Ugyanis azok jelzik leginkább egy párkapcsolat bonyolultságát, és azokból épül fel a közös élet. Ha nem törődnek velük, hagyják a megszokott életet egyhangúságában elhatalmasodni, az nagy kárt okozhat. Mint ahogy a kisgyereket is megnyugtatják a maga kis szokásai, és erőt adnak neki lefekvés előtt ahhoz, hogy megbirkózzék az előtte álló éjszakával, úgy a szerelmi “szertartás” szokásai is megerősíthetik és javíthatják párkapcsolatunkat.

Szeretünk, mert azt hisszük. hogy általa az idő nyom nélkül múlik el fölöttünk, sőt, “felpiszkáljuk vele a tüzet”, és azt mondjuk magunknak, hogy társunk az idők végezetéig velünk marad... Pedig sajnos csak szeretni nem elég.

Újra egymásra találni

Vacsora kettesben, vasárnap este egy hangulatos kis vendéglőben, az ágyba hozott reggeli azokon a napokon, amikor nem kell munkába sietni, kacérkodni egy kicsit a délutáni pihenés idején... A partnernek (és a csak neki) szentelt pillanatok jótékony hatásúak: abban erősítenek meg minket, hogy igazi párt alkotunk. Azt is jelzik, hogy nem fáradtunk még teljesen bele a családi és társadalmi élet monotóniájába. Ezek a percek gyakran teret nyitnak a meghitt beszélgetéseknek, melyekre addig nem volt időnk és módunk; lehetővé teszik, hogy komolyan foglalkozzunk a közös élet nehézségeivel vagy jövőbeli terveinkkel. Ennek a “szertartása” pedig olyan kell, hogy legyen, amilyet mindkét partner vár, és “szentnek” is tart.

Határozzuk el, hogy a hétnek egy bizonyos napján, egy adott időben csak a partnerünknek szenteljük magunkat. Vagy mindegyik hónap valamelyik hétvégéjén kettesben szervezünk programokat, mialatt a gyereket elküldjük a nagyszülőkhöz. Ilyenkor lehet kiállításra, moziba, színházba vagy akár bolhapiacra járni... Az erotikus programot pedig jellemezze a találékonyság. Alig rejtett módon személyes jelnek, olyan felhívásnak kell lennie, mely “felkavarja az állóvizet”. Mert ha ismerjük a másikat, tudnunk kell, mitől fog “vibrálni”, milyen helyzetet kell teremtenünk a másik felvillanyozására. Bizonyos szavak, a becézés, az édesgetés, fürdés kettesben, masszázs – mind eredményre vezethetnek. Minden pár megteremtheti azt a rítust, amely egyszerre kihívó mind szexuálisan, mind pedig érzelmileg – és csak hozzájuk tartozik. Ez lehetővé teszi a rutin megtörését,és hogy mindketten átéljék a pillanat varázsát.

Adjunk teret egy kis rögtönzésnek

Amikor egy férfi és egy nő szexológushoz fordul, a szakember gyakran azt kérdezi tőlük, hogyan élik a szerelmi életüket. Miután választ kapott rá, gyakran el kell magyaráznia a férfinak, hogy a nővel éreztetni kell, hogy szeretik, fel kell benne kelteni a vágyat – és hogy például egy kettesben eltöltött este ennek előjátéka is lehet. De az ellenkezőjére is van példa: hölgyek panaszkodnak, hogy ha a partnerük étterembe viszi őket, jobban kedveskedik a szokásosnál, akkor már tudják, hogy “akar valamit”. Mintha a szerelmeskedés iránti vágy csak úgy jönne! – sóhajtoznak. Tehát ami egyes pároknál beválik, az másoknál nehézkesnek, fárasztónak és fantáziátlannak bizonyul. És természetesen nem éri el a kívánt célt. Csak egy lépés választja el a bensőséges viszony megteremtésének a képességét a rossz forgatókönyvtől, az üres, ismétlődő jelenetektől. Igyekezzünk tehát rögtönözni, a kellő pillanatban a megfelelő megoldást választani!

A rutin megtörése

Amikor a szerelmi kapcsolat mesterkéltté, egyhangúvá válik, nagy súly kezd nehezedni általában az egyik (vagy olykor mindkét fél) vállára. A felmérések szerint a nők kevésbé viselik el az egyhangúságot, mint a férfiak. Könnyen hozzászoknak, de sajnos az általa nyújtott izgalom mértékéhez is. A válsághoz közeledő pároknál a szerelmeskedés unott, minden újdonság nélkül ismétlődő “kötelességgé” válik, és negatívan hat ki életük más területeire is. Amikor már az együttlét is rutinszerű, a szexualitás még inkább az lesz. Hiszen az a vége, hogy a partnerek mindent tudnak előre, és nem is terveznek, nem is várnak már semmit egymástól - messze szállt a közösen elgondolt jövő “édes madara”. Az eleinte szerelemmel telítődött párkapcsolat így fokozatosan csak a külvilág előtt fenntartandó, látszat-viszonnyá válik.

Számos férfit azonban nem zavarja a rutin, amely nem is szokta elrontani az élvezetét, mialatt a partnere szenved és unatkozik. Aminek aztán az a vége, hogy teljesen kihal a vágy a nőből, ezért neki kell tennie valamit a szerelmi élet ellaposodása ellen: javasoljon szexuális játékokat, hosszabb előjátékot, új pozíciókat stb. Persze a kellő módon kell megkezdeni a rutin megtörését célzó dialógust. Az új “szerelmi rituálé” ezért óvatosságot és ügyességet igényel. Mert lenni kell egy jelzésrendszernek, mely a helyes irányba terel, egy “világítótoronynak”, mely nem enged eltévedni az éjszaka sötétjében – azaz megálljt parancsol, ha rossz vizekre tévedünk.

Mégis, a legjobb, ha mindkét fél tud és akar tenni a szerelmi életért, és általában a páros élet rutinná válása ellen – képes újítani, változásokat bevezetni. Röviden szólva: az egészet fantáziadússá varázsolni. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy egyik félnek se legyen az a benyomása, hogy folyton ugyanazt a filmet nézi a moziban!

Akár a megfelelő ruhatár...

Ha egy nőnek jó a ruhatára, és elégedett azzal, akkor biztosan vannak alap-ruhadarabjai, fantáziadúsabb öltözékei és természetsen kiegészítői. Ezért képes mindig újszerűen, felvillanyozóan hatni. Úgy öltözködik, hogy az alap-darabokat “feldobja” valami szokatlan, de mindenképp figyelemre méltó darabbal. A szerelmi élet is valami ehhez hasonló: meg kell őrizni az alapokat, de fantáziával azokat időről időre élénkíteni kell. Hogy egy egyszerű példánál maradjunk: ha egy nő mondjuk általában fürdőt vesz szerelmeskedés előtt, ne elégedjen meg a fürdőhab vagy a tusfürdő illatának megváltoztatásával. A fürdőszobából kijövet vegyen fel új, kihívó fehérneműt, vigyen be a partneréhez valami merőben új, finom italt, és az azt követő szakaszban is találjon ki új szerelmi előjátékot, mellyel meglepi a másikat. (Azután jöhet az “alaptevékenység”.) Bizonyára nem mindenki tudja, hogy a szerelmi rítusok egyes országokban nagyon furcsák voltak már a régi időkben is. Egyiptomban például a férfiak mézet csöpögtettek partnerük testére a szerelmi aktus előtt. Miért ne próbálnánk meg mi is?

[forrás: Galenus]