A fül igen gazdagon ellátott fájdalmat felvevő és továbbító érzőidegekkel - ugyanazokkal idegekkel, amelyek környezetét, a fogakat, a garatot is ellátják. Ráadásul egyes részei bőrrel és nyálkahártyával fedettek, felszínét csak igen vékony kötőszövet választja el a fájdalomra rendkívül érzékeny csont-, illetve porchártyától. Ezek együttesen teszik érthetővé, miért olyan fájdalmasak a fülbetegségek, és hogy a környezet, a fogazat, a mandulák betegségei miért jelentkeznek fülfájdalom formájában is (ezeket nevezzük találóan kisugárzó fájdalmaknak).

A fájdalomérzés természetesen nem mindenütt egyforma. Például a fülkagyló porcos része nagyon érzékeny, míg a bőrrel fedett és főként zsírból álló fülcimpa alig. Ezért lehet az utóbbiba minimális fájdalommal fülbevalót ültetni!

A fülkagyló fájdalmát sérülések, akár a porc tompa sérülései (a porc is törhet!), akár hő-, ill. hideghatás kiválthatják, ám leggyakrabban a hallójárattal együttes gyulladásai, az ún. külső hallójárat-gyulladások kapcsán lép fel. Ezek a gyulladások rendkívül fájdalmasak, a fogfájáshoz mérhetők, és a fülkagyló mozgatása, ill. a "hallójáratfedő" megnyomása még fokozza is őket. Ritka, de igen fájdalmas forma, amikor az övsömör a fülkagylón és a hallójáratban jelenik meg, kis, savótartalmú, később megpattanó hólyagocskák formájában. Fontos tudni, hogy a külső hallójárat gyulladásakor a hallás általában nem romlik, kivételt képez az övsömörös forma, amikor a hallóideg is károsodhat.

A hallójárat gyulladásával szemben a középfül gyulladása már a korai stádiumban, még hurutos formában is, amikor a fájdalmasság még nem kifejezett, jelentős hallásromlással jár. Ez a halláscsökkenés szerencsére nem maradandó, a gyulladás gyógyulását követően - sokszor csak hetek múltán! - megszűnik. A gennyes középfülgyulladás rendkívül fájdalmas, feszítő, lüktető jellegű, az egyéb tünetek, a már említett halláscsökkenés, láz, nyugtalanság, hányinger-hányás mellett.

E fájdalmat a helyi kezelések: hűvös, ill. meleg borogatás kevéssé befolyásolják, utóbbitól a gennyes gyulladás gyorsabb "beérését" szokták várni, a dobhártya spontán kilyukadásával - ami valóban a fájdalom csökkenésével jár. Ezt megvárni azonban nem helyes: egyrészt nem tudható, a spontán "kilyukadás" mikor következik be, másrészt a várakozás időtartama alatt a gyulladás befelé-hátrafelé terjedhet, ami súlyos, koponyán belüli szövődmények forrása lehet, harmadsorban pedig a spontán keletkezett nyílás nem forr mindig össze, annak minden kellemetlen következményével.

A helyes eljárás gennyes gyulladás esetén, ha a szakorvos kis nyílást készít a dobhártyán (ezt nevezi a köznyelv a "felszúrásnak"). Ez azonnal megszünteti a fájdalmat, gyorsítja a gyógyulást, segít megelőzni a szövődményeket, illetve nem utolsósorban a szakszerűen készített nyílás utóbb spontán záródik.

Természetesen a fájdalom csillapításában a szájon át (esetleg kúpban) adható fájdalomcsillapítóknak és gyulladáscsökkentőknek is szerepük van, de fontos tudni, hogy az antibiotikumok nem hatnak fájdalomcsillapítóként. Már csak azért sem, mert hatásuk kifejlődéséhez, azaz a kórokozók szaporodásának megakadályozásához, elpusztításához időre, egy-két napra van szükség.

A középfülgyulladáshoz társuló szövődmények igen súlyosak és fájdalmasak lehetnek, s nemritkán kisugároznak a szem, a tarkó felé. Ezekben a súlyos betegségekben egyéb, a szervezet komoly betegségére utaló szimptómák, és nem a fájdalom a vezető tünet. Ilyenkor már a fájdalomcsillapításnak is a leghatékonyabb, adott esetben infúziós formáját kell választani. Mint említettük, fülbe kisugárzó fájdalommal jelentkezhetnek a "környékbeli" megbetegedések: a fogak, az orrmelléküregek, a mandulák, ill. a mandulakörnyéki tájék, a nyálmirigyek elváltozásai, esetleg idegrendszeri betegségek is. Ezért ha fülfájdalom esetén a fülorvos a fájdalom okát a fülben nem találja, további vizsgálatok válhatnak szükségessé, más szakemberek bevonásával. Helytelen tehát, ha tisztázatlan kórisme esetén valaki tartósan szedi a fájdalomcsillapítókat, mondván: "majd elmúlik".

dr. Votisky Péter fül-orr-gégész szakorvos