Mit
tehet ebben az ellentmondásos és kialakulatlan helyzetben a nő, mint egyén?
Hogyan készülhet fel a boldog, személyiségének kiteljesedését szolgáló családi
életre kamaszként vagy fiatal felnőttként? Hogyan küzdhet meg a problémahalmazzal,
ha már abban az életkorban és élethelyzetben van, mikor mindez a mindennapok
kézzelfogható valóságát alkotja? Először is érdemes tudatosan átgondolni, hogy
saját értékrendünkben a család vagy a karrier élvez-e elsőbbséget – jóllehet
ez az elsőbbség többnyire csupán időrendi, hiszen az anyaság iránti vágyat minden
nő magában hordozza. Ugyanakkor a hölgyek többsége ma már szerencsére nem csak
az álmok, hanem az ambíciók, lehetőségek és tettek szintjén is megvalósíthatja
magát a munka világában. A párválasztásnál döntő – a kapcsolat hosszú távú sikerét
is nagyban befolyásoló – tényező a két ember minél hasonlóbb felfogása a családi
munkamegosztásról, a hagyományos nemi szerepekről. Ezért érdemes ezekről a témákról
többször, elmélyülten beszélgetni leendő társunkkal. Nagyon fontos a másik ember
családjának alapos megismerése is, hiszen az értékek, minták gyakran olyan mélyen
ivódnak belénk, hogy adott élethelyzetben meghatározzák cselekedeteinket. Járjunk
nyitott szemmel a világban, tanulmányozzuk a szerepek összeegyeztetésének alternatív
lehetőségeit, gondolkodjunk el azon, hogy ezek közül melyik az, amely közel
áll hozzánk és meg is valósítható.
Személyiségfejlődésünk kiteljesedése szempontjából nagyon lényeges,
hogy mikor (milyen életkorban és élethelyzetben) kezdjük a családi életet, felkészültünk-e
arra, elég érettek vagyunk-e rá mint egyén és mint pár, adottak-e a legalapvetőbb
anyagi feltételek. Ha gyermeknek adunk életet, kiegyensúlyozottságunktól nagymértékben
függ a pici egészsége, fejlődése már a magzati kortól kezdve. A jó anya-gyermek
kapcsolattal egész életére megalapozhatjuk az apróság egészséges lelki (és ezen
keresztül testi) működését, miközben fantasztikus csúcsélménnyel, a boldogság
igazi ízével gazdagodunk. Ahhoz tehát, hogy jó irányba dőljenek életünk egymást
meghatározó tényezők alkotta dominói, a családi életre is – hasonlóan egy szakmai
pályát megelőző szisztematikus tanuláshoz – alaposan fel kell készülnünk. Amennyiben
a családi és munkahelyi feladatok ütközéséből eredő szerepkonfliktusokról kell
szót ejtenünk, értékrendünk újragondolása, tisztázó beszélgetések párunkkal
pl. tudjuk-e átmenetileg csökkenteni a család anyagi igényeit, s ezen keresztül
valamelyikünk munkahelyi terhelését, férjünk nem tudna-e kicsit nagyobb részt
vállalni a háztartásban stb., szükség esetén pedig tanácsadó szakember bevonása
segíthet. Rossz megoldás a feszültségek lenyelése, saját magunk tartós túlterhelése,
az értelmetlen “mártírkodás", hiszen mindez idővel visszaüt és csak tovább mélyíti
a konfliktusokat.
Nem csak a családi munkamegosztás, de a társadalom egyéb területei
sem alkalmazkodtak megfelelő mértékben a megnövekedett női munkavállalás tényéhez.
Gondoljunk csak az üzletek, hivatalok nyitva tartására, a szolgáltatások elérhetőségére
vagy a gyermekintézmények relatív hiányára.
A rendszerváltás utáni, átalakulóban lévő társadalomra sok teendő
hárul a nők – és rajtuk keresztül a családok, tehát mindannyiunk – túlterhelésének
megakadályozásában. A munkahelyek biztosíthatnák a gyermekfelügyeletet vagy
az apasági szabadságot – mindez csak nekünk hangzik furcsán, a skandináv országokban
már megvalósult. Hazánkban nagyon kevés a részmunkaidős állás. Számuk nem növekedett
a munkanélküliség megjelenésének dacára, pedig ezzel – illetve a rugalmas munkaidővel
– biztosíthatnák a nők gyermekvállalás utáni fokozatos visszatérését a munka
világába.
A számítógépek és az Internet rohamos terjedése nagyobb teret
enged a (részben vagy egészben) otthon végezhető távmunkának, amely szintén
hasznos alternatíva. Feltétlenül pozitív fejleményként értékelhetjük a hivatásos
anyaság bevezetését. A családbarát munkahelyek térhódítása magával hozhatná
a szemléletváltást, a karrier újradefiniálását is, miszerint karriert azok is
építhetnek, akiknek családi, gyermeknevelési elkötelezettségeik is vannak, és
az ezen a területen elért – kevésbé mérhető – sikerek is részét képezzék a karriernek.
1994-ben végzett kutatások határozott elmozdulásról számolnak
be a női munka megítélésében 1988-hoz képest, mind a férfiak, mind a nők esetében.
A nyolcórás teljes foglalkoztatás elfogadottsága általában csökkent. A megkérdezettek
egyedül a házasság gyermektelen szakaszában tartották magas arányban elfogadhatónak
a teljes munkaidőben (ami gyakran lényegesen több, mint nyolc óra) végzett munkát.
A hazai foglalkozáspolitika európai normákhoz való közelítésében fontos szerepet
kapnak az egyenlő esélyek. A gyermeknevelés, különösen a több gyermek vállalása,
rontja a nők munkavállalási esélyeit. Olyan családbarát politika kívánatos,
amely a gyermeknevelés és a foglalkoztatottság összehangolását segíti. Speciális
reintegrációs képzésekkel kell segíteni a gyermekgondozási szabadságról a munka
világába visszatérők harmonikus beilleszkedését. A gyermeknevelés miatt vagy
egyéb családi okból (pl. férj külföldi munkavállalása, idős, beteg szülő otthoni
ápolása stb.) munkából évekre kieső nők szaktudása elavulhat. És ez egyik fő
oka annak, hogy nehezen találnak munkát. Olyan speciális, az egyes célcsoportok
számára kidolgozott képzési programok kifejlesztése és alkalmazása szükséges
a munkaerőpiacra visszatérő nők számára, amelyek egyrészt szakmai ismereteik
felújítását, frissítését, másrészt a megküzdési készségek, sikeres alkalmazkodáshoz
segítő képességek fejlesztését szolgálják.
Kiss Ákos
pszichológus
