Lehet lágy, édes, tüzes, heves... Bármilyennek is tartjuk, a csók nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy felgyújtsa a szunnyadó érzelmeket, vagy érzékeinkre hatva lángra lobbantsa az esetleg lankadó szerelmi vágyat. Természetesen nem minden esetben és nem mindenkinél érhető el vele eredmény a szerelmi élet helyreállításában - amennyiben azt tűztük ki célul. De ha csak szeretnénk visszahozni valamit a régi tűzből, nem hagyva, hogy az idő múlásával a kezdeti szenvedély megszokássá váljon, vagy fokozatosan kialudjon a szerelmi láng, a merész, követelőző csók újbóli megízlelése sokat segíthet. Próbáltunk utánajárni, milyen okok figyelembevétele mellett, mit tehetünk a cél érdekében...

Eltűnődhetünk azon, hogy a szerelmi kapcsolatot vajon az első szemvillanás, az első együtt töltött éjszaka vagy netán az együttélés kezdete alapozza-e meg... A szexológusok szerint pedig nem egyszer az első csók. Amikor egybeolvadnak az ajkak, és eláll a lélegzet... Az a csók, amelyik mindent elmond arról a vágyról, amely ellenállhatatlanul egymás felé taszít két szerelmest. De sajnos a csókok később egyre kevesebbet adnak, ahogy állandósul, elkényelmesedik, időben előrehalad egy párkapcsolat. Aztán azon vesszük észre magunkat, hogy mind gyakrabban áttevődnek a szájról az orcára vagy puszi lesz belőlük. Ennek a folyamatnak a végét a nők sajnálják először és jobban, mint a férfiak - állítják a szexológusok. De lehet-e örökké úgy csókolózni, mint az első napon? Bizonyára nem, és nem is kell... de javítani lehet a "minőségén" és a gyakoriságán. Mindamellett, ha a későbbiekben nem is sikerül olyan látványosan hevessé tenni, mint a filmekben, lehet vele ismét csábítani, és újraéleszteni a vágyat - jobban, mint valaha...

A csók biológiája

De mi is történik, ha egymásba olvadnak az ajkak? Néhány milligramm víz, albumin (vízben oldódó fehérje), zsírszerű anyagok, só és szerves anyagok - íme, ezek cseréje megy végbe, amikor csókot váltunk. Ez persze kevés lenne ahhoz, hogy megragadható legyen a pillanat varázsa - így természetesen érzelmi hatása van, felkorbácsolja az érzékeket, felkelti a vágyat.

Miért olyan jó a csók?

Az első anyai csók már érzelmi megrázkódtatást jelent a kisbabának is, a meglepő kapcsolatot a külvilággal: amikor édesanyja ajkai hozzáérnek, a kicsi megteszi érzelmi felfedező útja első lépéseit - tartják a szakemberek. És hozzáteszik: felnőtt korunkban aztán már az intim szerelmi kapcsolat kifejeződése az "igazi" csók, amikor a partnerünkkel együtt új területekre merészkedünk. Szerintük lehet majdnem olyan jó később is, mint az első napon - csak tenni kell érte, érdemes! Hiszen együtt jár vele egy jó adag endorfin ("boldogsághormon") termelődése, gyorsuló szívverés, belefeledkezés - és mindez olyan jó érzés. Persze a félelem is bennünk él amiatt, hogy vajon egyformán megerősödik-e a vágy, az odaadás mindkettőnkben, a későbbiek során. Azt is szeretnénk tudni, hogy vajon az a bizonyos csók a másiknak ugyanolyan sokkot okozott-e, mint nekünk? És vajon hová vezet, ha ily módon átadjuk magunkat a csóknak? Közben megszakad a pillanat? Mi jön utána? És ez a kétkedés, várakozás, bizonytalanság szükségképp izgató...

Megérinteni, "megízlelni" a másikat...

Ha intenzív, merész az első csók, annak szenvedélyességét, sajátos ízét keressük a későbbiek során is. Majd "csókról csókra" fedezzük fel az összes érzéki forrást, mely összefügg vele, és merítünk belőle. Ízlelgetjük, próbálgatjuk a másikat - így készíti elő fokozatosan a csók az igazi szerelmi beteljesülést. Egyes fajta csókok olyan erőteljes hatást gyakorolnak ránk, és olyan intimitást kölcsönöznek, hogy újra és újra vágyunk rájuk. Különösen akkor, ha utána szerelmesek is lettünk abba, aki adta... Ennek folytán egy igazi csók soha nem ártatlanul adott, és nem marad következmények nélkül. (Ezért van az, hogy pld. a prostituáltak nem csókolóznak.) Összegezve tehát: a szenvedélyes, "igazi" csók egyszerre fejezheti ki a vágy erejét és a szerelem hatalmát is.

Miért nem csókolózunk többet?

Legyen az bármilyen nagy szerelemnek indult párkapcsolat, az idő múlásával a követelőző, szenvedélyes csókok egyre ritkábbak lesznek. Amennyiben együtt élünk, és végre elérjük az ágyat esténként, hosszú évek múltán a legtöbbször csak egy gyors puszit adunk a párunk ajkára, és már alszunk is... De az is előfordul, hogy ennyit sem kedveskedünk egymásnak, és úgy véljük, elég lesz egy rövid "jó éjszakát" is... De gondoltunk-e már arra, hogyan jutunk idáig? Úgy, hogy észre sem vesszük! A legnagyobb bajt a megszokás és az azzal járó unalom, közöny okozza (természetesen sok más tekinteten is.) Kívülről tudjuk, milyen helyzetben, hogyan fog viselkedni a párunk, az ízlését, reakcióit szerelmi téren - még az illatát is. Már nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy miként fedezhetnénk fel újra a másikat egyszerű csókok helyett "komplikáltabbakkal". Pedig szerelmeskedés közben rendszerint csókolózunk, mert az részét képezi az erotikus előjátéknak - egyébként azonban, egy idő után úgy véljük, mégsem kötelező gyakorolni...

Aztán eljutunk addig a pontig, amikor "bemelegítésként" a csók nemsokára olyan ritka lesz, mint maga az előjáték. Ilyenkor egyesek (főleg a nők) terapeutához fordulnak, mert azt hiszik, hogy emiatt talán már kiveszett minden vágy belőlük. Persze nem kell annyira nyugtalankodni, tudatosan, szakember tanácsát is kérve lehet javítani a helyzeten - állítják a szexológusok. Pld. azzal, hogy félretéve gátlásainkat, többször kezdeményezzük a csókolózást...

Mint a filmekben...

A filmbeli csókok igazi figyelem felhívók. A mozivászon előtt ülve, a mitikus csókok láttán sokszor arra gondolunk, mennyire szeretnénk, ha minket is úgy csókolnának... Mialatt józanul nem remélhetjük, hogy megéljük a szereplők szenvedélyes szerelmi történetét, azért az életben is törekedhetünk valami hasonlóra. Nem bölcs dolog az sem, ha hosszú évek múltán úgy akarjuk ismét érezni az első csók szenvedélyességét, hogy másnál keressük a megoldást. Hiszen nincs akadálya annak, hogy újraízleljük a szerelmes csók első ízét a párunkkal anélkül, hogy máshová fordulnánk, túl messzire mennénk...

Hogy még többet csókolózzunk...

Vajon mit szólna a párunk, akivel már régóta együtt vagyunk, ha egy napon, mikor hazajön vagy találkozunk vele - a megszokott puszilkodás helyett - váratlanul a nyakába ugranánk, és szenvedélyes csókkal tapadnánk az ajkára? Nem tudjuk, és tulajdonképpen félünk a reakciójától - és különben is eddig abból indultunk ki, hogy úgyis ő kezdeményez. Változtassunk ezen: végül is mit kockáztatunk? Legfeljebb azt, hogy mégsem tud megújulnia kapcsolat. Akkor viszont máshol kell keresni a bajt...

Egyébként a bizonytalanság, az izgalom, hogy kezdeményezzünk-e, segít feléleszteni a szerelem régi hevét, érzelmi lángolását. Alkalmat ad arra is, hogy újból felfedezzük a csókolás művészetét, több bizonyossággal és gyakorlottabban, mit az elején. Profitáljunk hát abból, hogy már jobban ismerjük a másikat, így könnyebben ki tudjuk elégíteni az igényeit ezen a téren is - bátorítanak a szakemberek. Kezdjünk hát hozzá a dologhoz még ma este, az ágyban, mielőtt még a párunk a kezébe venné kedvenc esti olvasmányát... Ritkán fordul elő, hogy az ilyen kezdeményezés ne találna visszhangra. Rendszerint - az élet más területén is -azt kapjuk vissza, amit adunk, és esetünkben a merész csókolózás újrakezdése csak táplálhatja a szerelmet.

Forrás: Galenus