Miért fáj a hátunk?

Régebben azért fájt az emberek háta, mert túlságosan nehéz fizikai munkát kellett végezniük. Mi pedig a modern, mozgásszegény életmód miatt kínlódunk. Szinte semmi megerőltetés nem éri testünket, egész nap csak ülünk az íróasztal mellett, majd átülünk az autóba, este pedig a tévé előtt, a moziban vagy az étteremben kuksolunk...
A következmény: izmaink elsatnyulnak, és ezzel kitűnő alapot teremtenek az enyhébb vagy súlyosabb hátfájdalmaknak. Gerincoszlopunk a kisebb hibákat, sőt a komolyabb károsodásokat is könnyedén tudná korrigálni, ha tartóizomzata elég erős lenne. Az esetek többségében azonban éppen ez hiányzik.

Mi az a lumbágó és isiász?

A hátfájás másik fajtája, a hirtelen fellépő isiász vagy lumbágó megjelenésekor rendszerint a következő történik: egy rossz mozdulat következtében két csigolya széle összeakad, a köztük levő porckorong kiboltosul, és a körülöttük levő izomzat azonnal megmerevedik.

Tulajdonképpen "sínbe teszi" a hátgerincet, hogy a csigolyák között kilépő idegeket megvédje a sérüléstől. A jól ismert isiász tehát tulajdonképpen egy fájdalmas izomösszehúzódás, mely szép lassan magától elmúlik, amint a csigolya és a porckorong normális helyzetébe visszacsúszik. Mégis komolyan kell venni az első figyelmeztetést: ez ugyanis azt jelenti, hogy a hátgerinc tartóizomzata túl gyenge ahhoz, hogy a csigolyamozgást kiegyensúlyozza.

Mikor válik mindez veszélyessé?

Amennyiben a rossz mozdulatkor a porckorong annyira beszorul, hogy rostos tokja elszakad, zselészerű belső magja kidudorodhat, és nyomást fejthet ki egy idegre. A helyzet akkor válik igazán veszélyessé, ha a massza magát a gerincvelőt is nyomja. Ez a kisujjnyi vastagságú főidegpálya ugyanis a szervezet legfontosabb "adat-autópályája", melyen a fej és a test között szakadatlanul parancsok "rohangásznak" fel és alá. Minden egyes csigolya között "főútvonalak" ágaznak el - ezek az idegpályák, melyek sok-sok testfunkciót irányítanak.

Normális körülmények között a csontos csigolyagyűrűk kellő védelmet nyújtanak a gerincvelő és az onnét kilépő idegek számára. Amennyiben azonban a rendkívül érzékeny idegfonatokat egy ponton valami zavarja, egész funkciócsoportok bénulhatnak meg. Például az ágyéki idegek többek között a lábmunkáért is felelősek, és pontosan az ágyékrészen levő S-kanyarulatban lépnek ki, ahol a csigolyák nagyon könnyen elcsúsznak. Ezért igen gyakran kerülnek erős nyomás alá. A következmény: hosszan tartó fájdalom, sőt nemegyszer lábbénulás.

Forrás: Galenus