Az ép fogsor nemcsak szép látvány, hanem az egészségünk megőrzése szempontjából is fontos, ezért vigyáznunk kell rá. Csupán napi kétszer két perc törődéssel már sokat tehetünk fogaink egészségéért - nem kell hozzá más, mint egy megfelelő eszköz és a helyes fogmosási technika elsajátítása.

Fogtisztítás a kezdetekben

A fogtisztítás már a feljegyzett történelem előtt elkezdődött. Ezt világszerte számos ásatás is alátámasztja, ahol fogpiszkálókat, faágakat, pamutszálakat, madártollakat, állati csontokat, sőt sündisznótüskéket találtak. Sok természethez közeli ember ma is alkalmaz hagyományos módszereket a fogak tisztán tartására, mint például ujjvastagságú puha gyökereket, amit rágással koptatnak.

Egyszerűbb példákra az ókori Egyiptomban is bukkanhatunk, hiszen akkoriban ezeket az eszközöket magukkal vitték a sírba is. Ez arra utal, hogy már az idő tájt is nagyra becsülték az egészséges és szép fogsort.

Az ókori görögök púderrel dörzsölték fogaikat, és az is feltételezhető, hogy fogpiszkálót is használtak. Az iszlám világban miswak vagy siwak elnevezésű, gyökérből vagy faágból készített eszközt használtak, melynek fertőtlenítő hatást tulajdonítottak.

Az ókori Rómaiak márvány- és habkőporral dörzsölték fogaikat egy vászondarab és az ujjuk segítségével. Ezek a korai tisztítási technikák nem változtak a középkor alatt. Sőt az ókori tudás számos eleme el is veszett, hiszen a középkori népesség nagy része teljesen elutasította a szájhigiéniát.

Kínai találmány a fogkefe

Az 1600-as években használták elsőként, és nagyon sokáig kizárólag Kínában volt ismert a fogkefe. A nyugati világ számára az angol William Addis vezette be az első fogkefét 1780-ban. Az első szabadalom azonban csak 1850- ben született meg az Egyesült Államokban H. N. Wadsworth nevével fémjelezve, de a fogkefe tömeges gyártása csak 1885-ben kezdődött el. A fejlett formatervezés csontból készült nyelet jelentett lyukakkal, amelyekbe szibériai vadkansörtét fűztek. Ez utóbbi azonban nem volt ideális megoldás, mert a sörték nehezen száradtak meg és a baktériumok is megtelepedtek benne, sőt a sörték gyakran kiestek a keféből. A termék bevezetése ellenére csak a második világháború környékén kezdett elterjedni a fogmosás az Egyesült Államokban, részben azért, mert ez része volt az amerikai katonák napi rutinjának. A háború után többségük ezt a szokást a mindennapjaiban is megtartotta. A természetes (állati szőrből készült) sörtéket 1938- ban felváltotta a szintetikus szálakból, nejlonból készült változat, mely DuPont nevéhez fűződik. A szintetikus sörtére való áttérés mérföldkövet jelentett a szájhigiénia területén. Az állati szőrnek ugyanis számos hátránya van, hegyes és kemény, így könnyen felsértheti az ínyt, és túl sok nedvességet szív magába, ami miatt baktériumok és gombák tökéletes táptalaja lehet. Ezért a nejlon rugalmassága, nyúlékonysága és nedvesség-visszatartó képessége nagy előnyt jelentett a természetes sörtékkel szemben.

Korszerű szájöblítők

A fogápolás legáltalánosabban elterjedt eszköze a fogkefe és a fogkrém. Azonban a tökéletes szájhigiéniához hozzátartozik a szájöblítők használata is. Az ínyvérzéssel járó ínygyulladás, a fogágybetegségek és a fogszuvasodás mindenki számára komoly problémát jelenthetnek. Ezeknek az elváltozásoknak az egyedüli és közvetlen okozói a plakkbaktériumok, amelyek összekapcsolódva puha, tapadó bevonatot képeznek a fogak felszínén és a nyálkahártyán. A plakkbaktériumok okozhatnak ínyvérzést, rossz leheletet és fogszuvasodást. A plakk kialakulása folyamatos, tehát keletkezésének megakadályozása rendkívül fontos. A szájöblítő oldatokban megtalálható klórhexidin a leghatékonyabb plakkcsökkentő hatóanyagnak bizonyult: kapcsolatba lép a kialakult plakkréteggel és felbontja a plakkbaktériumok közötti kötéseket; megakadályozza a plakkbaktériumok szaporodását és összekapcsolódását, így gátolja a visszatérést; megtapadva a nyálkahártyán gyorsan hat, és 8-12 órán keresztül véd.

Forrás: Oral-B és Blend-A-Med szakanyag