Nem kevesen vélekedünk úgy, hogy életünk normális velejárója a fizikai fájdalom. Pedig nem szabad vele tartósan együtt élni. Igaz, van haszna is: ilyenkor agyunk "vészjelzést" ad le, ami azt fejezi ki, hogy valami szokatlan történik, nincs rendben a szervezetünkben, és segíteni kell rajta. Például azzal a mozdulattal, hogy elkapjuk a kezünket onnan, ahol a fájdalom forrását érzékeljük (például égés esetén). De amint a fájdalom erősödik, krónikussá válik, és rontja életminőségünket, nem ilyen egyszerű a helyzet. Hathatós lépéseket kell tennünk a fájdalom felismerése és enyhítése érdekében. Hát-, fej-, gyomorfájás... Mindnyájan éreztünk már fájdalmat életünk során. De ha ismerjük is ezt az érzést, a legtöbbször nehéz elmagyaráznunk. Hogyan lehet definiálni? A fájdalom tanulmányozására alakult Nemzetközi Fájdalom Társaság (IASP) meghatározása szerint a fájdalom "egy kellemetlen szenzoros és érzelmi tapasztalás (élmény), mely tényleges vagy potenciális szövetsérüléssel jár együtt." Emellett, számos esetben, a fájdalom az orvossal történő konzultáció első számú motivációja. De mi határozza meg a fájdalom fogalmát, amikor orvoshoz fordulunk? Ekkor a fájdalom-érzet definiálása és erősségének felmérése elsősorban a páciens szubjektív érzésein alapul.

A heveny és idült fájdalom

A fájdalom lehet heveny (rendszerint erős és rövid ideig tartó) vagy idült (krónikus) , amennyiben több, mint 3-6 hónapon át tart, és gyaníthatóan káros hatással van a páciens magatartására vagy közérzetére. Az IASP európai szervezete szerint Európában a lakosság 6%-a szenved krónikus fájdalomtól, míg 0,8%-a akár rokkantságot előidéző, egyre erősödő és a hagyományos kezeléseknek ellenálló fájdalommal küzd. Az emberi szervezet vészjeleként a heveny fájdalom általában sérülés nyomán következik be, és beindítja a szervezet védelmi rendszerének működését. Előidézheti csípés, szúrás, égés, ütés stb. Ez a szövetek elleni "támadás" a fájdalom mellett a bőr különböző elszíneződéseit vonhatja maga után, és sok más kellemetlen tünetet produkálhat. Ha fellép a hosszan tartó, krónikus fájdalom, az már rendszerint betegség és nem tünet. Eredete megtalálható különböző súlyos kórképekben (ilyen a rák vagy az AIDS), és számos, nem rosszindulatú betegség kísérője is lehet (pld. deréktáji fájdalom, fejfájás stb.).A krónikus fájdalommal járó bántalmak éppúgy érintik az ízületeket – pld. reuma, poliartritisz, derék- vagy hátfájás esetén – , mint az idegrendszert: pld. a migrén, az övsömör vagy a különböző idegkárosodások tartoznak ide. Az utóbbiakkal járó fájdalmakat gyakran nehéz enyhíteni. Ami a rákbetegségeket illeti: felmérések szerint minden második rákos beteg panaszkodik fájdalomra, és a végső stádiumban 75%-ot is eléri ez az arány. A fájdalom gyakorisága eléggé változatos a tumor elhelyezkedése szerint, útja és hatásmechanizmusa összetett, mialatt társulhat az idegek nyomásával is, ami rendkívüli módon serkenti a fájdalmat. Azért a szenvedés nem elkerülhetetlen: a specialisták úgy vélik, hogy napjainkban már az ilyen jellegű fájdalom az esetek 95%-ában enyhíthető – az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődés ment végbe e téren.

A fájdalom mechanizmusa és a szervezet reakciója

A heveny és a krónikus fájdalom mechanizmusa azonos - bármi is legyen a kiváltó ok. Valójában a testünkben lévő idegrostok továbbítják a vészjelzést az agy felé. Mindamellett a szervezet reakciója a fájdalommal szemben nem korlátozódik olyan mozdulatokra, mint pld. a kéz visszahúzása az égetés forrásától . A szervezet valójában rendelkezik saját fájdalomcsillapító rendszerével: természetes morfinok, az endorfinok vagy endomorfinok kiválasztásáról van ilyenkor szó. Ezek az anyagok gátló szerepet játszanak a fájdalommal szemben.

Az időskori fájdalom jobb felismerése és megértése

A 65 év feletti korosztály átlagosan mintegy 70%-a szenved valamilyen fájdalomtól. A világ fejlett országaiban a nőknek több mint a fele, a férfiaknak pedig egyharmada panaszkodik rá. Idős korban tehát különösen fontos számba venni, azonosítani és főként kezelni a különféle fájdalmakat. Ha mindenki a maga egyéni módján reagál is a fájdalomra, egy szabályt azért be kell tartani: nem szabad alábecsülni, lekicsinyelni az azzal összefüggő szenvedés kifejeződését az idős személyek esetében. Még ha sokszor az ellenkezőjét is gondoljuk, valójában soha nem "normális" dolog fájdalommal élni...

A fájdalom értékelése nehéz feladat az idős korúak számára

A fájdalom felismerése, értékelése nehéz és bonyolult feladatnak bizonyulhat az idős személyek számára, mert ők nem feltétlenül merik kifejezni, azonosítani, amit éreznek. Egyébként a gyógyszerek nem kívánatos hatásai, depressziós tünetek vagy memória-problémák is zavarhatják a fájdalmak érzékelését és kifejezését. Végül azt sem szabad elfelejteni, hogy a fájdalom leírása egyre kevésbé pontos az életkor előrehaladtával, még azoknál az embereknél is, akiknek nincsenek kognitív funkciós zavaraik. De ha megfigyeljük a jeleket, a fájdalmat időben észlelhetjük náluk: leginkább az idős korú viselkedésében vagy szokásaiban beállt változások a megfejthető jelzések (pld. ami az étvágyat, a jó alvást vagy a szabadidő eltöltésének módját illeti, de sok más tünet is lehetséges – idős korban a fájdalmat kísérheti az energia, érdeklődés vagy koncentrációs képesség csökkenése, emellett, elég gyakran, a depresszió megjelenése is).

A korral járó változások

A magas életkor, betegségtől függően, módosíthatja a fájdalmak erősségét az érintett személyeknél. Az övsömör esetében például, az ilyen bántalmakat fokozza a kor, és annak más velejárója is akadálya lehet a gyógyulásnak. Ezzel szemben az infarktus, mely rendszerint speciális fájdalommal jár, lehet teljesen fájdalommentes is az időseknél. Végül a fájdalom akadályozhatja a mozgást, és olyan életmódbeli változásokat idézhet elő, melyeket nehéz elfogadni. A fizikai tünetek, a belőlük eredő lelki tényezők megfigyelése, az idős korú meghallgatása tehát fontos tényezői lehetnek a fájdalom felismerésének.

Forrás: Galenus