Hogyan gyógyítható?

A félénkségből való kilábalás egyik fontos eszköze lehet a (szakember által alkalmazott) viselkedés-terápia, mely segít felderíteni a baj eredetét, a komplexusokat, lelki sérüléseket, frusztrációt. Minden életkorhoz igazodva egy hatékony, interaktív terápiás mód lehetővé teszi, hogy pld. az addig rettegett helyzetekkel fokozatosan szembe tudjon nézni az ilyen jellegű gondokkal küzdő személy. A hangsúlyt inkább a problémás magatartás jelenlegi okaira helyezi a terapeuta, semmint a korábbi tényezőkre.

A terápia mellett, de önálló tevékenységként is hasznos lehet az aktív sportolás, a rendszeres testmozgás, ami, ha többen egyszerre végzik, segítheti a szociális "bénultság" feloldását is, a jobb beilleszkedési készség fejlesztését. Hiszen a sporttársak a baráti közösség élményét kelthetik, ami nagymértékben hozzájárulhat az elszigetelődés élményének megszüntetéséhez. Ami a megelőzést illeti: gyermekkorban fontos a szülő szerepe, példát adó magatartása, aminek révén bátorítania és ösztönöznie kell felnövő gyermekét, amint az kezdi elveszíteni önbizalmát vagy hitét az iskolai vagy szociális életben.

Az önkifejezés szerepe

A félénkség legyőzésében további szerepet játszhat az önkifejezési készség fejlesztése. Számos közszereplő, előadóművész példája bizonyítja ezt, akik saját bevallásuk szerint nyilvános szerepléseikkel igyekezték legyűrni korábban jelentkező félszegségüket. Vannak közöttük olyanok is, akik elérték, hogy minden visszafogottság, feszélyezettség, komplexus nélkül fejezzék ki önmagukat. Így vállalják a kockázatát annak, hogy gyengeségeikkel együtt olyannak mutassák magukat, amilyenek. Ez gazdagíthatja kapcsolataikat, mert úgy ismerik el őket, mint másoktól teljesen eltérő, eredeti személyiségeket (akikről nem is derül ki, hogy valaha félénk természetűek voltak...).

A személyes vonzerő fejlesztése

Elegünk van a visszahúzódásból, és nem tudjuk elfogadtatni magunkat? Tele vagyunk ötletekkel, kreativitással, de félünk a nemtetszéstől és a kudarctól? Merjünk megnyilatkozni, bizonygatni véleményünk helyességét! És ha úgy érezzük, hogy nem rendelkezünk vonzó, rokonszenves, meggyőző személyiséggel, azt ki kell fejleszteni!

A személyes vonzerő kialakításának elsődleges feltétele, hogy erősítsük önbizalmunkat. Ne féljünk folyton mások bírálatától, értékítéletétől. Ha eleve azt feltételezzük, hogy nem nyerjük el a tetszésüket, nem fogunk sikerrel járni. Ezért magabiztosságra kell törekednünk, minél pozitívabb gondolkodásmód elsajátítása mellett. Fontos az is, hogy szociális kapcsolataink kiépítését tűzzük ki célul, ahelyett, hogy kerülnénk a társaságot. Merjünk kezdeményezni, ne mások közeledésére várjunk. Ehhez persze válasszunk alkalmas pillanatot, és viselkedjünk természetesen. Emellett ne akarjunk tökéletesek lenni, és ne sulykoljuk magunkba, hogy annak hiányában csalódást fogunk okozni másoknak. Mindez megtanulható, de ne feledkezzünk meg a nem verbális kommunikáció (a viselkedésmód, gesztusok, arcmimika) jelentőségéről sem. A hatás szempontjából ez legalább olyan fontos, mint mondandónk tartalma, ezért rá kell jönnünk az üzenetére és helyes alkalmazásának módjára.

Mit tehetünk még?

Ha a fentiekben magunkra ismertünk volna, csak hasznunkra válik, ha alkalmazzuk a félszegség legyőzésének még néhány fortélyát:

• Ne keressünk rendszeresen ürügyet ahhoz, hogy távol maradhassunk olyan eseményekről, amelyeken valószínűleg "szerepelnünk" kell;
• A félénkség jobban elfogadott, mint hinnénk - ne szégyelljük hát! A bátortalan ember nem nevetséges, hanem sokszor megindíthat másokat. Védelmező magatartást is kiválthat, így a félénk ember könnyebben talál szövetségesre;
• Magyarázzuk el a hozzánk közel állóknak, milyen helyzetekben vagyunk zavarban, milyen személyek hatnak "fékezően" ránk;
• Csak az általunk "félelmetesnek" tartott szituációkban döbbenhetünk rá, hogy a fejünkben készített negatív forgatókönyvek nem igazolódnak be, ezért ne kerüljük azokat! Így fokozatosan visszanyerhetjük bátorságunkat és önbizalmunkat.

Forrás: Galenus