1. Méret – a férfiak testmagassága átlagosan 7%-kal haladja meg a nők magasságát, egyes népcsoportok ettől az aránytól eltérnek; a férfiak testsúlya átlagosan 20%-kal több a nőkénél; testaránybeli különbségek, pl. végtagok relatív hossza, váll–csípő arány, stb.

2. Izomerő – a fehér és vörös izomrostok eltérő összetétele, nőknél az állandóan változó kémiai feltételek nem kedveznek az izomrost fejlődésének.

3. Állóképesség, atlétikai eredmények – az előző pontból következik, hogy a férfiak a sportban jelentősen jobb eredményeket tudnak elérni.

4. Egészség, betegség, halál, élettartam – a két nem hajlama eltérést mutat betegségtípusonként, a nők ellenálló képessége némileg jobb már embrionális kortól, élettartamuk is magasabb.

5. Hangulat – az érzelmi élet stabilitását befolyásoló ciklikus jellegű hormonszint-ingadozások mértéke nőknél nagyobb (kismértékben férfiakra is jellemző).

6. A szexuális örömérzés eltérő mintázatot mutat.

7. Különbségek az agyalapi mirigy és a hormonrendszer működésében (egyes szerzők szerint ez áll a férfiak nagyobb mértékű agressziójának hátterében).

8. Agyfelépítésbeni eltérések, lateralizációs (agyféltekék közötti) különbségek – ezek magyarázhatják a férfiak jobb tájékozódóképességét, illetve a nők magasabb szintű verbalitását, beszédkészségét – ezeket az izgalmas tényeket érdemes részletesebben is vizsgálni!

A két nem közötti pszichológiai különbségek elsősorban arra vezethetők vissza, hogy agyuk más módon dolgozza fel az információkat, nők és férfiak eltérő módon észlelik a világot, más dolgokat tartanak fontosnak, s mindez viselkedésükben is különbségeket eredményez.

Az evolúció során a két félteke eltérő módon specializálódott a férfiakban és a nőkben: a férfiaknál a bal agyfél tagoltabbá vált, mint a jobb, a nőknél viszont a féltekék közötti összeköttetés fejlettebb, így a női agy rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb, esetleges sérülés esetén a sértetlen agyfél könnyebben átveszi a sérült agyfél funkcióit. Nagyszámú férfi és nő átlagát tekintve intelligenciaszintjükben a két nem közötti eltérések minimálisak, ugyanakkor férfiaknál nagyobb számban fordulnak elő a szélsőségek, a nagyon alacsony (már értelmi fogyatékosnak számító) és a nagyon magas (akár a zseni kategóriájába sorolható) személyek. Ez utóbbi ténynek lehetnek társadalmi, kulturális okai is, hiszen a nők sokáig háttérszerepre voltak kárhoztatva, nem tanulhattak, nem lehettek vezetők. Jellegzetes nemi különbségeket találunk bizonyos agyműködések esetén: a férfiak (átlagukat tekintve) jobb eredményeket mutatnak térérzékelési és térlátási feladatokban, matematikában, elemző problémamegoldásban vagy olyan jellegű, kreativitást igénylő helyzetekben, mint a zeneszerzés.

Ebből következik, hogy a nők között kevesebb kiemelkedőt találunk olyan absztrakciót, elvonatkoztatást igénylő tevékenységekben, mint a sakk, a zeneszerzés vagy a matematika.

A nők viszont fejlettebb verbális képességük (többnyire előbb is tanulnak meg beszélni) és gazdagabb szókincsük révén nem csak pontosabban, gyorsabban, magasabb szinten tudják magukat kifejezni, de nagyobb eséllyel válhatnak kiemelkedővé vagy akár zsenivé a színházművészet, zenei előadóművészet és az irodalom világában. Mindehhez hozzájárul kifinomultabb érzékszervi érzékenységük, hiszen a nők könnyebben ismernek fel és különítenek el hangokat, színeket, arcokat, sőt szagokat és ízeket is.

Türelmesebbek, ügyesebbek aprólékos tevékenységekben, figyelmi működésük, részletek iránti fogékonyságuk is erősebb.

A férfiak és a nők agyműködésbeli különbségei a személyiségbeli különbségeket is meghatározzák. A nők jobb kommunikációs készségük miatt szívesebben keresnek kontaktust, társas nyitottságuk nagyobb fokú, ebből következően probléma vagy öröm esetén is kifelé fordulóbbak, azaz extrovertáltabbak. Ezt tesztfelmérések is bizonyítják, akárcsak férfitársaikhoz viszonyított magasabb bizalmukat és gyengédségüket. A férfiak ugyanakkor a felmérések szerint szerte a világon nagyobb önbizalommal rendelkeznek, függetlenebbek és individuálisabb beállítottságúak. További férfias személyiségjegyek: aktivitás, dominancia, agresszivitás, versenyképesség, kezdeményezőkészség, sikerorientáció; nőies jegyek pedig: alkalmazkodóképesség, érzelmi meghatározottság, passzivitás, segítőkészség, rendszeretet, precizitás.

A két nem hagyományos munkamegosztásának értelmében a nő elsősorban otthonteremtő, a férfi pedig kenyérkereső funkciót tölt be. Ezen munkamegosztás mögött biológiai, etológiai okokat feltételezhetünk, mivel az ősközösségi szintű társadalomban a harcoló férfiak elvesztése kevésbé veszélyezteti a csoport fennmaradását, mint a gyermeket nevelő nőké. Jelenlegi világunkban nevelés és más környezeti hatások befolyásolhatják, erősíthetik vagy gyengíthetik az eltérő személyiségfejlődés mértékét – az adott kultúra és az adott család, a szülők szemlélete, személyisége egyaránt befolyásolja. Frissen házasodott párok munkamegosztás-vizsgálata szerint minél hagyományosabb volt a pár egymáshoz viszonyított munkahelyi elfoglaltságának aránya, annál kevésbé vett részt a férj a női szerepre jellemző háztartási munkákban. A két nem eltérően viszonyul a karrierhez, azonos lehetőségek mellett is eltérő irányba fordul érdeklődésük, a nők szívesebben választanak emberekkel kapcsolatos pályát, gyakrabban lesznek tanárok, ápolónők vagy szociológusok, míg a férfi világa inkább a tér és a tárgyak, ezért nagy számban lesznek mérnökök, katonák és fizikusok.

A siker és ambíció fogalmait is eltérően értelmezi a két nem: a férfi számára leglényegesebb a hierarchia és a dominancia, a nőket viszont jobban érdekli a választott munka természete. Mivel a munka területén is vannak jellegzetes női (kitartás, monotóniatűrés, nagyobb stressztűrő képesség) és férfi (jobban terhelhető, nagyobb teljesítményre képes, de rövidebb ideig) tulajdonságok, célszerű versengés helyett egymást kiegészítve összedolgozniuk egy munkahelyi csapatban.

Kiss Ákos
pszichológus
2009-03-02 14:29:57