Bajzát Krisztián 29 éves, őssejt-csontvelőtranszplantált. A Somogy megyei fiatalember évekig tartó súlyos betegségéből, sok szenvedés és küzdelem árán, úgy tűnik, meggyógyult, de sajnos nemcsak az egészségéért kell a szokottnál is keményebben harcolnia, hanem a megélhetéséért is.

A sokkoló diagnózis

Krisztián harmonikusan, boldogan élt párjával egy albérletben, Balatonlellén. Mindketten a közeli wellness- és konferenciaszállóban dolgoztak, a lány mint recepciós, Krisztián pedig főszakácsként. 2004 végén Krisztián elment a helyi patikába egy egyszerű fájdalomcsillapítóért. A patikus látásból ismerte, és megjegyezte, hogy a fiatalember elég sápadt, menjen el egy vérvételre, biztosan vashiánya van. A laborlelet láttán a háziorvos azonnal beutalta a kaposvári kórház hematológiájára, ahol másnap már közölték a diagnózist: akut myeloid leukémia.

"A főorvos azt mondta, ha nem derült volna ki a betegségem, kb. két hetem lett volna hátra. 2005. január 7-én már a kaposvári Kaposi Mór Oktatókórház hematológiai osztályán feküdtem. Betegségem kiderülése után két nap alatt kellett az addigi életemet felszámolnom. A munkahelyünkön felmondtak, a páromnak sem tudták elnézni, hogy sűrűn, szinte naponta jár be hozzám a kórházba. Ő biztosította számomra a friss, steril ruhát, Ő adta a lelki támaszt az egész szörnyűséget elviselni."

Újra, és újra

Elkezdődtek a kemoterápiás kezelések: három hét kórház, steril szoba, két hét otthon, és így tovább négyszer. Krisztián csontvelője jól reagált, már az első kezelés után eltűntek a beteg sejtek. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, már kezdte túltenni magát az addigi megpróbáltatásokon, és szinte el is felejtette a kórt. Azonban az utolsó kezeléstől számított egy év múlva visszajött a betegség. Ismét be kellett feküdnie kemoterápiára, és az orvos közölte: hosszú távon a csontvelő-átültetés az egyetlen kiút. A kezelés újra tünetmentességet eredményezett, három hónapig.

Ekkor ismét kemoterápia következett.

"2006 őszén jött a levél a transzplantációs bizottságtól, hogy találtak egy számomra megfelelő donort. Decemberben el is kezdődtek a kivizsgálások, hogy végre tudják hajtani az átültetést, a csontvelő levétele azonban meghiúsult. Közben egy vizsgálat kimutatta, hogy ismét itt a betegség. Ekkor már azt mondtam, hogy ilyen nincs."

Nehéz gyógyulás

Krisztián az újabb kezelést már a Szent László Kórház transzplantációs osztályán kapta, és április 13-án beültették az őssejteket, amelyek egy német hölgytől származtak. A transzplantáció nem járt különösebb komplikációval, a megszokott problémák jöttek elő (ami természetesen csak az orvosoknak volt megszokott). A vérképadatok lassan javulni kezdtek, volt nagy öröm, megtapadtak a sejtek. Krisztián 2007 júniusának elején elhagyhatta a kórházat. Jött a szájmaszk, kesztyű, hosszú ruházat, más higiéniai, illetve étkezési szabályok, immungyengítő gyógyszerek és kilökődésgátló. Ám a transzplantáció szövődményeként sajnos kialakult Krisztiánnál az ún. graft-versus-host betegség: a donor csontvelő megtámadta a saját sejtjeit. Emiatt a mai napig speciális kezelésre, úgynevezett fotoferezis-re jár.

"A bőröm teljesen bebarnult, úgy néztem ki, mint a négerek, az evés nehezen, vagy nem is ment. Három hónapon belül 103 kg-ról 46 kg-ra fogytam, minden marta, sebesítette a szám. Közben kialakult egy gyomorfekély is, ami szerencsére helyrejött azóta, jelenleg a betegségnek nyoma sincs, 100% donor vérképzésem van, az étvágyam is helyreállt, a súlyom is gyarapszik, már csak a bőrömnek kell helyrejönnie."

Egy új élet ára

A három és fél év alatt most már a szülők teljes tartalékai is elfogytak, és Kriszitánnak szinte mindennapi megélhetési problémái vannak.

Mivel Krisztián nehéz fizikai munkát végezni nem tud, az orvosok tanácsára leszázalékoltatta magát. A leletei alapján 100%-ra azonnal le is százalékolták. Ezt követve beadta rokkantsági nyugdíjkérelmét, de közölték vele, hogy nem jogosult nyugdíjra, mivel betegsége kiderülésekor 25 éves már elmúlt, és nincs meg az előírt 6 éves munkaviszonya. (Sajnos a szakközépiskolai négy tanév nem számít.)

"Az utóbbi években betegségemből kifolyólag olyan élethelyzetbe kerültem, amelyből nagyon nehéz a kiutat megtalálni. Beláttam az idők folyamán, hogy elhelyezkedni nem tudok, amint a munkáltatók meghallják, hogy leukémia és csontvelő-átültetés, inkább más mellett döntenek. Nem kéregetésből szeretnék megélni, egy vállalkozást szeretnék elindítani, hogy a jövőben saját erőből tudjam megoldania mindennapi problémákat, ehhez viszont bizonyos indulótőke szükséges.

Még fiatal vagyok, lábra szeretnék ismét állni, élni szeretnék! Mivel jelenleg a párom szüleinél lakom, a délnyugati országrészben, Babócsa községben, be kellene költöznöm a közeli nagyobb városba, Kaposvárra, mert itt helyben nem tudok munkát találni. Amennyiben Kaposvárott rendelkeznék lakhatási lehetőséggel (albérlet), el tudnék helyezkedni egy cégnél. Csak számlaképes vállalkozókat szerződtetnek. Így ismét el tudnám magam látni, ismét fenn tudnám tartani a háztartásom. Ehhez kb. 130 ezer Ft-ra lenne szükség. Ebből tudnám rendezni az egyhavi albérleti díjat, a kért egy hó kauciót és az első hó rezsiköltségét. Onnantól kezdve pedig már a saját keresetem állna rendelkezésemre. Sajnos egyelőre önerőből nem tudom ezt megvalósítani."

Ha tud és szeretne segíteni...

Amennyiben segíteni szeretne Krisztiánnak, van rá lehetőség, hogy támogatását akár alapítványon keresztül eljuttathassa hozzá. A szóban forgó alapítvány a felajánló részére a mai jogszabályoknak megfelelően kiállítja az adójóváíráshoz szükséges igazolásokat.

Forrás: BK