Sok nő áll úgy a szüléshez, hogy - kimondva vagy kimondatlanul - azt kívánja: "Oldják meg helyettem a dolgot a szakemberek. Nem akarok érezni semmit, csak adják a kezembe a kisbabát."

A modern, gépesített szülőszobában a hangsúlyt a gépek biztonságos, helyes alkalmazására helyezik, a nő pszichológiai igényei háttérbe szorulnak. Ma már sok kórházban állnak rendelkezésre kellemes, otthonosan berendezett szülőszobák, azonban a tapasztalatok szerint a nők közel fele inkább a gépesített, műtőhöz hasonló környezetet választja. Kulturális kondicionálásuk eredményeképpen úgy gondolják, helyesebb, ha átadják magukat a szakértőknek, a jól képzett orvosoknak, bábáknak, valamint a gépeknek. Nem hisznek abban, hogy a szülés természetes folyamat.

"Magunk" irányította szülés

A másik véglet az, amikor a nők teljes egészében a saját kezükbe akarják venni az irányítást. Ezek az asszonyok már a nőgyógyászati rendelőben hosszú listával jelennek meg: nem akarnak injekciót, ne használjanak monitort, a lehető legritkábban vizsgálják őket, borotválásról, beöntésről, gátmetszésről pedig szó sem lehet. Sok nőgyógyász véleménye szerint az ilyen "irányítós" nők esetében nagyobb valószínűséggel lép fel szövődmény, és többször kerül sor beavatkozásra is.

A testünkkel szülünk, nem az eszünkkel

Hölgyeim, vegyük tudomásul, nem az agyunkkal, az eszünkkel, hanem a testünkkel, az ösztöneinkkel szülünk. Ne tervezzünk el előre semmit tudatosan. Hangolódjunk rá testünkre, éppen születő gyermekünkre, és hagyjuk, hogy ösztöneink vezessenek. Tudatosan csak annyit tegyünk, hogy válasszunk olyan szülészt, akivel minden problémánkat, gondunkat, félelmünket meg tudjuk beszélni, és akiben maradéktalanul megbízunk.

A fájdalom okozója: a félelem

A nők többsége főként a szüléssel együtt járó fájdalomtól fél. Pedig a fájdalom okozója - vagy legalábbis fokozója - éppen a félelem. A méh izmos szerv, mely a vajúdás, szülés folyamán bizonyos időközönként - egyre gyakrabban - összehúzódik, ezeket az összehúzódásokat szokták fájásoknak nevezni. Az izom-összehúzódás pedig nem szükségszerűen jár fájdalommal. A fájdalom akkor jelentkezik, ha az összehúzódáshoz nem áll rendelkezésre elegendő oxigén. (Ha nem hiszik, hölgyeim, tegyenek egy próbát. Emeljék fel karjukat kinyújtva a fejük fölé. Fáj? Ugye nem. Most tartsák felemelve 3-5 percen át. Ugye érzik az egyre erősödő, egy idő után szinte elviselhetetlenné váló fájdalmat? A felkarizmok összehúzódása önmagában nem okoz fájdalmat, de ha nem kapnak elegendő oxigént - mivel a felemelt karba a nehézségi erő ellenében a szív kevesebb vért tud pumpálni -, a fájdalom megjelenik és egyre erősödik.) A félelem, a szorongás izomfeszülést okoz, oxigént von el a méh izomzatától. A relaxáció és a helyes légzéstechnika elegendő oxigént biztosít, s ezzel megelőzi - vagy legalábbis lényegesen csökkenti - a fájdalmat. Mindez szülésre felkészítő tanfolyamokon megtanulható.

A segítő társ

A tanfolyamokon a terhesek megkapnak minden szükséges információt, terhestornát, légző- és lazító gyakorlatokat tanulnak. A legjobb az, ha a férjet, élettársat is bevonják a felkészülésbe, aki aztán jelen van, támaszt nyújt a szülés alatt is.

Sok férfi ódzkodik az "apás szüléstől", mondván, attól fél, hogy rosszul lesz, mivel nem bírja a vér látványát. Uraim, ha így van, ne legyenek jelen magánál a szülésnél, hagyják el a szülőszobát az utolsó tolófájásoknál, de a vajúdás során - amikor nincs semmilyen véres látvány - támogassák asszonyukat. A szülés ugyanis minden nő számára nehéz, és még nehezebbnek éli meg, ha egyedül van. Tulajdonképpen egyetlen nőnek sem lenne szabad egyedül, családi támogatás nélkül vajúdnia.

Az apa szerepe a vajúdás során az, hogy ráhangolódjon az anya igényeire és érzelmi támogatást nyújtson neki. Teremtsen érzelmi biztonságot, és hagyja, hogy azt tegye, ami a legjobb neki a vajúdás egyes szakaszaiban. Figyeljen minden rezdülésére, de ne irányítsa, és főképp ne nyomja el az asszonyt. Tudomásul kell vennie, hogy nem szülheti meg a babát a felesége helyett; a legtöbb, amit tehet, hogy szeretettel veszi körül partnerét.

Lelki köldökzsinór

Az újszülötthöz fűződő érzelmi kötelék kialakulásának folyamata már jóval a szülés előtt megkezdődik. A szüléssel kapcsolatos események azonban igen erős hatást gyakorolnak az anyának a csecsemő iránti érzéseire. Régebben az újszülöttet csak egy röpke pillanatra mutatták meg az anyának, majd azonnal steril kendőbe bugyolálták és az újszülöttosztályra vitték. Ma már a legtöbb kórházban nem viszik el a csecsemőt, hanem az anyja hasára helyezik.

A baba megszületése az apa számára is nagy jelentőségű esemény. Minél jobban bevonják, annál jobb. Sok férfi egész életében nem felejti el azt a pillanatot, amikor lehetővé tették számára, hogy átvágja a köldökzsinórt. Ezek a férfiak rendszerint szívesebben vesznek részt a gyermek nevelésében, gondozásában is. Ha a köldökzsinór átvágása után mellre teszik a babát, azonnal szopni kezd. A szopás beindítja az oxitocin és a prolaktin hormonok elválasztását. Ezek a hormonok serkentik a tejelválasztást, másrészt segítenek a méh összehúzódásában is, ezáltal csökkentve a vérveszteséget. De ami a legfontosabb, a szülést követő szoptatás életre hívja a nőben az anyai ösztönt. A mell előteje, a kolosztrum pedig olyan antitesteket tartalmaz, melyek megvédik a babát a kórokozóktól.

Dr. Valló Ágnes
belgyógyász szakorvos