Ha hinni lehet a statisztikáknak, a férfiak inkább az egzakt, míg a nők a humán tudományok iránt érdeklődnek. Ehhez van kedvük, vagy nemükből fakadó sajátságról van szó? Milyen hatással van a társadalom a férfi és nő tanulási orientációjára és szakmaválasztására?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbiakban:

A férfiak hagyományosan a tettek emberei, míg a nők jobban kedvelik a fontolgatást, mielőtt cselekednének. Emellett - nem újdonság - az "erősebb nem" képviselői jártasabbak a technikában, a természettudományos területeken. Büszkék tudásukra, és csak ritkán vallják be a külvilág előtt, ha mégsem értenének semmit pld. a matematikához. A nőknél ellenkező a helyzet: nem esik nehezükre elismerni mások előtt, hogy a műszaki dolgok, a reál tárgyak távol állnak tőlük. Viszont erősek a pszichológiában - és a férfiak szerint ezt a legtöbbször kamatoztatják is...

Mindebbe belejátszik évszázadok társadalmi megítélése? És részben a neveltetés hibája is? Valószínűleg igen, ha arra gondolunk, hogy már az iskoláztatás kezdetén a fiúknak valamilyen "komoly" szakmát szánnak a szülők (mérnök, orvos, informatikus, üzletember). Eközben a lányoknál úgy vélik, érzékenyebbek reagálnak az emberi kapcsolatokra, ezért alkalmasabbak tanítónőnek, ápolónőnek, gyermekgondozónak, vagy szépérzéküket kamatoztatva esetleg lakberendezőnek, valamelyik művészeti ág művelőjének.

A családi indíttatáson kívül valóban szerepet játszik a nemek közti egyenlőtlenség (szerencsére egyre halványuló) jelenségében évszázadok társadalmi előítélete is. Napjainkban már fölösleges hangsúlyozni ezek legyőzésének szükségességét. Most csak két példát hozunk fel arra, mennyire kell a nőknek igyekezniük, hogy behozzák hátrányukat. Marie Curie 1911-ben, Irene Joliot-Curie 1935-ben kapott tudományos Nobel-díjat, ketten a 11 főből, akik a több mint 400 díjazottból képviselték a gyengébbik nemet!

Mérhető intelligencia...

Az intelligencia mérésére az IQ (intelligenciahányados) tesztek valószínűleg a legismertebbek, melyek igyekeznek meghatározni az emberi intelligencia mértékét. De vajon képesek-e ezek a tesztek hűen tükrözni egy olyan komplex dolgot, mint az intelligencia? Talán nem, mert figyelmen kívül hagyják a viselkedés olyan egyéb aspektusait, mint például az érzelmi reakciók. Más információkkal kiegészítve azért hasznosaknak bizonyulnak. Mindamellett a pszichológusok inkább azon az állásponton vannak, hogy az IQ-tesztek döntő többsége az egyén probléma-megoldó képességét méri sikerrel. Az első sikeres intelligenciateszt egyébként Alfred Binet (1857-1911) francia pszichológus munkája volt a XX. század elején.

Az IQ tehát pszichometrikus teszt, azaz méri a szellemi képességet. Az emberi intelligenciát meghatározni, mint említettük, mégsem egyszerű dolog. Napjainkban a modern IQ tesztek a képességek számos típusát térképezik fel (ún. verbális, matematikai, térbeli intelligenciát, memóriát, logikus gondolkodást stb.)

Forrás: Galenus