Általában rosszallóan nézünk azokra a párokra, ahol nagy a korkülönbség a felek között. Noha az idősebb férfi-fiatal nő kapcsolatok nem is olyan ritkák, a legtöbbször csak kevéssé toleráljuk őket - az elvétve előforduló, fordított eseteket pedig sokan egyenesen botrányosnak tartják. Pedig azok a kutatások, melyek az életkor összefüggésében vizsgálják a válások valószínűségét, azt mutatják, hogy alacsonyabb a válások aránya ott, ahol jelentősebb a korkülönbség a partnerek között. Hagyjuk hát, hogy előítéleteink vezéreljenek minket e tekintetben? Erre keressük most a választ egy ilyen kapcsolatban élő, fiatal hölgy példájának bemutatásával.

Hol kezdődnek a különbségek?

A legtöbb állatfajnál a hím fiatalabb nőstényt keres, amely képes utódokkal ellátni őt, míg a nőstényt a legerősebb és legharciasabb, tapasztalt hím vonzza, mely képes biztosítani a túlélést, az ivadékok felnevelését. Ha furcsán hangzik is, felvetődhet a kérdés: vajon bennünk, emberekben fellelhető-e némi hasonlóság ezzel az ösztönös viselkedéssel?

Egy nagyszabású, francia kutatás során különböző országokban élő, mintegy 10.000 nőt és férfit kérdeztek meg arról, hogy mit vesznek figyelembe először, amikor párt választanak. A szexológus és viselkedéstudománnyal foglalkozó szakemberek arra az eredményre jutottak, hogy a férfiak először a külső megjelenést és a fiatal életkort részesítik előnyben, míg a nők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az anyagi biztonságnak és a társadalmi státusnak. Így tehát elvileg nincs is annál természetesebb, mint hogy a férfit vonzza egy fiatalabb nő, és fordítva, ha az erősebb nem képviselője megfelel az említett kritériumoknak, a nő számára vonzóvá válik. Persze a gyakorlatban azért nem egészen így működik minden...

Ugyanakkor a kutatási eredményeket összegző tanulmány arra is rávilágít, hogy azoknál a pároknál, ahol nem a korkülönbség jelenti a fő gondot, ott egyéb eltérések (domináns szerep, életszínvonalbeli igények, ambíció, érdeklődés, gyermekvállalás stb. kérdésében) lehetnek komoly konfliktusok forrásai. És akkor még nem vettük számításba a külvilág gyakran kedvezőtlen véleményét, mely szintén sok problémát okozhat a nem hasonló korúak párkapcsolatában: a barátok, családtagok vagy az előző kapcsolatból származó gyerekek nem mindig fogadják el ezt a viszonyt. Aztán jönnek a sokszor eltérő intenzitású érzelmek... De vajon meg lehet-e birkózni ennyi nehézséggel? Bizonyára igen - ezt mutatja az említett gondok ellenére is sokáig együtt maradó párok viszonylag magas száma és az alábbiakban idézett, fiatal nő példája.

Egy fiatal nő nézőpontja...

Barbara fiatal, 28 éves nő. Csinos, nyílt, extrovertált alkat, telve energiával - a fiatalság igazi képviselője, annak minden jegyét magán viselve. Kivéve egyet: ő a másik generációból való férfiakat kedveli. Első randevúi óta minden szerelme legalább tíz évvel idősebb volt nála. Mindamellett megpróbált fiatalabbakkal (pld. saját korosztályához tartozókkal) is ismerkedni, de nem ment a dolog, mert úgy érezte, ővelük "nem passzol össze". Jelenleg egy 52 éves férfival él, így jól tudja, mit jelent a viszonylag nagy korkülönbség. És íme, mit gondol az előítéletekről és a nehézségekről, melyekkel ennek kapcsán gyakran meg kell küzdenie:

- A tekintélyelvűség

Sokan úgy gondolják, hogy egy jóval idősebb partner elkerülhetetlenül - és kisebb-nagyobb mértékben - tekintélyelvet gyakorol a fiatal társával szemben. Nagyobb az élettapasztalata, és vélhetően érettebb magatartást is tanúsít, rendszerint ezért gondolja, hogy joga van hozzá. De felvetődik a kérdés: emiatt kötelezően olyan fajta iránymutatást kell adnia a másiknak, amelyet annak áhítattal hallgatnia kell?

Barbara válasza: "Makacs alkat vagyok, és tudom, merre tartok: nem szeretném, hogy apaszerepet játsszon nekem egy férfi. Nem tudnék elfogadni egy tekintélyelvűségen alapuló kapcsolatot. Éppen az ellenkezőjét keresem: lehetőség szerint az egyenlőséget, ugyanakkor a biztonságot, hogy érezzem, védelmet nyújtanak nekem. Persze nem anyagi, hanem inkább érzelmi téren. Az a véleményem, hogy amint a férfiak elérik a negyvenes éveiket, már van elegendő tapasztalatuk, és tudják, hogyan kezeljék az érzelmeiket. Ez bizonyos emocionális érettséget kölcsönöz nekik, amit nem találok meg a fiatalokban, és az a benyomásom, hogy ezáltal "védve vagyok"... Emellett mindig olyasvalakit keresek, aki képes megosztani velem az álmaimat, és szabad kezet ad abban, hogy megvalósítsam önmagamat. Így nem olyan társat, aki mindig megmondja, mit csináljak, arra hivatkozva, hogy idősebb lévén, neki nagyobb az élettapasztalata - még ha ez igaz is."

- Eltérő életvitel és érdeklődési kör?

Először is azt hihetnénk, hogy az érdeklődési kör nagyban eltér két generáció tagjai között, és nem azonosak az igények arra nézve sem, hogy gyakran eljárjanak otthonról, vagy nem egyezik az ízlésük a tekintetben, hogy milyen zenét hallgassanak, hol és hogyan töltsék a szabadidőt, milyen baráti körük legyen stb.. Forrása lehet-e mindez olyan mértékű konfliktusnak, mely azt a konklúziót eredményezi, hogy mégsem illenek össze?

Barbara válasza: "Az én esetemben nem, hiszen korábban is felnőttekkel éltem, nem volt testvérem, a szüleim által kedvelt zenét hallgattam, és az ízlésem általában véve megfelel egy másik generációénak, az ő értékítéletüket magaménak érzem. Emellett úgy vélem, hogy az idősebb férfiak nem feltétlenül úgy vannak "gyártva", hogy csak a munkájuknak, családjuknak éljenek. Akikkel én eddig megismerkedtem, mind szerették magukat belevetni az élet sűrűjébe, ugyanúgy eljártak otthonról étterembe, szórakozni korábban is, mint én. Egyúttal azt gondolom, hogy a legfontosabb az egymásnak való megfelelés a hétköznapokban. Ha ugyanazok a dolgok okoznak örömöt - legyen az a természet, egy finom étel, a jó zene, mozi, színház - a nagyobb korkülönbségnek nincs túlzott jelentősége. A lényeg az, hogy a másik szemébe nézve a boldogság azonos pillanatait éljük meg. Ez az, ami nekem szárnyakat ad..."

- Családalapítás

Kényes kérdés egy fiatal nő szempontjából, mert az idősebb társnak általában vannak már gyerekei, és nem tervezi, hogy új családot alapít. Ez esetben vajon meg tud-e alkudni napjaink fiatal nőtípusa ebben a kérdésben?

Barbara válasza: "Eddigi életem során legalább egy gyermekkel számoltam a jövőre nézve, és kétségtelen, hogy a társam életkora és korábbi családalapításával megokolható szemlélete akadályt jelenthet tervem megvalósításában. Olykor azonban azt gondolom, hogy a gyermek utáni vágyamat feláldozhatom, ha biztos vagyok benne, hogy megtaláltam egy értékes embert, életem párját. De ott mélyen, legbelül, gyakran megkérdezem önmagamtól, hogy valóban ő jelenti-e az "igazit", az egy életre szóló, komoly kapcsolatot, és ha igen, meg tudom-e győzni magamat a hozzá való alkalmazkodás helyességéről. Mégpedig olyan mértékben, hogy ha ő nem vállalja már további utód felnevelését, én is feladhatom-e a gyermekszüléssel kapcsolatos terveimet. Ennek eldöntése rendkívüli módon foglalkoztat, és még nem találtam meg a kérdésre az igazi választ."

- A bizonytalan jövő...

Tíz-húsz év múlva mi fog történni az ilyen párkapcsolatban? Általában nehéz elképzelni... de azért gondolkodni, feltételezésekbe bocsátkozni szabad és kell is róla. Hiszen az ismerkedés pillanatában nem is olyan nagynak tűnő korkülönbség az idő múlásával egyre inkább annak fog mutatkozni, ami számos, korábban nem tapasztalt nehézségeket vet fel. Vajon áthidalhatók-e a generációs eltérés okozta szociális, pszichikai, fizikai problémák a későbbiekben?

Barbara válasza: "Senki nem lát a jövőbe. Én is öregedni fogok, nemcsak ő... És napjainkban a férfiak, ha nem hajtják túl magukat és nem a "két végén égetik a gyertyát", sokáig maradhatnak fiatalosak, egészségesek, "jól karban tartottak". Rendszerint a szociális életből sem zárják ki magukat, pszichésen frissek (remélem az lesz a társam is később), így ez a kérdés nem nyugtalanít engem. Úgy vélem, nagyon jól megleszek idős párommal húsz év múlva is. És ami a szexet illeti: nem fogok felmondani egy húszéves kapcsolatot csak a szex miatt, ha egyébként minden más téren boldogságban élek a társammal. Talán nagyon diszkrét keretek közt lesz egy fiatalabb szeretőm, nem tudom még, de a szex, úgy gondolom, nem lesz ok a szakításra a párommal. Hiszek a nagy szerelemben, mely egész életemben tart, és ha rátaláltam, minden erőmet belefektetem. Eközben úgy tervezem, a végsőkig kitartok a választottam mellett, bármilyen korú is legyen."

- Mások véleménye

Nem mellékes kérdés az sem, hogyan tudják kezelni a közvetlen környezet, a külvilág rendkívül gyakori kritikus hozzáállását, sokszor elítélő nézőpontját az eltérő korú felek. Vagy bizonyos mértékig megnyugtatja-e őket, ha azért megértésre is talál a párválasztásuk...

Barbara válasza: "Elképesztő, nem hittem volna! Bárhová megyünk, étterembe vagy moziba, mindenütt érzem magamon az emberek rosszalló tekintetét (olykor még társaságban is). Szerencsére ez nem zavar engem - ami viszont igen, és sokkal rosszabb a számomra, az a család. Anyám mindig célozgat a párom korára, és azt mondja, ő nem hozzám való, szerinte aggasztó a helyzet a jövőm miatt. Hosszú távon végül elsimulnak a dolgok, de őt mindig zavarja, hogy az ember, akivel járok, annyi idős, mint ő... A többi családtagom sem eléggé toleráns, minden családi összejövetel előtt összeszorul a gyomrom, és azt sem tudom, hogyan reagáljak a folytonos, burkolt célzásokra. Az viszont megnyugtató, hogy a közeli barátaim részéről nem érzek neheztelést. Ők is mind idősebbek, mint én, és nem csinálnak nagy ügyet a generációs különbségekből. Ami a férfiak gyerekeit illeti, nos, akikkel eddig jártam, az első meglepetés elmúltával beletörődnek a dologba, és megszerettek engem. Összegezve: teljes egyenjogúságot biztosítani, legyőzni az előítéleteket, kibékíteni a családot, barátokat, gyerekeket kétségtelenül nehéz, szinte lehetetlen, ha nagy a korkülönbség a két fél között, de egy párkapcsolat sikerének számos más aspektusa is van. Szerintem nem annyira a különbözőségek fontosak, hanem az, hogy milyen módon éljük meg azokat. Számomra mindenképp a szerelem, szeretet mondja ki az utolsó szót és nem a kor."

Forrás: Galenus