Elgondolkodott a saját párkapcsolatáról, és szeretné azt helyrehozni? Hogy megtudhassa, hányadán áll a dolog valójában, válaszoljon őszintén a kérdéseinkre! Szerelmes még egy kicsit? Vagy nagyon is, netán szenvedélyesen? Esetleg már teljesen túl van rajta? Alábbi írásunk segíthet önnek átlátnia párkapcsolatának útvesztőit...

Gyakran felteszi az ember magának ezt a kérdést, amelyre addig szeretne választ kapni, ameddig még tehet valamit, amíg nem váltak érdektelenné a partnerével egymás szemében. Azt javasoljuk önnek, kedves olvasó, ha ilyen helyzetben van, vegye alaposan szemügyre a saját és társa vágyait, elképzeléseit. Válaszoljon az alábbi kérdésekre, amelyeket azért állítottunk össze az ön számára, mert nagyszerű lehetőséget adnak arra, hogy megtudja, hányadán állnak egymással. Ne feledje, a kérdések megválaszolása partnere számára is hasznos lehet.

Ha kapcsolatukat semmi sem árnyékolja be, azt gondolhatja, hogy ön ma is olyan szerelmes, mint az első napon volt. De azért ne üljön a babérjain: nagyot hibázhat, ha átengedi magát és a kapcsolatot a mindennapok unalmának. A szerelem egy hosszú utazást jelent. Hogy egyenesben tarthassuk a hajót, és nyugodtan utazhassunk, jobb, ha felkészülünk a lehetséges zátonyokra.

Tényleg olyan fontos önnek a társa?

Önök bizonyára együtt élnek. De alapjában véve ezt a megszokásnak köszönhetik, vagy tudatos választásnak? Abban semmi különös nincs, hogy közös életük sok szempontból rutinná vált, de az már nincs rendben, ha ez a dolog odáig fajult, hogy elfedi az egymás iránti érdeklődést, sőt, szinte el is tűnik a másik ember az érdektelenség homályában.

Van néha olyan érzése, hogy "ő vagy egy másik férfi, szinte mindegy"? Talán nem is olyannak látja igazából, amilyen. Tekintsen önmagukra úgy, mint egy kétféle lényből álló párra, ahol mindkettőjüknek megvan a saját személyisége. Ki ma ő, az ön társa? Mennyire számít ő önnek? Hogy válaszolhasson erre a kérdésre, vesse össze, mennyire fontos partnere az ön számára, összehasonlítva másokkal (testvérekkel, gyermekekkel, barátokkal). Ez sokat elárul arról a kötődésről, amit iránta érez.

Tudnak jól kommunikálni egymással?

Amikor a kommunikáció nem működik, semmi sem működik! Akkor mindenki megmarad a saját térfelén és védi azt... Minden kölcsönhatás lehetetlennek tűnik. Ha a feleségek azt vetik a férjük szemére, hogy hallgatagok, akkor egy minimális dialógust kérnek, ami lehetővé teszi a problémák megoldását. Ha nem tudunk beszélni, ha nem érezzük igazából, hogy meghallgatnak, segítenek bennünket, akkor ez az érzés, az elhagyatottságé, egyenesen a kapcsolat válságához vezet. A pár lassanként belesüllyed a hallgatásba, a hazugságba vagy az alakoskodásba. Vitáról vitára haladva biztosan közelednek a szakítás felé.

Vannak önöknek közös terveik?

Egy jó ötlet a nyári szabadságra, elmenni szabad, hétvégi estéken szórakozni, vagy éppen egy nagy életcél: kérdezze meg önmagától, mit jelent a jövő az önök párkapcsolatában? Vannak még közös terveik? Vagy mindketten élnek maguknak, a saját kis világukban, megszervezik külön-külön a munkát és a szórakozást, a másikat kész helyzet elé állítva?

Elintézem én a saját dolgaimat magam is, mi ebben a rossz? Hát, ekkor ez a kapcsolat nem igazán köti össze önöket. Nem árt az, ha időről időre van egy közös akció, együtt tesznek szert új tapasztalatokra. Elmenekülni a másik elől mindig és minden áron, visszautasítani azt, hogy bevonjuk őt az álmainkba és mindennapi tevékenységünkbe: ez a magatartás már egy bizonyos eltávolodást jelez.

Mikor is volt az utolsó csók?

Csupán az újév köszöntésekor vagy születésnap alkalmából csókolják meg egymást, más napokon sohasem? A csók a gyöngédség bizonyítéka, a figyelem jele és az összetartozás, cinkosság záloga. Egy neves francia szexológus véleménye szerint "a csók eltűnése problémákra utalhat, vagy legalábbis egy bizonyos eltávolodásra."

"Már nem öleljük meg egymást" - gyakran hallani ezt a panaszt a szexológusok rendelésén. Az esetek nagy részében ezt olyan nők mondják, akik egyébként is panaszkodnak arra, hogy társuk nem sok figyelmet tanúsít irántuk. Némelyik férfit gyerekkorában "nem tanították meg" csókolni, és ők valósággal rosszul érzik magukat, ha átölelnek valakit. De ha önök reggel és este, elváláskor és találkozáskor nem csókolják meg egymást, akkor felvetődik a kérdés, hogy tanúsítanak-e egyáltalán figyelmet egymás iránt? Vagy az önök társa már egyszerűen csak egy bútordarab lett?

És az ágyban? Egy hullámhosszon vannak?

Az esetek nagy részében a nő alkalmazkodik annak a férfinek a szexuális viselkedéséhez, akit szeret, még ha ez nem igazán elégíti is ki. Lehetséges tehát, hogy szexuális téren önök sincsenek azonos hullámhosszon. Az pedig, hogy ez a helyzet önt nyomasztja, már nem fogadja el, és nem is hagyja nyugodni, azt jelenti, hogy az Ön hozzáállása megváltozott ehhez a dologhoz. Ez pedig már komoly problémára utal önök között.

Most is ugyanolyan gyakran szerelmeskednek, mint annak idején?

A szakemberek szerint ez a kérdés igen fontos az egészséges párkapcsolat szempontjából. A választ azonban óvatosan kell értelmeznünk. A szexualitás megszűnése ugyanis nem okvetlenül jelenti egy kapcsolat befejeződését. A szexológus úgy véli, hogy az együttlétek megritkulása, a szexualitás megszűnése némely esetben egyfajta megállapodást jelent a partnerek között, akik testvéri (esetleg apa-lány, anya-fiú típusú) szeretetben élnek tovább, és ebben találják meg az egyensúlyt. Valóban, ez csak akkor probléma, ha valamelyik fél szenved a másik "visszavonulásától". Mellesleg: az esetek kétharmad részében erről van szó...

Szakítanak időt arra, hogy kettesben vacsorázzanak?

"Ha eljön hozzám egy pár, az első dolog, amit megkérdezek tőlük az, hogy van-e még idejük egymásra." - mondja a szexológus.. "A válasz nagyon sokat elárul barátságukról, kapcsolatuk szorosságáról." Valóban, sokaknak nincs egy nyugodt percük sem, amit kettesben töltenek el, mindig van ott valaki: gyerekek, barátok, szülők. Nem gyanakodhatunk-e arra, hogy ezek az emberek tulajdonképpen menekülnek az intimitástól, ahelyett, hogy keresnék azt? És talán éppen azért kerülik, mert félnek tőle.

Fordítva is igaz: egy jól "működő" pár mindig talál alkalmat rá, hogy megújítsa az együttlét intimitását, mivel szüksége van rá. Nem biztos, hogy erre a szabadság tíz napja alatt kell sort keríteni (gyakran nem is lehetséges, főleg, ha gyerekekkel utaznak el), de legalább néhány óra, egy este vagy egy hétvége alkalmat kell, hogy adjon rá. Még fontosabb, hogy ebben az esetben a dolog ne kényszerből történjék, vagy bűntudatból, hiszen szívesen vannak együtt és tudják, hogy mennyire fontos ez nekik. Ha nem keresik az ilyen alkalmat, vagy nem találnak örömet benne, az a visszahúzódás jele.

Még mindig izgatott lesz, ha meglátja Őt?

A gyorsabban verő szív, az összeszoruló gyomor, a nyirkos kéz és a borzongás... A szerelem érzésének fizikai jelei csalhatatlanok! Néhány hónappal vagy évvel az első találkozás után is megvannak még? (Ha nem is olyan erősen, mint egykor.) Vagy teljesen eltűntek már, nem is emlékezik rájuk? Más szóval: felbolygatja-e még mindig az ön érzelmeit a partnere? Ha távol van, lefoglalja-e a gondolatait? Hiányzik-e, és türelmetlenül várja-e a visszatérését? Ha igen, ezek olyan jelek, amelyek sohasem csalják meg...

Forrás: Galenus