nőket kétévente hívják be.

Ugyanakkor a tapintható elváltozások vonatkozásában mind a mai napig leggyakrabban a nők maguk ismerik fel az emlőben lévő "csomók" legnagyobb részét. Az önvizsgálatot gyakorlók között kevesebb előrehaladott, elhanyagolt állapotban levő emlőrák fordul elő. Az emlők havonta végzett önvizsgálata tehát kulcsfontosságú!

A diagnózis

Emlődaganat gyanújának felmerülésekor a tumor jelenlétének igazolása céljából a fizikális vizsgálatot tűbiopsziával, mammográfiával, az áttétek kizárására egyéb képalkotó vizsgálatokkal folytatják. A sebészileg eltávolított tumor szövettani vizsgálatát mindig elvégzik.

Az emlőrák stádiumai

Ha az emlőrákot a metasztázis (áttét) megjelenése előtt fedezik fel (stádium I, II, vagy III) akkor korai stádiumú vagy primer emlőrákról beszélnek. (A stádium III-ban szoktak helyileg előrehaladott emlőrákról is beszélni). Amennyiben az emlőrákot akkor fedezik fel, amikor már távoli helyekre is átterjedt (stádium IV), akkor a betegséget előrehaladott vagy metasztatikus emlőráknak nevezik.

Mivel a prognózis és a kezelés a betegség valamennyi stádiumban jelentősen különbözik, a primer és a metasztatikus emlőrák elkülönítésének nagy jelentősége van. Hazánkban a nők mintegy 70%-ában korai emlőrákot diagnosztizálnak, ezen esetek több, mint kétharmadában nincs pozitív (daganatos sejtet tartalmazó) nyirokcsomó; a fennmaradó betegeknek különböző szintű nyirokcsomó érintettsége van. A legtöbb korai emlőrákos beteget lehet úgy kezelni, hogy éveken keresztül vagy életük végéig tünetmentesek maradjanak, az áttétes emlőrák viszont általában nem gyógyítható.

A korai emlőrák kezelése

A korai emlőrákos beteget lehet sikeresen kezelni, és ezek a betegek tünetmentesen élhetik életüket. A sebészi eltávolítást ún. adjuváns (kiegészítő) kezelés, úgymint radioterápia (sugárkezelés), hormon- és/vagy kemoterápia, illetve ezek kombinációja követheti. A korán felfedezett és kezelt emlőrákos betegek 95%-a a diagnózistól számítva több, mint 5 év múlva életben van.

Az előrehaladott/áttétes emlőrák kezelése

Az emlőrákos betegek csaknem felében áttétes betegség alakul ki.

Az áttétek leggyakrabban a tüdőben, a májban, a csontokban és az agyban jelentkeznek, bár a szervezet egyéb területei is lehetnek érintettek. A diagnózis felállítását követően az átlagos túlélés 24-36 hónap. A betegek igen kis százaléka él 5 évig, vagy ennél hosszabb ideig. Bár jelenleg nincs olyan módszer, amellyel a metasztatikus emlőrákot gyógyítani lehetne, a betegség ún. palliatív kezelésre is reagál. A kezelés célja a tünetmentes és a teljes túlélés meghosszabbítása, a tünetek enyhítése, a szövődmények megakadályozása, és a beteg jó általános állapotának, életminőségének fenntartása, amíg csak lehetséges.

Új terápiás lehetőségek

Mérföldkő jelentőségű az emlőrák kezelésében az ún. biológiai vagy célzott terápia megjelenése, mely a daganatos sejt felületén elhelyezkedő ún. növeledési receptorokat célozza meg.

Forrás: GSK szakmai anyaga