Egyszer megkeresett egy meggyötört édesanya, aki elpanaszolta, hogy kétéves leánya egyáltalán nem alszik. A kialvatlan anyuka fáradt és kétségbeesett volt, szemben vidám és eleven kislányával. Miután részletesen megbeszéltük, mennyit alszik a kislány, kiderült, hogy kilenc órát naponta. Igaz viszont, hogy négyet nappal, két részletben, a maradék ötöt éjszaka, de éjfél és négy óra között többnyire ébren van (és vele együtt a kialvatlan család). A kilenc óra alvás nem sok ebben a korban, de úgy tűnik, hogy ennek a kislánynak elegendő. Csakhogy a szülőknek nem lehet elég négy óra alvás...

Fáradt szülők

Az alvászavar meglehetősen általános probléma ebben az életkorban. A cambridge-i egyetem pszichológusainak tanulmánya szerint a 14 hónapos gyermekek szülei a rendszeres éjszakai felébredést tartják a legnagyobb problémának. Egy részletes felmérés során - szintén Nagy-Britanniából - a megkérdezett édesanyák 35%-a számolt be arról, hogy az éjszaka egy részében ébren volt. Harmincöt százalék! Ennyi fáradt szülőt!

A kicsik alvásigénye

A baba napi alvásigénye rendkívül változó. Az újszülött átlagban 16-18 órát alszik, féléves korban már csak 14-15 órát, másfél éves korban ennél is kevesebbet, 10-12 órát szundít átlagosan. Az sem mindegy, hogy a baba mennyit alszik egyhuzamban. Míg az újszülött csak néhány órát, addig egy féléves csecsemő már 8 órát is alhat egyfolytában. Ha ez az idő éjszakára esik, a szülők boldog embernek érezhetik magukat.

Az átlagos értékek nem minden gyermekre vonatkoznak. Csak annyit jelentenek, hogy a gyermekek fele ennél többet, másik fele meg ennél kevesebbet alszik. Egy féléves baba alhat 10, vagy akár 16 órát is. Egyik sem kóros.

A "rosszalvó" gyerek nem a nevelés kudarca

Azt viszont fontos leszögeznünk, hogy a "rosszalvó" gyermek nem nevelési kudarc, ahogy azt még ma is sokan gondolják. Az alvási szokásokat nagyon nehéz megváltoztatni. Nincs olyan biztos recept, amelynek segítségével az addig éjszakákat végigüvöltő gyermek néhány kezelést követően már úgy megy aludni, mint egy angyal. Majdnem biztos, hogy csak hosszabb kísérletezés után találjuk meg azt a módszert, ami a mi csemeténk esetében is hatásos (ha egyáltalán megtaláljuk).

Az alvási problémák a lefekvéssel kezdődnek

Gyermekünk nem akkor akar ágyba bújni, amikor mi szeretnénk. Talán még nem álmos, esetleg érdekli, ami körülötte történik, játszani szeretne stb. Ugyanakkor a szülőknek nagy szükségük lehet a gyermekek nélkül eltöltött néhány órára esténként. Ebben az esetben segíthet a rendszeresség. Ha a fiatal csecsemő megszokja, hogy minden este kb. 8 óra körül - a fürdetés és a vacsora után - ágyba kerül és alhat, akkor számára ez természetes lesz. A későbbiekben sem akar tovább fennmaradni. Ha időnként áthágjuk a magunk alkotta szabályt, és egy vendégség vagy valamilyen közös program kedvéért hol hétkor, hol tízkor fektetjük le gyermekünket - amit természetesen megtehetünk -, akkor ne várjuk el, hogy a gyerek a későbbiekben örömmel menjen nyolckor lefeküdni.

Ne legyen büntetés az alvás

Soha ne küldjük büntetésből ágyba a gyerekeket! Ne mondjuk, hogy ma nem viselkedtél rendesen, ezért előbb kell lefeküdnöd. Nagyobb gyerekkel ne éreztessük, hogy a lefekvéssel valamiből kimarad. Például: "Most már feküdj le, mert a tv-műsor nem neked való", vagy "amiről most beszélgetünk, az csak ránk tartozik". Legyen a lefekvés az öröm forrása. Ezt szolgálhatja a rövid esti mese, vagy hogy a kedvenc játékait magával viheti az ágyba. Az esti elalvás vagy az éjszakai felébredések után az elalvás hosszú évekig összefügghet azzal, amit a baba fiatal csecsemőkorában megszokott. Ha csecsemőkorban minden alkalommal elaltattuk, azaz szopás közben aludt el a baba, vagy álomba ringattuk, a későbbiekben is mindig ezt a kellemes módját fogja igényelni az elaltatásnak. Helyesebb talán, ha hagyjuk elaludni, nem tartjuk addig kézben, amíg elalszik, hanem amikor már látjuk, hogy álmos és ellazult, akkor az ágyába téve engedjük ott elaludni.

Dr. Boross Gábor
gyermekgyógyász szakorvos