Szappanszerű anyagról már az ótestamentum is említést tesz, konkrét használatáról Galenusnál olvashatunk. Ennek ellenére, Európában csak Kr.u.1000 táján kezdődött meg, elsősorban Francia- és Olaszországban a szappan ipari gyártása.

Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a szappant már időszámításunk előtt a személyi higiénia részeként használták volna. Tisztálkodás céljára kezdetben a növényi hamut vízzel vagy fullerfölddel keverték. Utóbbit fullerszappanként is említi az ótestamentum.

Az első szappanok

Lehetséges, hogy Kr. e. 2000-ben a babiloniak már zsírból és hamuból olyan szappant főztek, amit ruhák mosására alkalmaztak. Azt is feltételezik, hogy később a föníciaiak faggyúból bükkfahamuval főzve készítettek szappant, bár ezt inkább hajpomádénak, semmint tisztálkodási célra használták.

Régi-régi időkben illatosított olajok szolgáltak fürdési célra, ezeket botra erősített spongyával kenték magukra, aztán az olajat, izzadságot és szennyeződést meghajlított fémeszközzel kaparták le a bőrről.

Római ajándék

Maga a szappan szó vagy a rómaiaktól ered, akik a szapo nevű anyaggal tisztálkodtak, vagy a keltáktól, akik az állati zsiradékból és növényi hamuból készített terméket szaipónak nevezték. Galenus római orvos a második évszázadban a szappannak testmosási célra alkalmazásáról írt; egy évszázaddal később már szappan-samponról, kereskedelmi saponariusról és szappanfőzésről is olvashatunk.

Noha a nyilvános és magánfürdők a római birodalomban igen kedveltek voltak, a szappan viszonylag lassan terjedt el. Talán azért, mert külleme és szaga akkor egyáltalán nem volt vonzó, hiszen állati zsírból nyers alkáliákkal főzték. Inkább tisztítottak és mostak vele. A személyi higiéniával azokban az időkben kevéssé törődtek, meg aztán tisztítás céljára ott voltak a szaponintartalmú növények, a Saponaria-, Quillaia-, Gypsophila-fajok. Csak Kr. u. 1000-ben indult meg Európában, elsősorban Franciaországban és Olaszországban a szappan ipari gyártása.

E szappanfőző üzemek környékén szörnyű szag terjengett a felhasznált állati zsiradékok miatt.

Szappanfőzés

Magának a szappanfőzésnek kémiája egyébként roppant egyszerű: ha zsírokat vagy olajokat lúgos anyagokkal - kálilúg, nátrium-hidroxid vagy megfelelő karbonátok - melegítünk, azok zsírsavsókká - szappanokká és glicerinné - alakulnak. A kálium- vagy káliszappanok lágyak, a nátriumszappanok viszont szilárdak. A sok kalciumot és magnéziumot tartalmazó kemény vizek kicsapják a szappanokat, azaz elbontják és a zsírsavval oldhatatlan, a víz felszínén úszó csomós réteget képeznek.

A szappan minősége az alapanyagok finomságától függ. Igen jó minőségű szappan nyerhető az olívaolajból, különösen, ha a lúggal való főzés végén konyhasóval kisózzák vagy szemcsésítik. Ilyenkor a szappan az elegy felszínén úszik, és belőle a vizes rész, a nemkívánatos színező anyagok és szennyezések kiülepednek.

A főzéshez használt zsír lehet állati eredetű faggyú, zsír vagy növényi eredetű: olívaolaj, pálmaolaj, kókuszolaj, lenmagolaj vagy gyapotolaj. Ezekben a zsírsav glicerinhez kötötten, ún. észter formájában található, és az édes ízű, egyébként a kozmetikai iparban gyakran használt glicerint az elszappanosítás után melléktermékként nyerik. Végül a szappant megszárítják és feldarabolják.

Áttetsző szappan, tusfürdő

Az átlátszó szappan alkoholos szappanoldat lassú bepárlásával és szárítással készül; a folyamat három hónapig is eltarthat. A jellegzetes homorú szappant nem formába öntéssel, hanem szárítás közbeni zsugorítással állítják elő. A szappanpor a szilárd szappan aprításával-őrlésével készül.

Glicerin hozzáadására a szappan jobban puhítja a bőrt. Szappant tartalmazhatnak a fogkrémek, fogporok, testápolók, a gyógyszerészeti készítmények közül a pilulák, tapaszok, kenetek, régen a tejkrém, szappanszesz, egyes állatgyógyászati készítmények. Gyógyhatású szárító vagy aszeptikus szappanok a kénes szappan, bóraxszappan, kátrányszappan stb.

A huszadik században a felületaktív szerek háttérbe szorították a szappanokat, és megjelentek az ipari és háztartási tisztítószerekben, mosószerekben, samponokban és más kozmetikumokban.

A magyar piacon a folyékony szappanok használata jelentősen emelkedett az elmúlt években, és ez a tendencia tovább folytatódik.

A folyékony szappanok a tusfürdőkhöz hasonló összetételű és állagú készítmények, melyek fő komponensei a bőséges habot adó felületaktív anyagok. Ezen túl általában tartalmaznak még hidratáló és illatanyagokat is. A hagyományos szappanokhoz képest éppen e hidratáló tulajdonságuk miatt kevésbé szárítják a bőrt, másrészt egyénileg kialakított adagolópumpájuk miatt alkalmazásuk egyszerűbb és higiénikusabb.

Ennek ellenére a szappan még ma is népszerű és igen elterjedt a mindennapi tisztálkodáshoz, és egészen biztos, hogy megőrzi pozícióját a jelen évszázadban, sőt talán a jövő századok során is.

dr. Stájer Géza