Ne féljünk feleslegesen a csontsűrűségérték eredményétől, ezért jó szívvel szeretnék helyes tájékoztatást adni a sok aggódó osteoporosisos betegnek!

A betegek java része – a korábbi tájékoztatások ellenére is – akár szed hatékony, csontlebontást csökkentő gyógyszereket, akár csak ellenőrzés alatt áll az időnkénti csontsűrűség- vizsgálattal, a mérés megtörténte után, szinte minden alkalommal kétségbeesve érdeklődik: "javultam, vagy romlottam"? A főleg a változás kora utáni nőket érintő helyzetben természetesen megérthető az aggodalom.

A technika ördöge

Annyit mindenki tud, hogy egyénenként más mértékben, de már a negyedik évtizedtől kezdve csökken a csonttömeg. A klinikailag jelentős romlást, ami szakszerű orvosi kezelést igényelhet, nem egyedül a csontsűrűségmérés (ODM) leletének számértékére alapozzuk! A leleten lévő sok számadatból kiragadott T-score érték azt jelenti, hogy az adott gép mérése szerint az illető csontsűrűsége mennyivel kevesebb a lakosság normális tagjain meghatározott átlagnál. Azt már sokan tudják, hogy a különböző gépek méréseit nem igazán jól lehet összehasonlítani, és egyénre lebontva ez még kevésbé megbízható. Éppen az a 3–4%-os "romlás", amitől halálra rémül a beteg (és ezt sajnos a laboratóriumi személyzet felhatalmazás nélkül így közli), a gépek közötti különbségből is adódhat. De még ugyanannak a gépnek is van mérési ingadozása. E bonyolult szerkezeteket sűrűn szükséges újra és újra kalibrálni.

Zavarba ejtő értékek

De a helytelen következtetések még ezen a mondhatni technikai kérdésen túl kezdődnek. Minden beteg ismeri a bűvös határt: a T-score –2,5 alatti (tehát még inkább negatív) értéke jelzi az osteoporosist. Ezt az értéket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szabta meg. A hazai egészségbiztosító pénztár a 2007-es év során átmenetileg módosította a határt –3,0-ra, mármint a gyógyszerek felírhatóságának határaként. Rövid idő múlva visszaállt a rend, s ismét –2,5 lett a határ. Nos, ha például egy 50 éves nőnek először mérik meg az ODM-értékét, s az –2,6; akkor – bár ez kóros érték – a jó szakember nem is biztos, hogy gyógyszeres kezelést alkalmaz. Ugyanis nem tudhatjuk, hogy az illetőnek mennyi volt a csúcscsonttömege. Ha ez genetikai okból, sovány alkat miatt, táplálkozási körülmények miatt eleve alacsony volt, és most aktuálisan nem is veszít a csonttömegéből, hanem azt "tartja" – akkor nincs is kóros helyzet!

Nem minden esetben van szükség gyógyszeres kezelésre

A kezelés szükségességét a vérből vizsgálható csontmarkerek meghatározásával lehetséges megállapítani, bár ezek eredményei elég nagy szórást mutathatnak. Ha a szakember megállapítja, hogy az illetőnek nincsenek osteoporosis rizikófaktorai (korán abbamaradt havi vérzés, egyértelmű súlyos osteoporosis a családban, osteoporosist fokozó gyógyszer szedése, erős dohányzás) és a laboratóriumi vizsgálat nem mutat aktuálisan fokozott csontvesztést, akkor a kóros ODM-érték ellenére sem kell gyógyszeres kezelést beállítani.

Ha javulnak a csontmarkerek

Visszatérve a kiindulási pontunkra, főleg ezen az alapon nem kell az ODMérték változásától reszketni a betegeknek. A nagy hatású gyógyszerekre beállított betegeknél az első három hónap után tisztán látjuk, hogy hatott-e a gyógyszer. Nem klinikai panaszokból és nem ODM-értékekből, hanem a kezelés indokát képező kórosan magas csontmarkerértékek "megjavulásából". A csonttörés kockázatát csökkentő hatékony gyógyszerekkel éveken át kezelt betegeken az ODM-vizsgálat újra és újra megtörténik. Értékéből a szakorvos (más paraméterekkel együtt) helyes következtetéseket tud leszűrni.

Ha nem javulnak a csontmarkerek

Amennyiben a gyógyszer hatására a beteg laboratóriumi csontmarkerértéke nem változik kellően, akkor az kifejezetten az orvosra háruló szakmai kérdés. Felmerülhet például, hogy elegendő-e a D-vitamin-ellátottság, felszívódik-e az, a kielégítő átalakulása révén eljut-e a csontba, netán más betegség áll-e a háttérben. Tehát ezen esetekben sem az ODM-lelet vezeti a szakembert a helyes útra.

Örömmel közlöm a kedves olvasókkal, hogy e tájékoztatással egyetért az Országos Osteoporosis Központ társelnöke, dr. Lakatos Péter belgyógyász, egyetemi tanár is. Boldog lennék, ha sehol nem aggályoskodnának a betegek ODM-leletük változása miatt, mert ez azt jelentené, hogy megmenekültek téves ismeretük kóros hatásától.

Dr. Gömör Béla egyetemi tanár