A gégének ez az érzékenysége több okra vezethető vissza. Egyrészt a bőr alatt felületesen helyezkedik el, másrészt percenként 6–8 liter levegő áramlik át rajta. Sőt fizikai megerőltetésnél ennek többszöröse is. Ráadásul a levegő száraz, hidegebb szervezetünk hőmérsékleténél és a külvilág megannyi kémiai ártalmát (füstök, gázok, pornemű szennyeződések) is tartalmazhatja. És akkor még nem beszéltünk a fertőzésekről!

E sokféle ártalomnak kitett gégében a hangszalagok rendkívül összetett, finom mozgásokra képesek, a legkülönbözőbb magasságú, erősségű és színezetű hangokat tudják előállítani.

A gége egyéni teljesítményei

Gégénk, egyéb szerveinkhez hasonlóan, egyénenként más és más teljesítményre képes, legyen szó hangterjedelemről, hangerőről vagy akár a folyamatos, nagyfokú igénybevételről. Ezt a teljesítőképességet képzéssel fokozni lehet, de csak egy bizonyos határig. Ezért nem alkalmas bárki rikkancsnak vagy például énekesnek...

Gégénk teljesítőképességével már gyermekkorunktól kezdve sokszor visszaélünk. Mindennapos tapasztalat, hogy az óvodába, iskolába kerülő gyermek – talán hogy szorongását kompenzálja, vagy hogy a többtucatnyi hangoskodó társa közül ő is érvényesüljön – jóval hangosabban kezd el beszélni, mint otthon. Az erőltetett hangképzés következménye, hogy a hangszalagok sima szélének megvastagodása miatt a finom mozgáskoordináció zavart szenvedhet, és mindezek eredményeképpen a hang fátyolozottá vagy kifejezetten rekedtté válhat. Ugyanilyen mechanizmus alapján felnőttkorban is kialakulhatnak ilyen elváltozások, melyeknek kifejlett formáit találóan "énekes csomónak" nevezik. Ebből a szempontból különösen a sokat beszélő felnőttek, elsősorban bizonyos szakmák képviselői veszélyeztetettek: ügyvédek, tanárok és persze a színészek, énekesek. Ők jól teszik, ha igénybe veszik egy hangképzéssel foglalkozó szakorvos – foniáter – segítségét. A szakember megtaníthatja őket arra, hogy alkalmas hangképzési gyakorlatokkal kialakíthassák saját gégéjüknek azt a megfelelő hangképzési mechanizmusát, mellyel hosszan, a gége elfáradása nélkül beszélhetnek.

Mi okozhat rekedtséget?

Számos olyan betegséget ismerünk, amelyek rekedtséggel járnak: az erős dohányosok krónikus gyulladása, hangszalagvizenyője, különböző jóindulatú növedékek a hangszalagokon – és persze néhány egyéb elváltozás mellett egyre fokozódó rekedtséggel járhat a gége daganata is.

Az aranyat érő hallgatás

Minden rekedtség kezelésében az első jó tanács: a gége pihentetése, a hallgatás! Suttogni nem célszerű: ha már mindenképpen valamit mondani kényszerülünk, normál hangképzéssel, de minimális erővel, gondosan, nagyon tisztán tagolva beszéljünk! Emellett kerüljük a gégére káros fizikai és kémiai ártalmakat: a háziszerként tanácsolt forró tea ugyanolyan ártalmas, mint a jéghideg víz! Ne igyanak szénsavas italokat, tömény szeszt sem, s ne egyenek csípős, fűszeres ételeket. És főleg ne dohányozzanak!

Minden két-három héten túl tartó rekedtséggel gégeszakorvoshoz kell fordulni. Szerencsére a gége jól vizsgálható, és még a legrosszindulatúbb betegségek is – időben felfedezve – tökéletesen gyógyíthatóak.

A józan ész is azt parancsolja: csak annyit kívánjunk gégénktől, amennyit teljesíteni tud. És persze ne is ártsunk neki.

dr. Votisky Péter
fül-orr-gégész