Sokak számára nehéz elképzelni, hogy mit válthat ki, és a későbbiekben milyen megterhelést okozhat egy egészséges lelki fejlődésű gyermek életében a szülők válása, vagy a hirtelen lakóhelyváltás, esetleg a beilleszkedés az új osztályba. Abba belegondolni pedig, hogy egy baleset, vagy a szülő elvesztése milyen lelki törést eredményezhet, szinte lehetetlen.

"Ha körbenézünk az ismerősök családjában, már mindannyian láttunk problémás gyermeket, aki egyik napról a másikra megváltozik, és folyamatos rosszalkodással, vagy éppen visszavonulásával hívja föl magára a figyelmet. E mögött legtöbbször valamilyen akut esemény áll, például a szülők válása, új osztályba kerülés, esetleg baleseti trauma. A gyermek szokásostól eltérő, furcsa viselkedése egyfajta segélykiáltás. Ennél a pontnál a legtöbb esetben szakember segítségét kéri a szülő.

A lelki sérült gyermek pszichológushoz vagy pszichiáterhez kerül, és megkezdődik a közös munka a gyermeket körülvevő közvetlen környezet (szülők, pedagógusok) bevonásával, ami a diagnózis felállítása után a terápiás beavatkozásokkal és a rehabilitációval folytatódik. Ugyanis a lélek gyógyítása nem megy egyik napról a másikra, hiszen a legtöbb pszichés tünet gondos utókezelést kíván" - mondta el Dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáter szakorvos.

Szükség van a rehabilitációs munkára

Az életeseményhez kötött pszichés tüneteket produkáló helyzetek mellett a külső körülményektől kevésbé függő esetekben is - például kényszer betegség, idegrendszeri betegségek, hiperaktivitás-figyelemzavar, hangulati és szorongásos kórképek, pszichózissal együtt járó betegségek - nagy szükség van a rehabilitációs munkára.

A rehabilitáció csapatmunka

Hatalmas felelősség annak megállapítása, hogy a gyermek milyen súlyos pszichés problémákkal küzd, és azt milyen kezeléssel és terápiával lehet gyógyítani. A rehabilitáció nem véletlenül csapatmunka. Az egyes esetekre felállított csapat tagjai a saját munkájuk során figyelembe veszik a team többi tagjának tapasztalatait, és segítik egymás munkáját a gyermek állapotjavítása érdekében. Leggyakrabban szakorvos, gyógytornász, szakápolók, szakasszisztensek, pedagógus, logopédus, pszichológus, ergoterapeauta (gyógyfoglalkoztató), fizioterapeuta, szociális munkás, gondozók, önkéntes segítők dolgoznak együtt, akiknek közös célja, hogy gyermekpszichiátriai utókezeléssel a gyermek vagy fiatal mihamarabb vissza tudjon kapcsolódni eddigi életébe, folytathassa útját a családban, tanulmányi előmenetelét az iskolában, lelki és társadalmi fejlődését saját közösségében.

Hányan kerülnek gondozásba?

Arról, hogy hány 18 év alatti gyermek szorul gyermekpszichiátriai utógondozásra, és hogy ebből hány gyermeknél lehet megoldani az ellátást és a terápiát nemhogy pontos, de még megközelítő adatokat sem lehet mondani.

"Miután a gyermekpszichiátriai rehabilitációs ágyaknak nincsen külön szakmai kódja - és jelenleg a csecsemő- és gyermekgyógyászati rehabilitáció részeként tartják nyilván - így azt sem tudjuk megmondani, hogy évente hány gyermeket látnak el a területen. Bár a gyermekpszichiátriai rehabilitáció legtöbbször nem kórházi ágyhoz kötött tevékenységet jelent mégis úgy állunk, hogy jóval több a beteg, mint az ellátásukhoz szükséges kapacitás, azaz hiányoznak a kidolgozott, célzott programok, az elegendő számú és minőségű szakember, valamint azok összehangolt munkája" - tette hozzá Dr. Szolnoki Nikolett.

Minden gyerek lelki problémája más és más

"A helyzet javítását az egységes, de nem egyetemes koncepció kidolgozásában látjuk. Ennek lényege, hogy a rehabilitációs ellátást az életkor és a kórkép figyelembevételével kell meghatározni, hiszen minden gyermek lelki problémája más és más, így számukra a legalkalmasabb terápiás formát és helyet kell megtalálni. Az utógondozást később majd minden esetben a külső erőforrásokra (a családtagokra, háziorvosra, szociális és oktatási intézményekre, stb.) támaszkodva és együttműködve kell megvalósítani" - osztotta meg tapasztalatait hozzá Dr. Szolnoki Nikolett.

Forrás: LWp Kommunikáció